2023-05-02
Utasellátó: Villámkérdések Litauszki Zsolt séfhez
Mi akartál lenni gyerekkorodban?
Régész.
Sok helyen éltél a világban?
Ausztriában sok ideig, utána az Egyesült Államokban meg Costa Ricán. Dél-Amerikát is bejártam, Panamát, Brazíliát és Kolumbiát. Nagy csavargó voltam (nevet).
Mi volt a legkülönösebb főzési technika, amivel találkoztál a vándorlásaid során?
Amikor elássák az állatot és forró kövekkel megsütik. Costa Ricán meg Mexikóban ezt csinálják. Hatalmas lyukat ásnak a földbe, forró köveket vagy izzó fát raknak bele, kibélelik az egészet banánlevéllel, belerakják az állatot, utána betemetik és benne hagyják egy fél napot. Így készül az igazi barbecue.
Kedvenc konyhád?
(nevet) A világkonyhában hiszek. Rajongok például a cevichéért a dél-amerikai konyhából, de ugyanannyira szeretem a libanoni, a marokkói és természetesen a magyar konyhát is. Nem az a lényeg, hogy „marokkói” vagy „magyar” a konyha, hanem az, hogy egy ország hogyan használja fel a saját erőforrásait és hogyan gazdálkodik belőlük.
Kedvenc séfed?
A nagymamám. Füvesasszony volt, általa ismertem meg a növényeket.
Kedvenc külföldi éttermed?
Sao Paulóban a Casa de Porco, ami egyébként a világranglistán a hetedik legjobb étterem. Kétszer is voltam és mindkét alkalommal szenzációsat ettem.
Legfurcsább étel, amit ettél?
Bárány végbél karika, fahéjas-csillagánizsos-szójás mártásban (nevet).
Legdrágább alapanyag, amivel valaha főztél?
Kaviár, szarvasgomba és sáfrány. De most már egy kiló vanília is egymillió forint.
Legékesebb elem a tányéron?
A mártás.
Mennyire spontán folyamat a főzés?
Ha kitalálsz egy ételt, az nem lesz egyből tökéletes. Sokszor fogsz rajta változtatni. Az alapanyag determinálja persze, de a spontaneitás kulcsfontosságú.
Gasztronómiai szempontból melyik a kedvenc magyar vidéked?
Ahol felnőttem: Orosháza, vagyis a „magyar Lyon”.
Érdekel téged a Michelin-csillag?
Természetesen. Aki séf és azt mondja, hogy nem, az hazudik.