• Drive
• Drive-tipp
• 6 nap, 2 ország, 8 város – belga-holland gyorstalpaló

6 nap, 2 ország, 8 város – belga-holland gyorstalpaló

Amikor úgy döntesz, hogy a kellemest összekötöd a még kellemesebbel, és egy önmagában nem túl eseménydúsnak tűnő kelet-belga látogatásból kinövesztesz egy szuperintenzív régiós „city hoppingot”.

Az apropót, amiért szeptember közepén a holland és a német határtól is egy kőhajításnyira lévő Genk (nem, nem Gent) városa felé vettük az irányt, a terep-akadályfutóknak rendezett világbajnokság adta. Az itteni eseményeket azonban most kecsesen ugorjuk át, hiszen azok kevéssé érdekesek az utazás szempontjából.

Kivételt képez azon jóleső felfedezésünk, amit a Center Parcs általunk csak „apartman kempingnek” nevezett létesítménye jelentett. Kemping, mert a végtelenül zöld, már-már túlságosan is tökéletes oázis minden elemében hozza a „kempinges” jellemzőket, sátrat állítani ugyanakkor nem lehet. A vendégeket 2-3-4…8 fős modern, saját minikerttel, erkéllyel rendelkező kis apartmanok várják. Na meg csend, béke, nyugalom, tisztaság, jó levegő (autóval csakis a be- és kicsekkolás alkalmával lehet behajtani) patakocska, kis tó, még kisebb hidacska, állatsimogató, a létesítmény központi elemeként pedig egy élelmiszerboltot és éttermeket, na meg egy szenzációs élményfürdőt (használata ingyenes és korlátlan) is rejtő, beltéri dzsungel.

Utóbbi szó szerint értendő, az ember a napi bevásárlást óriás pálmafák között, papagájzsivalyban intézheti, miközben törpeflamingókkal szelfizhet. Már-már szürreális az egész, de az első döbbenet után mély szerelembe estünk a hellyel, fejet hajtva a „hanyatló nyugat” rekreációs vívmányai előtt, és mindennap alig vártuk, hogy újra a szállásra érjünk.

Genk tehát, ha semmi másért, a régióban egyébként máshol is működő Centre Parcsban eltöltött néhány napos „várostalanító detoxért” mindenképp hálás tranzitállomás nyugat felé haladva.

1. nap – Brüsszel, Oostende, és néhány gondolat a parkolásról

Bár Genkben az említett verseny miatt négy napot is eltöltöttünk, a valódi felfedezés csak ezt követően, egy hétfői napon vette kezdetét. Többen is próbáltak lebeszélni róla, mondván piszkos, zsúfolt és rossz hangulatú, nem hittünk a károgóknak; reggel a belga főváros felé vettük az irányt.

Alig száz kilométer, egy laza autókázás, úgy számoltuk, délelőtt már bőven a Manneken Pis (az a bizonyos pisilő kisfiú) szomszédságában kávézhatunk. Valahogy így is lett, bár a megfelelő parkolóhely kiválasztásával értelmetlenül sok időt töltöttünk, s végül természetesen egy parkolóházban kötöttünk ki. Itt kezdett először gyanússá válni, hogy ezen a vidéken nem viccelnek a parkolással, szűk egy hét alatt nem egyéjszakányi szállás árát költöttük el ebben a témakörben. Cserében mondjuk sehol nincsenek útdíjak. Sem itt, sem Hollandiában.

Az üzemanyag viszont a hollandoknál őrült drága, így érdemes még a belgáknál csurig tölteni, így megúszva a több mint két eurós literenkénti árat.

De vissza a parkoláshoz: óránként átlagosan 3-5-6… euró a tarifa, a P+R-ek sem feltétlenül ingyenesek, az utcai parkolást pedig, főleg a nagyobb városokban, igyekeznek kevéssé szimpatikussá tenni azzal, hogy minél hosszabban marad az ember, arányosan úgy fizet egyre többet (értsd: 60 perc 3 euró, 120 perc már 8 euró, stb.) Viszont a rendszer pofonegyszerű, és mindenhol lehet kártyával fizetni.

