2023-11-30
Szuperintenzív Andalúz körtúra
Kihasználva a novemberben érkező extraszabadnapot és a dél-spanyol régióban ilyenkor késő ősszel kifejezetten élhető (kellemesen meleg) klímát, tízállomásos körutazást tettünk Andalúziában, amibe megannyi városi, kulturális ámulat, hegyvidéki program és tengeri/óceánparti ejtőzés is belefért.
Vannak azok a bizonyos ráérős, „egybázisos” utazások, amikor az ember valahol lecövekel, és már az is kalandszámba megy, ha egy hét alatt a szomszédos település strandjáig eljut. Nincs is ezzel baj.
Mi azonban szeretjük feszegetni a határokat, ami azt jelenti, hogy nem túl hosszú idő (elégetett szabadságnapok, ez fontos!) alatt próbálunk egy-egy országból, régióból, tájegységből minél többet megismerni, minél erősebb benyomásokat szerezni. Így lett részünk egy olyan intenzív és élményekben gazdag körutazásban, amelynek minden egyes napja után úgy éreztük, mintha három telt volna el.
Aki követné az alábbi itinert, annak malagai reptéri érkezést javaslunk, ahol szerintünk a világ legkényelmesebb és legkorrektebb autókölcsönző cége, a Malagacar shuttle-je vár. A beszállástól számítva kb. 15 perc, és már ki is hajthatunk bérelt járgányunkkal. Az adminisztráció kb. két perc, az autó szinte vadiúj, az előre lefoglalt, ún. „fullos” csomag esetén nincs kaució, nincs semmiféle korlátozás, rejtett költség, teljeskörű a biztosítás és így a nyugalom is. Már kétszer próbáltuk őket, így saját tapasztalat, hogy az sem számít, az ember három nappal vagy egy hónappal az utazás előtt foglal-e autót, az akciók állandóak, érdemes pár naponta ránézni és kivárni a 40-50% körülit.
Így tettünk mi is, és mindkét alkalommal napi nyolcezer forint körüli összegért tudtunk két főre ideális méretű (nem mini) autót bérelni.
Alhambra, Los Cahorros, Albaicín. Akkor hát kezdjük! Ha csak egy napja van az embernek a városra, és nem sajnálja az időt némi outdoor csavargásra, érdemes a Los Cahorros a várostól mintegy 20 perces autóútra lévő mini kanyontúrájával kezdeni. Mini, mert az egész kör jó, ha van nyolc km, látványossága okán mégis érdemes fél napot rászánni utazással együtt. A túra első fele igazi zegzugos, fák-bokrok alatt-között bujkálós mesevilág, a folyó mellett haladva itt-ott lehetetlenül keskeny ösvényekkel, melyeken a belógó sziklák alatt olykor csak guggolva, négykézláb lehet elférni. Majd jönnek a folyó felett átvezető függőhidak, köztük egy 63 méteres, még viselhető hullámzással. Könnyű túra, de kalandos.
Délután aztán bevehetjük a város messze legikonikusabb emlékművét, az öt külön épületegységből álló Alhambra gigászi komplexumát, de csakis gyorstalpaló stílusban, az estét pedig töltsük az UNESCO világörökségi címet szerzett Albaicín történelmi városrészében, besétálva annak hegyes-völgyes utcácskáit.
Tipp/tapasztalat:
- Los Cahorros: jobb térképpel készülni, mert bár a folyóvölgyben egyértelmű a menetirány, a visszafordítónál még tapasztalt túrázókként is forgattuk egy ideig a fejünket, hogy merre induljunk.
- Alhambra: legalább egy hónappal előre érdemes jegyet foglalni még szezonon kívül is. A helyszíni jegyvásárlás szinte esélytelen.
- Kilátás: a San Miguel Bajo teplom melletti kilátópontról fantasztikus kilátás nyílik a dombtetőre épült Alhambrára.
