2023-10-16
Grúzia fővárosának felejthetetlen, brutalista építészete
Akit vonzanak a távolból penge, közelről rücskös élek, a nyers beton, a monumentális épületek, szóval mindaz, amit a brutalista irányzat magába foglal, annak Tbiliszi elképesztően gazdag lelőhely, tehát bakancslistás célpont. Már írtunk 5 okot, amiért érdemes a grúz fővárosba utazni, az építészetet írd hozzá hatodiknak!
Hiába lépcsőztünk, az „égi hídra" nem jutunk fel – egy bezárt ajtó választ el minket tőle. Nyomás vissza. Talajszinten útba igazítanak: menjünk az első tömbhöz, és használjuk a liftet. Csak 20 Tetri.
Tbiliszi Szaburtalo nevű kerületében a Nutsubidze Plato blokkházai különös építmények: csonka betongyertyák a domboldalban, amelyeket függőfolyosók, égi hidak kötnek össze. Ezek a lakóházak kedvelt célpontjai a városba érkező turistáknak, azoknak legalábbis biztosan, akiket a néhány éve újraértékelt brutalista építészet vonz ide. S mindkettőből, brutalista épületekből és az ezekre kíváncsi utazókból is gazdag a felhozatal. Utóbbiak növekvő száma az irányzat reneszánszát jó érzékkel kihasználó, tematikus túrákat kínáló magán- és állami vállalkozásoknak köszönhető.
A brutalista irányzat Angliából indult az 1950-es években, és nagyjából a 70-es évek közepéig volt világszerte kedvelt. Legjellegzetesebb ismertetőjegye a vasbeton vakolatlan használata (a mozgalom neve a francia „béton brut" – nyers beton – kifejezésből származik). A stílus az 1980-as évekre kiesett az építészeti pixisből, sőt, egyenesen a vádlottak padjára került; az épületekhez ekkorra olyan kevéssé előnyös jelentésrétegek tapadtak, mint például bűnözés, prolitempó, ordító lehangoltság – amihez persze adott esetben a falakra fújt vegyes stílusú graffitik is hozzájárultak. Habár a brutalista vonulat népszerűségi indexe pár éve ismét emelkedőben van, a megítélése változatlanul szélsőséges: fintorgás vagy vallásos áhítat övezi.
A brutalizmus az építészet technója.
Ellenzői szerint ezek az épületek ridegek és fenyegetők, míg rajongói éppen a nyersességből fakadó őszinteséget, az anyagok és szerkezetek láthatóságát, valamint az erős szociális és közösségi funkciót hangsúlyozzák. Ami tény: az épületek fenntartása drága, átalakításuk problémás és költséges, lerombolásuk nehéz, fájdalmas és még költségesebb, így sokszor „úgy maradnak", üresen, az enyészet martalékául, amíg jön egy vastag pénztárcájú megmentő egy ötlettel és/vagy pár buldózerrel.
De visszatérve Tbiliszire: nyilván nem arról van szó, hogy a város egy brutalista ujjlenyomat, építészetében ugyanis tükröződik több évszázados történelme: középkori, neoklasszikus, Beaux-Arts, szecessziós, sztálinista és modern épületek keverednek a Kura folyó két partján. Kétségtelen ugyanakkor, hogy akit vonz a brutalista irányzat, annak ide egyszer el kell utaznia. Néhány ikonikus épület és építmény segítségével megmutatjuk, miért.
Fotó: Shutterstock
A Nutsubidze Plato (1974–1976 között épült) tömbjeiről és a méretes lakóházakat összekötő hidakról (függőfolyosókról) már volt szó. A domboldalból „kibújó" három épület a legkevésbé sem azért született, hogy az építészeti teljesítmény valamiféle emlékműveként szolgáljon, ám a közelmúlt nosztalgiahullámának köszönhetően a brutalista építészet rajongói körében egyfajta kultikus státust vívott ki magának a lakókomplexum. A romló állagú, ám még működőképes toronyházak tövében húzódó szerpentinen sétálva ne feledkezzünk meg róla: az ország viharos múltjának hangsúlyos emléke magasodik fölénk. A függőhídról viszont rálátni a városra – ami már más tónusú élmény.
Az egykori régészeti múzeum (1988-ban épült) szokatlan kör alakja nem az egyetlen meglepetés: az épület hátsó végében található a bejárat, amely a múzeum fő kiállítótermébe vezet. A helyszín kiválasztása nem a véletlen műve volt: Tbiliszi egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye mentén járunk. Bár az intézményt évekkel ezelőtt bezárták, a kiállítási anyag pedig átkerült a Nemzeti Múzeumba, a domb tetején álló épület önmagában megéri a túrát. Bónuszként pedig ott a panoráma: lélegzetelállító kilátás nyílik a Digomi Parkra, sőt gyakorlatilag az egész városra.