Szóval Brüsszel…. lévén az egész utazásunknak az volt a ki nem mondott jelmondata, hogy nem listákat akarunk kipipálni, hanem inkább benyomásokat, hangulatokat gyűjtenénk, egy pillanatra sem feszültünk rá a „kötelezők” bezsebelésére, csak mentünk a fejünk (olykor meg a gyomrunk) után.

Egy-egy villanásra így is belefért a pisilő kisfiú (létezik kislány is, két sarokkal odébb, a Jeanneke-Pis, ami sokkal kedvesebb és szobornak is jobb), a királyi palota, a Grand Palace, az Európai Parlament, fotózkodtunk Le Chat ikonikus rajzfilmfigurájával (egészen pontosan a 22 db hatalmas kiállított bronzszobor közül többel is) a Royal Parkban, ettünk mindennel és akármivel is nyakon öntött gofrit mellé kínált ajándék presszóval, és volt szerencsénk egy budget ebédet is elfogyasztani.

Ez utóbbi helyi turistacsapdának tűnt, a belváros sétálós részein 10-13-15 eurókért kínálják a steaket, kagylót, bolognait, rántott húst – hol sörrel, hol sör nélkül. A trükk mindenképp annyi, hogy az elsőnek ne dőljünk be, mert lesz olcsóbb és jobb ajánlat is.

Igaz, mi nem bírtunk várni, és bár nem a legkedvezőbb árú ebédmenüt ütöttük le, becsületükre legyen mondva: a minőségre egy szavunk sem lehetett, amit az itteni vendéglátás kapcsán rövidesen általános igazsággá növesztettünk.

Olyan négy-öt óra szüntelen tekergés és vagy tíz legyalogolt kilométer után úgy döntöttünk, bár a képregénymúzeum már nem fért bele, értékelhető és pozitív képet kaptunk a városról, és záróakkordként a Brüsszel peremén magasodó Atomium felé vettük az irányt (mert van az a kötelező, amit azért nem hagysz ki). A szerencsénk itt azonban elhagyott minket, nagyjából 20 perccel zárás előtt és öttel az utolsó beengedés után értünk oda, így az idén 65 éves monstrumot jobb híján csak kívülről csodálhattuk.

Olyan négy-öt óra szüntelen tekergés és vagy tíz legyalogolt kilométer után úgy döntöttünk, bár a képregénymúzeum már nem fért bele, értékelhető és pozitív képet kaptunk a városról, és záróakkordként a Brüsszel peremén magasodó Atomium felé vettük az irányt (mert van az a kötelező, amit azért nem hagysz ki). A szerencsénk itt azonban elhagyott minket, nagyjából 20 perccel zárás előtt és öttel az utolsó beengedés után értünk oda, így az idén 65 éves monstrumot jobb híján csak kívülről csodálhattuk.

A világ vélhetően (egyik) legjobb szállása

Bár még erre a napra terveztük, Brugge-t végül idő és lelkesedés hiányában elengedtük, és egyenesen az Északi-tenger partján fekvő Oostende kisvárosát vettük célba.

A minden egyes alkalommal sajátos varázslattal bíró tengerélmény miatt már nagyon vártuk a találkozást a nagy vízzel, kiváltképp, hogy az Upstairs névre hallgató, indusztriál/steam punk jegyeket magán viselő, de mindenképp stílusbravúrnak mondható hotelünk száz méterre sem volt tőle. Ezt ugyan bentről nem érzékeltük, de az egyébként cseppet sem látványos, ellenben végtelen mennyiségű kővel és betonnal operáló homokos plázs közelsége mégis elégedettséggel töltött el.

Summa summarum, a szürkületi érkezés után még épp, hogy világosban rövid sétát tettünk az „egyszer érdekes” kikötőben, vacsorára isteni pokét szereztünk, majd inkább a hotel közösségi terében múlattuk az időt pingpongozással.

Summa summarum, a szürkületi érkezés után még épp, hogy világosban rövid sétát tettünk az „egyszer érdekes” kikötőben, vacsorára isteni pokét szereztünk, majd inkább a hotel közösségi terében múlattuk az időt pingpongozással.

Ébredés után folytatódott az Upstairs-ámulat a végtelen plusz egy elemű kínálatból álló reggeli láttán, amiből tisztességgel töltekeztünk. Majd tettünk még egy tiszteletkört az egyébként érdekesnek is mondható, hatalmas köveket imitáló installációkkal és egy ideiglenes szabadtéri fotógalériával is „feldobott” parti sétányon.

