A 7 legveszélyesebb búvárhely, ahová a profik is csak félve merülnek le

 Az Ausztrália délkelti partjainál található Mount Gambier környékén létezik egy víznyelő, aminek a bejárata olyan keskeny, hogy a vállalkozó szellemű búvárok csak egy emelőrendszer segítségével tudnak bejutni területére. A világ egyik legkockázatosabb víz alatti barlangjának tartott Shaft állítólag egy közel 85 méter mély rendszer, aminek – koromsötét – járatai sok búvár fantáziáját megmozgatják. Sajnos viszont még a profik sem mindig élik túl a kalandot: a kilenc búvár közül aki még 1973-ban felfedezte a The Shaftot például csak öt jutott ki belőle. Úgy tudni,  minden óvintézkedés ellenére négyen durva nitrogén narkózist kaptak, ami végül fulladáshoz vezetett.

A világ legismertebb víznyelője sem kegyes a búvárokkal: a Belize partjainál található Nagy Kék Lyuk egy több ezer éve keletkezett mészkőbarlang a tenger mélyén, ami egy kész búvárparadicsomnak számít. A körülbelül 125 méter mély lyuk feneke felé haladva a nitrogén narkózis veszélyével nagyjából 30 métertől kell számolni, ami azért is különösen veszélyes, mivel ennek hatására a búvárok könnyen összezavarodhatnak, elveszhetnek és így kimeríthetik oxigéntartályaikat.

A Florida nyugati partjainál húzódó Sasfészek (Eagle’s Nest) is egy hatalmas víznyelő, aminek felfedezését csak az igazán tapasztalt búvároknak ajánlják. Masszív barlangrendszerében általában nagyon nehéz eligazodni, egyes szakaszai pedig rendkívül szűkek – ráadásul az itt pihenő iszap a látási viszonyon is ront. A víznyelő egyik legnépszerűbb pontjának a bálteremnek nevezett tágas barlang számít, ahol a sötétség és a mélység miatt már legalább 13 ember vesztette életét.

Tulum egyik rejtett gyöngyszemének számító Végzet Temploma (Temple of Doom) bár kétségkívül az egyik legszebb merülési pont Mexikóban, kanyargós folyosórendszerei és érdekes sziklaformációi viszont egyáltalán nem veszélytelenek. A lyuk elsősorban rendkívül tiszta vizéről híres, ami ideális körülményt biztosít a búvárkodásra, de a barlang mélyén húzódó sötét alagutakban könnyen el lehet veszni.

Habár a texasi Jacob’s Well kristálytiszta vize a felszínről nagyon csábítónak mutatkozhat, a benne rejlő kiterjedt alagútrendszer az egyik legveszélyesebb búvárhelyszínnek számít. A 42 méter mély barlangban nem éppen a legjobbak a látási viszonyok, a kacskaringós, olykor nagyon szűk folyosók pedig egy kész útvesztőnek tekinthetők. Látogatása talán éppen ezért csak a Jacob’s Well Exploration Project búvárai számára engedélyezett napjainkban.

A Kókusz-sziget nemcsak, hogy Costa Rica egyik legkedveltebb nemzeti parkjának számít, de az egyik legtávolabbi – és legrizikósabb – búvárkodásra alkalmas helyszínnek is. Az elsüllyedt vulkanikus szigetekkel, barlangokkal és látványos zátonyokkal határolt terület állatvilága borzasztóan gazdag, így a búvárok többek között delfinekkel, cápákkal, rájákkal és különböző halakkal is találkozhatnak. Habár a félénk cápákat általában nem érdeklik az emberek, már több esetről lehetett hallani, amikor az állatok nem voltak túl barátságosak a búvárokkal.

A Sarm-es-Sejktől északra elhelyezkedő Dahabot a legtöbben gazdag tengeri élővilágáról, korallzátonyairól és kellemes hőmérsékletű vizéről ismerik, ám az itteni Kék Lyuk elképesztő mélysége miatt a világ legveszélyesebb búvárhelyszínének tartják. Területén már legalább 200 búvár vesztette életét, az egyik legveszélyesebb pontjának pedig a „búvárok temetője” becenevet viselő víz alatti alagút, az Arch számít.

Ennek teteje nagyjából 55 méterrel van a felszín alatt, éppen ezért a búvárok közül is csak azok kereshetik fel, akik rendelkeznek gázkeverék-kezelő engedéllyel. Habár minden búvár számára vonzó lehet az Arch, annak sokan nem szenteltek elég figyelmet, hogy ennek az üregnek van egy több mint ezer méter mélyre nyúló oldalfala – ez pedig sokuk életébe került.

(Forrás: The Travel)