2023-10-10
Egy ország, hétezer sziget: a Fülöp-szigetekre egy élet is kevés – 2. rész
Gondoltál már a Fülöp-szigetekre? Az egészen pontosan 7 641 szigetből álló, Pápua új Guinea és Kína közötti tengely közepén elterülő, nem is olyan kis államra? A hazai hírekbe leginkább furcsa elnökével és földrengéseivel bekerülő katolikus ország még mindig marginális szerepet tölt be a hazai utazók délkelet-ázsiai terveiben. Pedig ha már nem férsz el Thaiföldön az oroszoktól, vagy éppen Balin az önmegvalósító digitális nomádoktól, akkor nagyon is érdemes elgondolkodni a térség legváltozatosabb országán, ahol a jellegtelen gasztronómiát leszámítva minden más az első ligában játszik! Robogóval jártam be hét szigetet a közel nyolcezerből! Molnár Péter cikksorozatának második része.
Szerzőnk a 7641 szigetből a 7 legnépszerűbbet járta be. A cikksorozat első részét itt lehet elolvasni: Egy ország, hétezer sziget: a Fülöp-szigetekre egy élet is kevés
Negrosról két kézenfekvő irányba érdemes indulni: az egyik a kakaóhegyeiről ismert Bohol, a másik pedig a régió központi szigete Cebu. Én Boholon töltöttem hosszabb időt, amelyet egy nap alatt simán körbe lehet motorozni, közben megcsodálva a kakaóhegyeknek nevezett kis dombocskákat, amelyek bizonyos szezonban felső részükön bebarnuló növényzetükről kapták a nevüket – ilyenkor úgy festenek, mintha kakaóporral szórták volna be őket. Ottjártamkor épp minden zöld volt, de a legnagyobb élményt nem is ezek a púpok, hanem a hegyeken való átkelések és az esőerdő közepén vízesésbe ugrálások jelentették – itt még tényleg egyes egyedül lehet ezt megtenni egy képeslapra illő erdő közepén rejtőzködő zuhatagnál.
Fotó: Molnár Péter
Fotó: Molnár Péter
Fotó: Molnár Péter
Cebuban csak a motort terveztem leadni, de ennél a rutinszerű eseménynél sokkal nagyobb őrület várt.
Érkezésem napján került ugyanis megrendezésre a Sinulog Fesztivál, amitől a sziget fővárosa szó szerint megőrült.
Képzelj el egy tízszeresére duzzadt Budapest Parádét, ahol minden sarkon és kapualjban spontán kocsmák és bulik alakulnak ki, mindezt pedig az elképesztő jelmezekbe öltözött helyiek színesítik. Ha véletlenül, maskara nélkül tévedsz arra – ahogyan tettem én is – sokáig nem maradsz sápadt:
a legváltozatosabb arc- és testfestéssel ellátott jókedvű résztvevők kérdés nélkül befestik a szabad testfelületeidet, mivel az utcán sétálva nem lehet kitérni a nyúlkáló ecsetek, ujjak és festékbombák elől.
Ijesztőnek tűnik, de ha elengedted, hogy a kedvenc ruhád innentől új színekben fog pompázni, igenis lehet élvezni ezt a nem mindennapi őrületet, ami méltó lezárása volt utam eddigi részének.
Fotó: Molnár Péter
Fotó: Molnár Péter
Cebuból még egy utolsó sziget, Palawan várt rám, ami az ország nyugati felén inkább csak repülővel közelíthető meg. Így tettem én is, majd ott egy újabb robogóra pattanva meg sem álltam, a Boracay-t is felülmúló Napcan Beach-ig, ahol 5 napot töltöttem.
Palawan a magasba nyúló sziklákkal övezett középső partszakasza miatt kihagyhatatlan helyszíne a Fülöp-szigetekre érkezőknek és emiatt valóban érdemes ide látogatni.
Látványában a vietnámi Halong-öböl és a thai James Bond-sziklák keverékeként kell elképzelni, és az a jó benne, hogy mindezt egy nap alatt egy helyen, egy hajótúrával tudod átélni, amit én búvárkodással kötöttem össze.
Fotó: Molnár Péter
Fotó: Molnár Péter
Fotó: Molnár Péter
Utolsó napjaimat a Napcan Beachen töltöttem, ahol az eszeveszett bulijairól híres Mad Monkey Hostel tőszomszédságában laktam, és ha már aludni nem tudtam a hajnalig tartó mulatozástól, az utolsó előtti este inkább belevetettem magam az éjszakába.
Mindez újabb példát szolgáltatott arra, hogy egyedül utazva sem vagy sose magányos: a helyre belépve, 2 perc múlva már egy filippínó sráccal bandáztam, egy óra elteltével pedig 5 fős nemzetközi társasággal kortyolgatva indítottuk el az éjszakát. A Mad Monkey bár nemcsak a neve miatt őrült, hanem azért, is, mert az óránként egyszer megszólaló gongot követő 5 percben minden ital ingyen van, így a hajnalig tartó jókedv garantált.
Fotó: Molnár Péter
Fotó: Molnár Péter
Fotó: Molnár Péter
Extenzív lezárása volt ez a fülöp-szigeteki kalandomnak, amit Manilában fejeztem be, és ami azóta sem lett érdekesebb, de arra pont jó volt, hogy utolsó pénzeimből beszerezzem a minden utazásomról vásárfiaként hazacipelt fűszereket. Ezek amúgy roppant változatosak, ennek tükrében végképp nem értem, hogy egy ilyen színes és ezerarcú országban vajon miért sikerült ennyire egypályásra a gasztronómia. Majd kiderítem legközelebb, legalább van miért visszatérni, és a maradék 7634 sziget valamelyikén a válaszok után kutatni!
Szöveg: Molnár Péter