- Kávé: a régió finoman szólva sem bővelkedik jó kávékban, így megváltásként érkezett a műfaj iránt szenvedélyesen elhivatott marokkói tulaj által vezetett Bonne Vie tea- és kávészaküzlete.
Drive Magazine
Nagymecset, patiók és A híd. Kimondani és leírva látni is hihetetlen, hogy a város abszolút „szupersztárja”, a mór stílusú Nagymecset építése a 8. században kezdődött. Felkeresni azonban nem pusztán a kora miatt érdemes: megannyi keresztény imahelyen tett látogatás után egy egészen új világ tárul elénk az iszlám építészet e remekében, melynek (egyik) különlegessége, hogy falai között utóbb egy gótikus katedrálisnak is helyet szorítottak. Az épületre kb. egy órát érdemes szánni, hacsak nem tervezzük egyesével leszámolni annak mintegy 800 oszlopát, melyek jellegzetes, végtelen számú boltívet rejtő csarnokokban sorakoznak.
A mecset után kanyarodjunk a pár perc sétára lévő „kötelező”, a Római híd felé, melynek történelmét most nem firtatjuk, legyen elég annyi, hogy valóban érdemes megsétálni és a folyó mindkét partjáról szemügyre venni.
Ennél pedig még (vagy máshogy) látványosabb megállót ígér Córdoba Patiókkal tarkított kerülete, ahol külön kis térkép segítségével végigjárható (szintén UNESCO-listás) belső udvarokat találunk egymástól pár háznyira – olyan virágesőbe borulva, amiről azt gondolnák, hasonlót is csak festeni lehet. Hát nem.
Tipp/tapasztalat:
- Szállás: a városközponttól 10 perc sétára lévő Soho Boutique Córdoba. Négy csillag, modern dizájn, szuper reggeli, korrekt ár.
- Piac: az aprócska Victoria Mercado az egyik legnagyobb városi park közepén található, olcsón, gyorsan, jó ételeket kínál és késő estig nyitva tart.
- Virágos patiók: az igazi szezonjuk májusban indul, s azzal számolni kell, hogy a szieszta a kerteket is érinti, így a délután egy bizonyos részében nem látogathatók.
Getty Images
A város, aminél azt éreztük, az se lett volna gond, ha kimarad – egészen addig, míg fel nem fedeztük az idegen nyelvű étlapon talán shrimp tortillaként elnevezett, általunk ráktócsniként aposztrofált lokális gasztroszenzációt. A megértéshez el kell képzelni egy kisebb tenyérnyi lapos valamit, amelyből 50-60 miniatűr rákocska mákszemszerű szempárja mered ránk – a valami maga az étel, melyben a főszerep a rákoké, a roppanós, ízgazdag tallérokban a rákokat laza, mellékszerepet kapott, megfejthetetlen kötőanyag fogja össze. A forró olajban hirtelen kisütött laza ebéd magáért beszél, majonézes vagy sima hagymás krumplisalátával ez a bajnokok eledele.
Emellett természetesen a városka is megér egy misét, pontosabban néhány órányi sétálgatást, de túlzottan mély benyomást nem tett ránk. A késő este is (vagy inkább újra) nyitva tartó városi piac jólesően hangzavaros, kültéri evő-ivó-társadalmasodó szekcióját viszont kifejezetten élveztük.
Tipp/tapasztalat:
- Tapas: a fentebb hosszan ecsetelt rákos finomság lelőhelye a Taberna Casa Manteca – nagyon apró, nyüzsgő bár, hely talán soha nincs, mégis mindenkinek találnak.
- Kilátás: ha csak egy helyre váltunk jegyet, a Catedral de Cadíz legyen az. Tornyából MINDENT látni fogunk, amit a városból és a tengerből érdemes.
- A leghosszabb…: …híd Spanyolországban. Az új Alkotmány-híd (Puente de la Constitución), hossza 3 km. Gyönyörű szerkezet! Ha autóval érkezünk, intézzük úgy, hogy erre hozzon a navigáció.
