2023-10-11
Tengerpart és túrázás: járd be Albániát nyáron!
Kisgyörgy Éva, azaz Travellina egy tíznapos úti beszámolót írt, amelynek az első részét már pár hete olvashattad az oldalon, most pedig folytatjuk az albániai utunkat tovább, tarts velünk!
A kis balkáni ország éveken át rejtélynek számított a külföldiek szemében, csak mostanában kezdett megjelenni a kevéssé ismert úti célokat kereső turisták látóterében. Albánia, ez az elfeledett gyöngyszem igazán megér egy nyaralást, és még tömegre sem kell számítanunk. Tirana, Berat, az Osum-kanyon, Apollónia, a Llogara-hágó, az albán riviéra és a Butrint Nemzeti Park után vegyük az irányt a Kék szem forrás felé.
A forrás egy csodálatos természeti jelenség: a víz egy minimum 50 méter mély medencéből tör a felszínre. Hogy pontosan milyen mélyről, azt azért nem lehet tudni, mert a búvárok még csak eddig derítették fel. De nemcsak a mélység, hanem a forrás ereje is kivételes: a víz olyan erővel tör fel, hogy a forrás közepén 10- 15 cm-t emelkedik. Mindenesetre a nagy mélység és a tiszta víz kombinációja egy varázslatosan szép kék színt eredményez, amire csak ráerősít a forrás trópusokat idéző környezete. Mivel természetvédelmi területről van szó, így úszni itt nem lehet, de a víz 10 fokos hőmérséklete egyébként sem túl csalogató.
A közelben található Gjirokastra kedves, történelmi kisváros, ahol három fő látnivaló van. Elsőként érdemes felkapaszkodni a várba, onnan ugyanis remek panoráma nyílik a településre, és tájékozódni is jól lehet. Ezután az óváros hangulatos utcáit tanácsos végigsétálni, a 17. században épült két-három szintes házak a Világörökségi Listán is szerepelnek. Végül jó ötlet felkeresni az egyik régi hagyományos otthont, például a Skenduli-házat, amelyet megőriztek eredeti formájában, így bepillanthatunk az akkori életvitelbe is.
Fotó: Shutterstock
Kruja vára Albánia büszkesége, a város pedig körülbelül azt jelenti a helyieknek, mint nekünk Eger. Itt született Szkander bég, aki Krujából verte vissza a törökök támadásait. A fő látnivaló természetesen a vár, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a városra, de a látogatók körében nagyon népszerű a várhoz vezető lépcső aljában meghúzódó, hangulatos bazársor is. Ez utóbbi 450 éves múltra tekint vissza, és a mai napig valódi kézműves termékeket találunk itt, például míves szőtteseket.
Szkander bég hőstetteivel a várban 1982- ben megnyílt múzeumban ismerkedhetünk meg, ez az ország egyik legfontosabb és leglátogatottabb múzeuma. Érdemes maradni késő délután is, mert rendkívül hangulatos a naplemente, különösen a müezzinből kihallatszó, imára hívó ének kíséretében.
Fotó: Shutterstock
Nem túlzás azt állítani, hogy Albánia egy egész kontinensnyi látnivalóval büszkélkedhet. A történelmi városok és a vidám tengerparti nyaralóövezet után utunk végén ismét egy más terepre indulunk. Az Albán-Alpok varázslatos vidékén ősöreg páncélfenyők és havasi rétek között kanyarog az út a hófehér sziklák közt, miközben legszívesebben minden egyes kanyarban megállna az ember, hogy fotókat készítsen. Ide egy-két éve még meglehetősen körülményes volt eljutni, de a nemzeti park mélyén megbúvó apró Theth faluba vezető aszfaltos út kiépítését nemrég fejezték be, így nincs kifogás – aki bírja a szerpentineket és az itt-ott hiányzó korlátoktól sem retten meg, nyugodtan nekivághat. A táj csodaszép, a hegycsúcsok közt vízesések és színes tavak is rejtőznek, mivel azonban ebben a magasságban néhány fokkal hűvösebb van, mint a tengerparton, egy pulóverrel, esetleg széldzsekivel célszerű készülni.
