10 kísérteties, mégis gyönyörű pályaudvar, amely visszarepít a múltba

A Pireneusokban, 1928-ban nyílt grandiózus állomás egykor Európa legnagyobb határállomásai közé tartozott, és fontos szerepet játszott a spanyol-francia vasúti forgalomban. A II. világháború idején kémkedés és csempészet színtere lett, de 1970 volt az igazi fordulópont, amikor egy a francia oldalon található híd súlyosan megrongálódott egy balesetben – emiatt megszakadt a nemzetközi kapcsolat, és az állomás bezárt. Évtizedeken át romosan állt, mígnem az EU és a spanyol állam támogatásával elindult a felújítás.

A City Hall állomás az IRT Lexington Avenue (első metróvonal) déli végállomásaként nyílt meg 1904-ben, Rafael Guastavino által tervezett építészeti remekművel: boltívek, csillárok, üvegtetők díszítik. Az állomás 1945-ben zárta be kapuit és ma csupán fordulóként szolgál a 6-os vonal szerelvényeinek, és kizárólag vezetett túrákon látogatható, évente néhány alkalommal. Érdekesség, hogy a popkultúrában a Tini Nindzsa Teknőcök főhadiszállásának ihletőhelyeként vált ismertté.

1905-ben nyílt meg a prágai Vyšehrad állomás, a szecesszió egyik gyöngyszeme. A homlokzat és a díszes központi csarnok egykor büszkén fogadta az utazókat, ma azonban repedezett falak és omladozó vakolat árulkodnak az elmúlt évtizedek elhanyagoltságáról. Az utolsó vonat 2002-ben hagyta el a peront, azóta az épület üresen áll, romjai mégis különös varázst árasztanak. Bár időről időre felmerülnek tervek a megmentésére, egyelőre a múlt melankolikus emlékeként magasodik a város szívében – igazi csemege az urbex és a szecessziós építészet rajongóinak.

Az Algarve régióban, Lagosban 1922-ben nyílt meg az első vasútállomás, amelyet 2003-ban egy modern üveg-acél épület váltott fel. A régi, piros téglás állomás színes mozaikokkal és kovácsoltvas díszítésekkel mesél a múltról, de ma már elhagyatottan áll. Időről időre felmerül, hogy galériaként vagy kulturális térként hasznosítsák, ám jelenleg lezárva, a múlt romantikus emlékeként várja sorsát.

A Hudson folyó partján, a mai Liberty State Parkban áll a New Jersey-i Központi Vasúti Terminál, amelyet 1889-ben adtak át.  Egykor több mint tízmillió bevándorló tette meg itt az első lépéseit Amerikában, hiszen innen indultak a kompok az Ellis-sziget felé. 1967-ben a vasúti forgalom megszűnt, a vágányokat felszedték, a peronokat pedig lassan benőtte a növényzet. Maga az impozáns, vöröstéglás épület azonban megmenekült: történelmi műemlékként őrzik, és ma kulturális események, kiállítások helyszíne, valamint a Szabadság-szoborhoz és Ellis-szigethez induló hajók fő kiindulópontja.

A Fekete-tenger partján, Szuhumitól alig 40 kilométerre áll Gudauta állomása, amely a 20. század elején épült, és a szovjet időkben fontos vasúti csomópontnak számított. Ma ugyan hivatalosan még szerepel a hálózat térképein, de a valóságban csak elvétve áll meg itt vonat. Az épület mára erősen megkopott: a vakolat lehullott, az ablakok betörve, a csarnok üresen kong. Mégis van benne valami sajátos báj – a szovjet monumentalizmus egyszerű, de díszes homlokzati megoldásai, a tenger közelsége és az enyészet lassú munkája különleges atmoszférát teremt.

Akhali Atoni közelében, a Fekete-tenger partján található Psyrtskha állomása, amely egy díszes pavilonnal idézi a szovjet építészet romantikusabb arcát. Az 1950-es években épült állomás a hegyek zöldjéből kibukkanva egy lagúna szélén áll, így egyszerre festői és kissé kísérteties. Bár itt már évtizedek óta nem áll meg vonat, a közeli alagúton naponta haladnak át szerelvények, így az épület különös kontrasztban él a mai forgalommal. Boltívei, ornamentikus részletei és a természet által lassan visszahódított környezete miatt az urbex-kedvelők és fotósok egyik kedvenc helyszíne.

1913-ban nyitották meg ezt a New York-i Grand Central Terminal testvérépületeként is emlegetett pályaudvart. A Beaux-Arts stílusú hely márványcsarnokaival, boltíves mennyezeteivel és díszes részleteivel a vasúti utazás fénykorát idézte. Bezárását 1988-ban a forgalom drasztikus visszaesése hozta el, az épület pedig több mint harminc évig üresen állt – Detroit hanyatlásának egyik legismertebb jelképeként. A Ford 2018-ban vásárolta meg, és egy hatalmas, 950 millió dolláros projekt keretében restaurálta. A pályaudvar most egy kulturális központ szíve, ahol kávézók, üzletek, rendezvények és irodák kaptak helyet.

Garub állomás a Namíb-sivatag közepén, Aus közelében állt, a Luderitz felé vezető vasútvonal egyik megállójaként. A német gyarmati időkben fontos áruszállítási pont volt, ma azonban már nem áll meg itt vonat. A rozsdás vörös víztartályok a kopár tájban különleges látványt nyújtanak, naplementekor szinte festői színekben izzanak. A környék igazi különlegessége a Namib-sivatagi vadlovak, amelyek gyakran felbukkannak a víztartályoknál – ettől a hely még inkább filmbe illő hangulatot kap.

1841-ben nyílt meg az Anhalter Bahnhof, amely Berlin egyik legfontosabb nemzetközi pályaudvarává vált: innen indultak járatok egészen Olaszországig és a Balkánig. A második világháború bombázásai súlyosan megrongálták, a tetőszerkezet és a csarnok nagy része összeomlott. Bár a háború után még korlátozott forgalmat bonyolított, 1959-ben végleg bezárt, majd az épület többségét lebontották. Egyetlen monumentális homlokzata azonban megmaradt, amely ma emlékműként magasodik a városban.