Kite, tenger, óceán, beach&chill. Megannyi kultúrkincsek, ősi szentélyek és romok által szegélyezett urbánus nap után igazi fellélegzés volt Európa legdélibb csücske. Ahol a legintenzívebb programunknak az számított, amikor a tomboló parti szélben próbáltuk magunkra applikálni a széldzsekijeinket, majd hipnotikus nyugalommal figyeltük a viharos óceánban százával cikázó, fejük felett színes ernyőt rángató kite-osok mutatványait. És közben úgy éreztük: ennél nincs is szükségünk semmi többre.
Mert Tarifa ilyen. Magával ragad a végtelen semmi, a kilométereken át elnyúló homokos óceánpart, ahol mindenki csak úgy „elvan”. Van persze kis óváros, gyors sétával bevehető, ám egyszerre igazi időcsapda is, ha érdeklődést mutatunk a kite-os/szörfös műfaj iránt, melyre nem elhanyagolható mennyiségű vállalkozás építette fel itt a bázisát. Boltok, bárok, oktatóközpontok – igazi oázis.
Tipp/tapasztalat:
- Szállás: Hotel Tarifa Lances. Pár perc sétára az óceántól, négy csillaggal, egyedi mediterrán dizájnnal és a valaha látott legváltozatosabb szállodai reggelivel, ami mellett vacsoráig elücsörögtünk volna.
- Tenger és óceán találkozása: mindenki szeretne egy képet a mólon, melynek egyik partját a Földközi-tenger, másikat az Atlanti-óceán hullámai csapkodják. Mi is elgyengültünk a határvonalat jelző jópofa „feliratszobrok” láttán.
Drive Magazine
Úszó apartmanok, majmok, öreg britek. Szinte el is feledkeztünk róla, de ez itt egy másik ország. A határátkelés nem nagyobb izgalom, mint jegyet érvényesíteni itthon a metróban, az mégis ad hozzá némi fűszert, hogy az automatizált beléptetést követően az ember egyenesen a gibraltári reptér kifutópályáján sétál keresztül. Éppen induló vagy érkező járatok esetén pedig vár egy picit.
A mindig kicsit porosnak, koszosnak, szakadtnak tűnő Andalúz települések után angolföldre lépve mintha mindjárt kontinenst is váltanánk. Minden tiszta, minden ragyog, az ódon is újszerű, ezen kulisszák előterében pedig élére vasalt angol hölgyek és öregurak múlatják az időt a damaszt abroszos vízparti éttermekben. Békebeli, előkelő.
Drive Magazine
A felvonóval is megközelíthető hegytető és az itt található Gibraltar Nature Reserve természetvédelmi terület pedig egyenesen lélegzetelállító. A megannyi pontról elénk táruló látványt a tapasztaltabb hegyre járók is megkönnyezik – ahogy a fenti világba alternatív feljutást kínáló, ránézésre ezrével fölénk magasodó mediterrán lépcsőket (Mediterranean Steps) is.
Ha gyorsítanánk, már lent érdemes megváltani a mindenhova (többek közt a Skywalkra és a St. Michael barlangba is) belépésre jogosító kombinált felvonójegyet (kb. 35 angol font), majd a fent több kilométer hosszan kanyargó sétaút minden centiméterét végigjárni. A hol kisebb, hol nagyobb létszámban, de valahogy mindig váratlanul felbukkanó makákókkal pedig csak óvatosan! Persze, nem bántanak, érkezésünkkor mégis épp egy falfehér turistát ápoltak a felvonóállomáson, akinek kisebb szemfog ütötte lyuk tátongott a felkarján…
Drive Magazine
Tipp/tapasztalat:
- Szállás: Boat Haus. A lehető legjobb döntésünk volt. Még a spanyol oldalon, a határtól 5 perc sétára, kikötői úszó kabinházak egyszerűbb és luxuskivitelben, fedett tetőterasszal, full panorámával Gibraltár sziklájára. ÉLMÉNY!