Hogy a városkát ajánlanánk-e? Nem. És az Upstairst? Abszolút!

2. nap – Brugge és Antwerpen

Utazásunkra jellemző volt, hogy reggel még fogalmunk sem volt róla, hol ér minket az éjszaka. Ezt mindig a napi hangulatunk és haladási ütemünk határozta meg, így abban nem volt semmi meglepő, hogy bár rotterdami estét vizionáltunk, végül csak Antwerpenig jutottunk.

Mindezt azonban megelőzte a már említett oostendei tiszteletkör, majd egy jó félnapos tekergés Brugge-ben. Amire lehet fújolni, hogy szuperturistás, hogy kirakat, hogy megcsinált, hogy túl tökéletes, ám mindezen valóságalapú jellemzői sem vehetik el tőle, hogy ilyen kulturált időutazásban kevés helyen lehet része az embernek.

A város minden egyes épülete igazi szájtátós csoda, a megelevenedő középkor utcái tiszták, mint a patyolat, és bármerre is kanyarog rajtuk az intuitív városnéző, egyszerűen nem talál olyat zugot, amely ne érné meg a ráfordított időt.

És ha már zugok: felettébb turistás, való igaz, de a Belfort harangtornyába felmászni akkor is megéri, ahogy a Duvel látványos főtéri sörözőjébe, a Duveloriumba is jó döntés benézni. Ha pedig túltettük magunkat a sokkon, hogy 10, de inkább 15 euró alatt ezen a vidéken még 20 perc lépcsőzést sem úszunk meg, jutalmazzuk meg magunkat egy felettébb ízletes ebéddel a főtértől mintegy száz méterre lévő Otomat nevű helyen. Belgának belga, még úgy is, hogy a meghatározott idősávban elérhető ebédmenüjük alapja a pizza és egy mellé tetszőlegesen választható saláta.

Mindkét tétel szuperízletes, a menü további előnye pedig, hogy a helyi viszonyokhoz mérten kedvező árú, a mérete pedig pont annyira kompakt, hogy utána az ember, elkerülve a fulladásos telítettséget, jólesően tudja folytatni városnéző teendőit – mellé azért érdemes felmarni egyet a helyi gasztronómia alaptételeként számontartott papírtölcséres sültkrumplikból.

Késő délután továbbindulva, képzeletbeli horizontunkra már Rotterdamot feltűzve, Antwerpen lett a tranzitállomásunk, ami szintén jó döntésnek bizonyult.

Szállásunkat az odavezető úton választottuk ki, beletrafálva gyakorlatilag a város legeslegközepébe, szemben az operaház épületével. A B&B Hotel Antwerpen Centrum mindenkinek tökéletes, aki gyalogszerrel, rövid idő alatt fedezné fel a város lényegét. Egyik irányba indulva, úgy 300 méter megtétele után a központi vasútállomás múzeumszerű épületébe botlottunk, ahova belépve kis túlzással a Szent István Bazilikában éreztük magunkat – az építészeti remek megtekintése erősen ajánlott. A hotel „háta mögött” közvetlenül pedig az óvárosba torkolló sétáló/bevásárlóutca indul. Esti tekergésünk során annyit megállapítottunk, hogy a sötét és a cseppet sem fukarul mért épületvilágítás nagyon jót tesz a házaknak, érdemes őket egyszer így is megnézni.

A tízpontos lokációért cserében egyébként azt a békát kellett csak lenyelnünk, hogy a szálláshoz meglepő módon itt sem (és ez szinte mindenhol igaz volt Belgiumban és Hollandiában is) tartozott parkoló, így az autónk egy kb. 80 méterre lévő nyilvános parkolóházban éjszakázott, potom 20 euróért. Az utcai változat szóba sem jöhetett, az csak a helyi lakosok kiváltsága errefelé.