Ez a vidék egyébként egy teljesen önálló, kirándulós nyaralásra is kiváló. A túrázók körében népszerű útvonal a Theth és Valbona közti hágó, amelyen általában egy háromnapos túra részeként kelnek át. A legnépszerűbb forgatókönyv szerint a túrázók Shkodër városából busszal eljutnak a Komani-víztározó déli csücskében fekvő Komanba. Innen komppal mennek tovább a felduzzasztott Drin folyón Fierza településig, ahol már buszok várják a kirándulókat, hogy tovább vigyék őket Valbonába. Az első éjszakát rendszerint itt töltik, majd másnap egy 17 kilométeres túra során átkelnek a hágón, mielőtt elfoglalják következő szállásukat Thethben. A harmadik napon aztán erről a kis településről lehet visszajutni az autóhoz vagy a buszhoz Shkodërbe. Ez persze csak egy a számos lehetőség közül, aki szereti a hegyeket, többnapos túrára is indulhat a környéken.
Az utolsó napra már csak a levezetés marad: visszaautózni Tiranába, ha ott vettük fel a bérautót, vásárolni némi szuvenírt, és még utoljára megkóstolni a kedvenc albán fogásainkat. Ha saját autóval jöttünk, akkor az Albán-Alpokból akár Montenegró–Bosznia, akár Koszovó–Szerbia útvonalon is elindulhatunk haza, mindkét útvonalon akad még sok érdekes látnivaló, ha belefér pár megálló a vakációba.
Fotó: Shutterstock
Autóvezetés
Pár nap után megszokható a helyi, meglehetősen kaotikus vezetési stílus. Az albán sofőrök nem foglalkoznak sem a piros lámpával, sem a sávokkal, és ott parkolnak le, ahol éppen kedvük szottyan. Az úton nemcsak a kiszámíthatatlan autósokra kell figyelni, de a kátyúkra, kóbor kutyákra és bandukoló szamarakra is.
Szállásárak
A hotelekkel kapcsolatban rendkívül jó hír, hogy meglehetősen barátiak az árak: 30-35 euróért ki lehet fogni négycsillagos hotelt, de akad ötcsillagos is 50 euró alatt, különösen elő- és utószezonban.
Fizetés
Célszerű elég készpénzt vinni, ugyanis meglepően kevés helyen lehet kártyával fizetni, szinte csak a nagyobb hotelekben, éttermekben. Kisebb családi szállásokon, büfékben gyakran nem fogadják el, de még a benzinkutakon is előfordul, hogy a kártyás matrica dacára nem működik a terminál.
Vallás
Bár a lakosok kétharmada papíron muzulmán, meglehetősen kevesen gyakorolják a vallásukat. A muszlimok nagyon jól megférnek a keresztényekkel, kifejezetten példaértékű a vallási béke és tolerancia.
Beutazás
Vízum nem szükséges, továbbá sem oltási igazolványt, sem tesztet nem kérnek, regisztrálni sem kell és karantén sincs.
Víz
Fogyasztásra, fogmosásra és gyümölcsök megmosására célszerű palackos vizet használni.
Az albán konyhát a változatosság, frissesség és a természetes alapanyagok felhasználása jellemzi – gyakorlatilag minden bio, kevés élelmiszert importálnak más országokból. Az albánok nagyon szeretnek étteremben enni, úgyhogy mindenfelé megtalálhatóak a családi kifőzdék, büfék, hiszen a lakosság eltartja ezeket.
Így kezdődik
Az albán étkezés rendszerint salátákkal és sajtokkal indul, amikhez kenyeret és tejfölös szószt is kínálnak. A sajtok közül a legnépszerűbb a kackavall, amelyet nyersen és sülve is előszeretettel fogyasztanak előételként. Ezután kerül sor a húsos és halas fogásokra. Közkedvelt a bárány, a kecske, a húsokat pedig a népszerű grillezés mellett raguként is gyakran szolgálják fel.
Ez lenne a burek. Rétestésztából készül és leggyakrabban sajttal töltik, de időnként zöldséggel vagy hússal is. Sőt léteznek édes verziók is, például túrós, almás, meggyes.
Fotó: Shutterstock
Ez a Tave dheu me mish, amelyet agyagedényben készítenek el. Van benne hús, túró, sajt, paradicsom, igazi laktató, lélekmelegítő fogás.
Desszert és kávé
Jellemzőek a Törökországban megszokott mézes, diós, a mi ízlésünknek általában túlságosan émelyítő édességek, kávéból pedig szinte mindenhol kínálnak olasz presszót és török kávét is.
Italozás csak mértékkel
Az albánok nemzeti itala a raki (szőlőpálinka), amelyet cukor hozzáadása nélkül készítenek. Bár úton-útfélen ezzel koccintanak, és barátságuk jeléül rakival kínálják az idegeneket is, részegeket soha nem látni. A részegség a butaság, gyengeség jele, ezért az albánok mindig mértékkel isznak.
Fotó: Shutterstock