- Gyalog/futva: míg konkrétan meg nem néztük, mi sem realizáltuk, hogy a város mindössze 8 km „hosszú”, így a közepén magasodó sziklát és annak minden látványosságát is útba ejtve egy nap alatt gyalogszerrel is bejárható. Vagy kényelmesen kocogva, ahogy mi tettük.
- Parkolás: autóval érkezve érdemes a határ spanyol oldalán maradni, lévén az országváltásnak az autókölcsönzőnél (Malagacar) felára (24 euró) van.
Drive Magazine
Churros-tekercs, hupikék mindenség és brunch mennyország. Marbellát eredetileg meg sem akartuk nézni, elvégre a többség, ha meghallja a nevét, sokat sejtetően húzza fel a szemöldökét és emeli egyszerre a fejét az égnek… de túltettük magunkat a kétes hírnéven, és adtunk egy esélyt az aprócska óvárosnak. És milyen jól tettük! Patika, patyolat, vakítóan fehérre meszelt, szépen rendben tartott épületek, hangulatos, szűk utcácskák, tengernyi virág mindenhol – az egész nagyon Andalúz, de mintha az átlagosan kiosztható két csillag helyett ez a hely az öt pluszra hajtana. A kellemes séta mellett ugyanakkor itt fedeztük fel a régiót fémjelző, csigavonalban feltekert churrost, melyet nagy pohár csokimártogatós kísér. Aaaaaaahhhh!
Getty Images
A nap második felében, Ronda városa felé haladva, nagyjából csak a vicc kedvéért, útba ejtettük Júzcar hupikék falvacskáját. A Ronda felé tartó főútról letérő (egyébként gyönyörű) sokszámjegyűn le- és visszaautózni több idő, mint amennyit a település ér, de így sem bántuk meg. Itt a 2011-es Hupikék törpikék film forgatása óta tényleg minden kék, tényleg mindenhol törpök bukkannak fel. Gyerekekkel különösen mókás program, jönnek is ide velük a szülők bőszen.
Tipp/tapasztalat:
- Brunch: a tapas-k (mert spanyolul „tápá”-nak ejtik, nem „tapasz”-nak) földjén sok nap után mentőöv egy olyan reggeliző-ebédelő hely, mint a marbellai Brunch it!. Fantasztikus kenyér-croissant-tojás-lazac-avokádó kombinációk, édes-sós finomságok, utóbbiak sok-sok salátával.
- Júzcar gasztro: ételt-italt kínáló helyekben a falucska nem túl acélos, az a nagyjából három-négy egység pedig, ami egymás nyakában sorakozik, nem is túl vonzó és vélhetően mindig tele van. Érdemes inkább szendviccsel készülni.
- Motorosok: a Marbelláról Rondába vezető A-397-es út kifejezetten népszerű, már-már kötelező hely a motorosok, azon belül is a versengésre hajlamosabbak között – közlekedjünk óvatosan, vigyázzunk rájuk! Ugyanakkor autósként is érdemes megállót beiktatni a 28. km-nél lévő Venta El Madroño motoros kocsmánál. Jó kávé, isteni olajbogyó, finom ebéd…
Getty Images
Ronda határozottan az egyik legikonikusabb Andalúz település. Nagyon népszerű, nagyon turistás. Valóban. De nem véletlenül az, így késő ősszel azonban teljesen kezelhető a mértékük, a sárga különböző árnyalatait magára öltő tájat elnézve pedig nehéz elhinni, hogy létezhet ennél ideálisabb időszak a látogatásra.
A település ó- és újvárosi részéből előbbit érdemesebb megsétálni, a kettőt összekötő, a Guadalevín folyó szakadéka felett közel 100 méterrel épített Puente Nuevót, a dupla boltíves Új hidat pedig nyugodtan fotózzuk meg minden szögből, napfelkeltekor és a napnyugta fényeiben is – egyértelműen ez a város fő attrakciója, megint csak nem véletlenül. Olyan „húzása” van, nehéz betelni vele.