Szállásunkat az odavezető úton választottuk ki, beletrafálva gyakorlatilag a város legeslegközepébe, szemben az operaház épületével. A B&B Hotel Antwerpen Centrum mindenkinek tökéletes, aki gyalogszerrel, rövid idő alatt fedezné fel a város lényegét. Egyik irányba indulva, úgy 300 méter megtétele után a központi vasútállomás múzeumszerű épületébe botlottunk, ahova belépve kis túlzással a Szent István Bazilikában éreztük magunkat – az építészeti remek megtekintése erősen ajánlott. A hotel „háta mögött” közvetlenül pedig az óvárosba torkolló sétáló/bevásárlóutca indul. Esti tekergésünk során annyit megállapítottunk, hogy a sötét és a cseppet sem fukarul mért épületvilágítás nagyon jót tesz a házaknak, érdemes őket egyszer így is megnézni.

A tízpontos lokációért cserében egyébként azt a békát kellett csak lenyelnünk, hogy a szálláshoz meglepő módon itt sem (és ez szinte mindenhol igaz volt Belgiumban és Hollandiában is) tartozott parkoló, így az autónk egy kb. 80 méterre lévő nyilvános parkolóházban éjszakázott, potom 20 euróért. Az utcai változat szóba sem jöhetett, az csak a helyi lakosok kiváltsága errefelé.

3-4. nap, Rotterdam

A hely, amit gyakorta a legatipikusabb holland városként, a modernitás fellegváraként emlegetnek, és amely pont ezen tulajdonságai miatt igen megosztó az idelátogatók körében. Rövidre zárva:

mi igencsak megkedveltük, annak ellenére, hogy furcsa eklektikussága valóban az ember bőre alá fecskendez egyfajta megmagyarázhatatlan nyugtalanságot, amit a legváratlanabb helyeken arcon csapó fűszag sem tompít, sőt.

Abban mindenesetre már a szállásfoglalás pillanatában biztosak voltunk, hogy ez a város megér két napot, így bőven volt időnk mindent végigjárni.

Első élményeink egyikeként becsatlakoztunk a Spido városnéző hajójának kikötői programjára, elvégre a világ egyik legnagyobb kereskedelmi forgalmát lebonyolító kikötőjében nem lehetett kérdés, hogy közelebbről is szemügyre vennénk a logisztikai folyamatokat. Érdekes 1,5 óra volt, egyedüli kivetnivaló benne, hogy a hajó nem kört tesz, hanem oda-vissza ugyanazt az útvonalat járja be.

A vízi közlekedésre ezek után annyira rákaptunk, hogy másnapra kinéztük magunknak a Kinderdijkbe tartó, és a menetrendet tűpontosan követő vízibuszt. Reggel, a lotyogó eső ellenére is alig vártuk a szürke vízfüggönyben igen különleges hangulatúnak ígérkező hajókázást, majd az egyébként 90%-ban kültéri programnak számító világörökségi „szélmalomfalu” bebarangolását. Itt a tengerszint alatt fekvő ország küzdelmeinek jelentős részét megismerhettük, melyeket a vízszabályozás terén vívtak ezekkel a részben máig aktív és lakott, többszáz éves, egyébként döbbenetesen szép erőművekkel.

És bár azzal az előfeltevéssel indultunk, hogy „biztos egy közepesen uncsi skanzenprogram vár ránk”, fülig érő vigyorral zártuk a tempósan kb. másfél-kétórás felfedezést.

A vízi közlekedésre ezek után annyira rákaptunk, hogy másnapra kinéztük magunknak a Kinderdijkbe tartó, és a menetrendet tűpontosan követő vízibuszt. Reggel, a lotyogó eső ellenére is alig vártuk a szürke vízfüggönyben igen különleges hangulatúnak ígérkező hajókázást, majd az egyébként 90%-ban kültéri programnak számító világörökségi „szélmalomfalu” bebarangolását. Itt a tengerszint alatt fekvő ország küzdelmeinek jelentős részét megismerhettük, melyeket a vízszabályozás terén vívtak ezekkel a részben máig aktív és lakott, többszáz éves, egyébként döbbenetesen szép erőművekkel.

És bár azzal az előfeltevéssel indultunk, hogy „biztos egy közepesen uncsi skanzenprogram vár ránk”, fülig érő vigyorral zártuk a tempósan kb. másfél-kétórás felfedezést.

Egy csomó minden egy helyen

A városba visszaérve apró, egymást érő csemegéket „fogyasztottunk el”. Elsőként szó szerint is, hiszen az ebédünket a Markthal, vagyis a helyi piac látványra is káprázatos, megannyi modern „freskóval” díszített üvegcsarnokából válogattuk össze.