A „georgian tetrisz" (1975-ben épült). A 11 ezer nm2-es, kiugró konzolos emeletekkel rendelkező épület megálmodása idején az egyik tervező, George Csakhava az autópálya-építési miniszter helyettesének posztját is betöltötte, így az a „különös" helyzet állt elő, hogy egyszerre volt megbízó és megbízott. Az építkezéshez komplex helyszínt választott: a Gagarin út és a Kura rakpart közötti enyhe lejtőn a magasságkülönbség mintegy 33 méter. „Mindig lenyűgözött az egyszerű grúz parasztember azon képessége, hogy ott építi fel otthonát, ahol a legmegkapóbb a táj, a természet szépségét olykor a saját kényelmi szempontjai elé helyezve" – írta George Csakhava a saját munkájáról.
Az épület jelenleg a Bank of Georgia székháza.
Fotó: Shutterstock
Az Esküvői palota vagy Szertartások palotája – mint nevéből kiderül – főként esküvői helyszínnek épült, bár egyéb funkciókat is betöltött (1985-ben épült): Margaret Thatcher korábbi brit miniszterelnök például 1987-es látogatása során egy grúz táncelőadást nézett itt meg. Az új stílusú szovjet templom prototípusa szimbólumokban és történelmi utalásokban gazdag épület: a kupolában található harangokat és órákat állatövi jelek díszítik, az épület lekerekített terei pedig az ortodox templomok apszisainak (boltozatainak) sajátos értelmezéseként foghatók fel.
2002-ben egy grúz oligarcha vásárolta meg a romló állagú épületet, amelyet személyes rezidenciaként használt – 2008-as haláláig. 2013-ban egy magánrendezvényekkel foglalkozó cégnek adták bérbe a palotát, amely most esküvőknek, adománygyűjtő és vállalati rendezvényeknek ad otthont.
Más néven a Tbiliszi Stonehenge. Az ősi királynők, hősök és királyok történeteit, az alsó táblákon pedig Krisztus életének epizódjait megjelenítő, 16 darab 30 méteres oszlopból álló történelmi emlékmű befejezetlen maradt (1985-ben épült). Vélhetően örökre.
Fotó: Shutterstock
A szlovákiai brutalizmus egyik legkiválóbb példájának a második világháborút követően épült első, nem Pozsonyban emelt színházépületet, a Pöstyéni Művészetek Házát tartják. Az 1974 és 1979 között Ferdinand Milučký tervei alapján megvalósult teátrum brutalista stílusjegyeit népi motívumok teszik egyedivé. Itt kerül megrendezésre minden év szeptemberében a Cinematik filmfesztivál.
Mivel merész és izgalmas építészeti mozgalom volt, minden lakott kontinensen szép számmal található brutalista épület, az irányzatra fogékonyaknak könnyedén összeállítható egy speciális virtuális (vagy nagyon is valós) Föld-körüli túra. Az épületek neve alatt az átadás éve és a jelenlegi funkció szerepel.
1. Barbican Centre and Estate (London)
1982 – lakóépület és művészeti centrum
2. Cité Radieuse (Marseille)
1952 – lakóépület
3. Genex-torony (Belgrád)
1977 – lakóépület, nagyrészt üres
4. Buzludzsa-emlékmű (Hadzsi Dimitar-hegység, Bulgária)
1981 – felújítás alatt
5. Telekommunikációs központ (Szkopje)
1974 – posta
6. Wotruba templom (Bécs)
1976 – templom
7. Hôtel du Lac (Tunisz)
1973 – szálloda, üres
8. Al Zaqura (Bagdad)
1975 – középület
9. Képviselőház (Csandígarh, India)
1962 – középület
10. 111 Somerset (Szingapúr)
1977 – kereskedelmi és bevásárlóközpont
11. Legfelsőbb bíróság épülete (Canberra)
1980 – középület
12. Boston City Hall (Boston)
1969 – középület
13. Habitat 67 (Montreal)
1967 – lakóépület
14. Geisel Library (San Diego)
1970 – egyetemi könyvtár
15. The Cathedral of Saint Mary of the Assumption (San Francisco)
1970 – templom
16. Banco de Londres y América del Sur (Buenos Aires)
1966 – bankközpont
17. SESC Pompéia (São Paulo)
1986 – kulturális, kereskedelmi és sportközpont