És ha már sziklák és kövek: a napba könnyen beilleszthető egy gyors, kb. egy órát igénylő látogatás Setenil húsz perc autóútra lévő sziklavárosába. Az erősen teraszos jelleggel épült településen hegy- és völgymenetre egyaránt számítsunk, ahogy elképesztő építészeti megoldásokra is. Ilyen, szó szerint a hegybe vájt, itt-ott szorosan az óriási sziklák alá épített házakat és kőmonstrumok födte sétálóutcákat aligha láttunk eddig.
Tipp/tapasztalat:
- Filléres tapas: egy igazán „helyi hely” Rondában az El Lechuguita. Ahol úgy 40-50 féle tapas közül választhatunk, darabja 1,2 Eur. Bent és kint is leülhetünk, ha pedig épp sorban állás lenne, várjunk türelemmel, nem fogjuk megbánni! Minden falat isteni, és 60 euróból öten felnőttek degeszre tömtük magunkat.
- Hideg: lévén Ronda ~700 méterrel a tengerszint felett fekszik a hegyek között, bár novemberi nappalokon a 20-25 fok is reális, mindez sok napsütéssel, amint a nap nincs az égen, hirtelen jön a hideg, így javasolt a hosszú nadrág, pulóver, fázósoknak vékonyabb tollkabát.
- 1 eurós barlanglakás: ha Setenilben járva bepillantanánk egy helyi lakos sziklába vájt mindennapjaiba, a Calle Herreria 15. szám alatt megtehetjük. Az itt élő öregúr mindössze egy eurót kér azért, hogy szétnézzünk az otthonában.
Drive Magazine
Bizonyára más helyek is kiérdemelték már, de erre is rásüthetjük, hogy Európa mini Grand Canyonja. A „kis út” (caminito) Ronda és Malaga városától is egy-egy órányi autózásra található. Abszolút könnyű túra, végig jól jelölt, eltévedni lehetetlenség. A sziklákba vájt fapallók, melyeken kb. az út felén haladunk, tökéletesen biztonságosak, ezeket a részeket végig korlát szegélyezi. Ezzel együtt ne itt akarjunk életre szóló élményt szerezni tériszonyos barátainkkal – illetve meg lehet próbálni, de mi szóltunk...
A mélység néhol tényleg egészen szédítő, ha mégoly lélegzetelállító is a látvány. Maga a kanyontúra 5,5 km, így 1,5 óra alatt akkor is kényelmesen végigjárjuk, ha minden kanyarban szelfizünk egyet. Amire egyébként lesz igényünk, annyira gyönyörű és különleges, ami itt vár ránk. Ebből fakadóan ez is egy népszerű program, jegyünket foglaljuk le hónapokkal előre. Vezetett túrát szerintünk (biztonsági okok miatt legalábbis) teljesen felesleges kérni, enélkül is számíthatunk két-három tucatnyi emberre, akikkel egyéni látogatóként belépőt váltva egy turnusban indulunk (és haladunk) majd.
Tipp/tapasztalat:
- Érkezés-parkolás-shuttle: egyik itiner sem írja egyértelműen, de az északi és déli végponton is jól megoldott a parkolás. A transzferbusz kb. 30 percenként jár, hétfőnként viszont nincs, a kiírttal ellentétben ugyanakkor lehet kártyával is buszjegyet venni.
- El Kiosko: ha az északi bejáratnál parkolnánk, ezt a pontot adjuk meg a GPS-nek, elkerülendő a kavargást. Innen 1,5 km-t kell gyalogolnunk a túra tényleges beszállópontjáig.
- Sisak: adnak, és a túra során végig viselni is kell. Saját hegy/sziklamászó sisakot nem fogadnak el, ennek szemtanúi voltunk, tehát felesleges becipelni.
- Vonat: alternatív kanyontúra lehet, ha jegyet váltunk a Sevilla-Malaga útvonalon közlekedő Renfe vasútra, melynek szerelvényei a kanyon másik oldalán, olykor egészen felfoghatatlan, sziklába vájt helyeken robogva kísérik végig a Caminito del Rey-t.
Drive Magazine