A világkonyha számos szereplője képviselteti itt magát, így a friss finomságokra vágyó éhes utazónak ez a megálló kötelező elem.

Innen egyik irányba kb. 100 méter a Laurenskerk semmiből újjá lett gótikus temploma (attól kicsit morcosak lettünk, hogy már itt is belépőt kértek egy körbepillantásért), míg a másikba indulva a város ikonikus kockaházai, a Kijk Kubus épületei vártak. Egész utazásunk legolcsóbb, szinte jelképesnek mondható belépőit ide váltottuk, s ennyit meg is ért, hogy megértsük, hogyan lehet 45, vagy ki tudja hány fokkal elforgatva élni.

Aki kicsit élné is a szokatlan szögeket, az foglaljon egy éjszakát az itt működő Stayokay hostelben!

Tovább róva a várost, volt részünk minden este ingyenesen élvezhető, igen látványos fényfestésben a Depot Boijnmas Van Beuningen múzeumraktár (világosban érdemes belülről is megnézni) épülete előtt, majd zárásként, végre megsétálva a város egyik büszkeségének számító Erasmus hidat, a Kaapse Brouwers helyben főző sörözőjében kötöttünk ki. Kicsit a budapesti Bálnához hasonlítva a városrész hangulatát, ezt a programot főleg nappal, jó időben ajánljuk, amikor is kellemes vízparti láblógatás közben kóstolhatjuk (végig?) a kínálatban szereplő 28-féle sört, a város életében legendás New York hotel szemközti épületén elmerengve.

A világkonyha számos szereplője képviselteti itt magát, így a friss finomságokra vágyó éhes utazónak ez a megálló kötelező elem.

Innen egyik irányba kb. 100 méter a Laurenskerk semmiből újjá lett gótikus temploma (attól kicsit morcosak lettünk, hogy már itt is belépőt kértek egy körbepillantásért), míg a másikba indulva a város ikonikus kockaházai, a Kijk Kubus épületei vártak. Egész utazásunk legolcsóbb, szinte jelképesnek mondható belépőit ide váltottuk, s ennyit meg is ért, hogy megértsük, hogyan lehet 45, vagy ki tudja hány fokkal elforgatva élni.

Aki kicsit élné is a szokatlan szögeket, az foglaljon egy éjszakát az itt működő Stayokay hostelben!

Tovább róva a várost, volt részünk minden este ingyenesen élvezhető, igen látványos fényfestésben a Depot Boijnmas Van Beuningen múzeumraktár (világosban érdemes belülről is megnézni) épülete előtt, majd zárásként, végre megsétálva a város egyik büszkeségének számító Erasmus hidat, a Kaapse Brouwers helyben főző sörözőjében kötöttünk ki. Kicsit a budapesti Bálnához hasonlítva a városrész hangulatát, ezt a programot főleg nappal, jó időben ajánljuk, amikor is kellemes vízparti láblógatás közben kóstolhatjuk (végig?) a kínálatban szereplő 28-féle sört, a város életében legendás New York hotel szemközti épületén elmerengve.

A világkonyha számos szereplője képviselteti itt magát, így a friss finomságokra vágyó éhes utazónak ez a megálló kötelező elem.

Innen egyik irányba kb. 100 méter a Laurenskerk semmiből újjá lett gótikus temploma (attól kicsit morcosak lettünk, hogy már itt is belépőt kértek egy körbepillantásért), míg a másikba indulva a város ikonikus kockaházai, a Kijk Kubus épületei vártak. Egész utazásunk legolcsóbb, szinte jelképesnek mondható belépőit ide váltottuk, s ennyit meg is ért, hogy megértsük, hogyan lehet 45, vagy ki tudja hány fokkal elforgatva élni.

Aki kicsit élné is a szokatlan szögeket, az foglaljon egy éjszakát az itt működő Stayokay hostelben!

Tovább róva a várost, volt részünk minden este ingyenesen élvezhető, igen látványos fényfestésben a Depot Boijnmas Van Beuningen múzeumraktár (világosban érdemes belülről is megnézni) épülete előtt, majd zárásként, végre megsétálva a város egyik büszkeségének számító Erasmus hidat, a Kaapse Brouwers helyben főző sörözőjében kötöttünk ki. Kicsit a budapesti Bálnához hasonlítva a városrész hangulatát, ezt a programot főleg nappal, jó időben ajánljuk, amikor is kellemes vízparti láblógatás közben kóstolhatjuk (végig?) a kínálatban szereplő 28-féle sört, a város életében legendás New York hotel szemközti épületén elmerengve.

A világkonyha számos szereplője képviselteti itt magát, így a friss finomságokra vágyó éhes utazónak ez a megálló kötelező elem.

Innen egyik irányba kb. 100 méter a Laurenskerk semmiből újjá lett gótikus temploma (attól kicsit morcosak lettünk, hogy már itt is belépőt kértek egy körbepillantásért), míg a másikba indulva a város ikonikus kockaházai, a Kijk Kubus épületei vártak. Egész utazásunk legolcsóbb, szinte jelképesnek mondható belépőit ide váltottuk, s ennyit meg is ért, hogy megértsük, hogyan lehet 45, vagy ki tudja hány fokkal elforgatva élni.

Aki kicsit élné is a szokatlan szögeket, az foglaljon egy éjszakát az itt működő Stayokay hostelben!

Tovább róva a várost, volt részünk minden este ingyenesen élvezhető, igen látványos fényfestésben a Depot Boijnmas Van Beuningen múzeumraktár (világosban érdemes belülről is megnézni) épülete előtt, majd zárásként, végre megsétálva a város egyik büszkeségének számító Erasmus hidat, a Kaapse Brouwers helyben főző sörözőjében kötöttünk ki. Kicsit a budapesti Bálnához hasonlítva a városrész hangulatát, ezt a programot főleg nappal, jó időben ajánljuk, amikor is kellemes vízparti láblógatás közben kóstolhatjuk (végig?) a kínálatban szereplő 28-féle sört, a város életében legendás New York hotel szemközti épületén elmerengve.

5. nap – Gouda és Utrecht

Ha minden igaz, már pénteknél járunk, érzésre pedig mintha már vagy három hete úton lennénk. Rotterdamot és az esőfelhőket magunk mögött hagyva az Amsterdam kistestvéreként beígért Utrecht felé kanyarodtunk.

Ahogy már írtam, elég ad hoc jelleggel alakítottuk a kirándulásunkat, így az megintcsak teljesen önazonos döntésnek számított, hogy mikor megláttuk az útvonalunkat keresztező Gouda települést, lelkes sajtfogyasztókként azonnal megszavaztunk magunknak egy 1,5 órás kitérőt. A városka önmagában nem nagy szám, egy a tucatnyi csinos kis ékszerdoboz közül, amiből egy ponton túl többet már képtelenség befogadni.

Ellenben a Gouda Cheese Experience élményközpont gyerek(ek)kel vagy anélkül is remek program. Itt az ember igen interaktív módon tudhat meg egy csomó dolgot a sajtkészítésről, a végén pedig egy elsőre ismét nagyon turistásnak tűnő kóstolóban lehet része. Na, hát nem átverés, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a kóstolótálon még egy 18 hónapos érlelt tétel is helyet kapott a megannyi más, legalább hatféle, sehol máshol nem tapasztalt ízvilágú sajt között.

Ha tehát eddig azt gondoltuk, tudjuk, milyen az a gouda sajt, ez után a program után erős önrevízióra lesz szükségünk – itthon pedig valószínűleg soha többé nem vesszük le ezt a típust a polcról.

Ellenben a Gouda Cheese Experience élményközpont gyerek(ek)kel vagy anélkül is remek program. Itt az ember igen interaktív módon tudhat meg egy csomó dolgot a sajtkészítésről, a végén pedig egy elsőre ismét nagyon turistásnak tűnő kóstolóban lehet része. Na, hát nem átverés, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a kóstolótálon még egy 18 hónapos érlelt tétel is helyet kapott a megannyi más, legalább hatféle, sehol máshol nem tapasztalt ízvilágú sajt között.

Ha tehát eddig azt gondoltuk, tudjuk, milyen az a gouda sajt, ez után a program után erős önrevízióra lesz szükségünk – itthon pedig valószínűleg soha többé nem vesszük le ezt a típust a polcról.

Ellenben a Gouda Cheese Experience élményközpont gyerek(ek)kel vagy anélkül is remek program. Itt az ember igen interaktív módon tudhat meg egy csomó dolgot a sajtkészítésről, a végén pedig egy elsőre ismét nagyon turistásnak tűnő kóstolóban lehet része. Na, hát nem átverés, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a kóstolótálon még egy 18 hónapos érlelt tétel is helyet kapott a megannyi más, legalább hatféle, sehol máshol nem tapasztalt ízvilágú sajt között.

Ha tehát eddig azt gondoltuk, tudjuk, milyen az a gouda sajt, ez után a program után erős önrevízióra lesz szükségünk – itthon pedig valószínűleg soha többé nem vesszük le ezt a típust a polcról.

Hotel vagy hátsó ülés?

Utazásunk majdnem utolsó állomása, Utrecht városa felé közeledve komoly dilemmába estünk a szállásfoglalás kapcsán. Bár ekkorra már megszoktuk, hogy ez a két ország finoman szólva is igen drága, a népszerű egyetemváros a megszokotthoz képest is olyat villantott, hogy komolyan fontolóra vettük az autóban alvás lehetőségét. Ami helyett végül a már több országban tesztelt, sztenderd és korrekt minőséget nyújtó Ibis hotelre esett a választásunk, ahonnan egy könnyed, negyedórás folyóparti sétával elértük a belvárost, mely a modern állomás-épületkomplexum elhagyása után tárult elénk.

Alapvetően itt is egy erős délutánunk/esténk volt, így igyekeztünk minél többet magunkba szippantani a városka hangulatából. Ami átjött, az alapján bármikor visszamennénk. A csatornák által szabdalt, színpompás virágzuhatagokkal díszített belváros egyszerre történelmi, mégis, az egymást érő szórakozóhelyek, éttermek, kávézók végtelenjének és a bennük társadalmasodó fiataloknak köszönhetően az egész hely annyira élő, annyira friss. Egészen különös kettősség, amin elmerengeni séta közben nem nagyon volt módunk, hiszen lépten-nyomon a vadul cikázó bringások elől pattogtunk, amelyek valahogy sosem abból az irányból jöttek, ahonnan épp vártuk őket.

Alapvetően itt is egy erős délutánunk/esténk volt, így igyekeztünk minél többet magunkba szippantani a városka hangulatából. Ami átjött, az alapján bármikor visszamennénk. A csatornák által szabdalt, színpompás virágzuhatagokkal díszített belváros egyszerre történelmi, mégis, az egymást érő szórakozóhelyek, éttermek, kávézók végtelenjének és a bennük társadalmasodó fiataloknak köszönhetően az egész hely annyira élő, annyira friss. Egészen különös kettősség, amin elmerengeni séta közben nem nagyon volt módunk, hiszen lépten-nyomon a vadul cikázó bringások elől pattogtunk, amelyek valahogy sosem abból az irányból jöttek, ahonnan épp vártuk őket.

Bár nincs min csodálkozni, a világ legnagyobb kerékpáros parkolóházát magáénak tudható településen kevéssé meglepő, hogy sok a biciklis. Ahogy sok a jó hely is, közülük is kiemelve rövid látogatásunk legmaradandóbb élményét, a semmiféle előfoglalást nem igénylő Olivier-ben tett látogatásunkat. A hely nem más, mint egy templomépületben üzemelő söröző; elképesztő nyüzsgéssel a vendégek és nagyon ritkán látott mértékű pörgéssel a pincérek részéről. És bár azonnal bebocsátást nyertünk az Úr ilyen funkciójában kissé bűnös házába, az asztalhoz jutás kicsit olyan élmény volt, mint amilyen egy intenzív adás-vétel lehet a tőzsdén – amint valaki felállt, kimérten és igen barátságosan ugyan, de a kolibri röptének sebességével egyből öten villantak rá az üresedő helyekre.

Persze ez is hozzátartozik a hely varázsához, ahogy az is, hogy a karzaton az orgona tövében is koccinthatunk. Egyébként a folyamatosan pulzáló tömeg ellenére sem maradtunk öt percnél tovább saját asztal nélkül.

Konklúzió: ha csak egyetlen helyre van időd Utrechtben, az Olivier legyen az! Sörből rengeteg féle sorakozik az itallapon, az ételek kifejezetten ízletesek, és legnagyobb meglepetésünkre a hely árai teljesen átlagosak, semmi belvárosi túlkapás.

Másnap délelőtt, amolyan búcsúprogramként, a város újbóli körbegyaloglása helyett a Sterk boulderterem rövid, de annál trükkösebb útjainak meghódítására vállalkoztunk, még egyszer jól átmozgatva magunkat a hazafelé vezető, közel 1400 km-es út előtt. A hely szuper: mind az utak, mind a külön melegítő- és edzőhelyiségek, ahogy az itt csapolt sörök is. Egyetlen érthetetlen furcsaság, hogy nincs zuhanyzó, így… finoman szólva is kreatívnak kellett lennünk annak érdekében, hogy ne fülig csatakosan szálljunk autóba több órányi mászás után.

6. nap – 's-Hertogenbosch és a Bosch reprótárlat

Már a hazafelé vezető út részeként, de annak még jócskán az elején várt ránk az a bakancslistás tétel, ami egy évekkel ezelőtt ide szervezett, eredeti Hieronymus Bosch remekeket felvonultató tárlat kapcsán került fel a térképünkre. Akkor elszalasztottuk a lehetőséget, így ezúttal nem lehetett kérdés a templomhasznosítás újabb stílusos példájaként szolgáló Bosch Art Center meglátogatása. Igaz, eredeti műveket nem ígértek, de ez mit sem vont le az élményből, melyet a mennyezetről aláengedett, fejünk felett „repkedő”, a képekről megelevenedő Bosch „varázslények” tettek igazán mesebelivé.

És bár a kulturális kitérő nagyon megérte, a város nagyon nem. Az előttünk álló hosszú út miatti enyhe időnyomás miatt szerettük volna egy gyors estebéddel zárni a napot. Amiről, bő fél óra sikertelen próbálkozás után, úgy tűnt, végképp le kell mondanunk. Asztalfoglalás hiányában MINDENHONNAN elküldtek, így végül egy házhozszállításra specializálódott, puritán pizzasütő kirakatában kötöttünk ki.

Végszükség esetére jó szívvel ajánljuk a srácokat, mert bár klasszikus vendéglátásra egyáltalán nincsenek felkészülve, a pizzájuk zseniális, és hagyták, hogy megegyük az üzletben.

Köszönjük, New York Pizza!

Szöveg: Szarka Tünde

És bár a kulturális kitérő nagyon megérte, a város nagyon nem. Az előttünk álló hosszú út miatti enyhe időnyomás miatt szerettük volna egy gyors estebéddel zárni a napot. Amiről, bő fél óra sikertelen próbálkozás után, úgy tűnt, végképp le kell mondanunk. Asztalfoglalás hiányában MINDENHONNAN elküldtek, így végül egy házhozszállításra specializálódott, puritán pizzasütő kirakatában kötöttünk ki.

Végszükség esetére jó szívvel ajánljuk a srácokat, mert bár klasszikus vendéglátásra egyáltalán nincsenek felkészülve, a pizzájuk zseniális, és hagyták, hogy megegyük az üzletben.

Köszönjük, New York Pizza!

És bár a kulturális kitérő nagyon megérte, a város nagyon nem. Az előttünk álló hosszú út miatti enyhe időnyomás miatt szerettük volna egy gyors estebéddel zárni a napot. Amiről, bő fél óra sikertelen próbálkozás után, úgy tűnt, végképp le kell mondanunk. Asztalfoglalás hiányában MINDENHONNAN elküldtek, így végül egy házhozszállításra specializálódott, puritán pizzasütő kirakatában kötöttünk ki.

Végszükség esetére jó szívvel ajánljuk a srácokat, mert bár klasszikus vendéglátásra egyáltalán nincsenek felkészülve, a pizzájuk zseniális, és hagyták, hogy megegyük az üzletben.

Köszönjük, New York Pizza!

még több Drive-tipp

7 dolog, amit érdemes tudnod, mielőtt Dubajba utazol

Dubaj városa mostanában a dubaji csoki miatt került a figyelem középpontjába, ha pedig saját…

Drive-tipp

Ez az apró svájci falu 20 millió forintot fizet, ha odaköltözöl

Olaszország egyeurós projektjeit már rengetegen ismerik, a nagy visszhangot keltő program viszont…

Drive-tipp