A túracipőt is fertőtleníteni kell, mielőtt belépünk ebbe az ősi erdőbe

A halálos betegségért a talajban élő Phytophthora agathidicida nevű kórokozó a felelős. A kaurifák gyökerein keresztül jut be a növénybe, majd fokozatosan akadályozza a víz és a tápanyagok áramlását a gyökérzet és a lombkorona között. A fa így lassan legyengül, végül elpusztul.

A mikroszkopikus, gombaszerű betegséget már az 1970-es években kimutatták az Új-Zéland legészakibb, Northland régiójában, a Great Barrier Islanden és a Coromandel-félszigeten, először azonban ártalmatlannak gondolták. Mivel ismert gyógymód egyelőre nincs, a védekezés legfontosabb módja a terjedés lassítása.

A fertőzött talaj könnyen megtapad a cipőkön, túrafelszereléseken, járműveken, sőt állatokon is. Ezért az új-zélandi természetvédelmi hatóságok arra kérik a kirándulókat, hogy maradjanak a kijelölt ösvényeken, tisztítsák meg cipőjüket és felszerelésüket, valamint használják a kihelyezett fertőtlenítőállomásokat.

Egyes útvonalakat részben vagy teljesen le is zárhatnak, ha ez szükséges a kaurifák védelméhez. A tét jóval nagyobb néhány különleges fa megmentésénél: a kaurierdők egykor mintegy 1,2 millió hektáron borították Új-Zéland északi részét.

A kaurik árnyékot, élőhelyet és tápanyagot biztosítanak más fajok számára, miközben több olyan növény is létezik, amely kizárólag vagy elsősorban ezekhez az erdőkhöz kötődik. Ha eltűnnek, velük együtt maga az erdő szerkezete és élővilága is jelentősen átalakulhat.

A māori kultúrában a kauri taonga, vagyis különleges értékkel bíró kincs. Jelentőségük egyszerre természeti, történelmi, kulturális és turisztikai, ezért Új-Zélandon ma országos program dolgozik a védelmükön, abban a reményben, hogy sikerül megfékezni a pusztulásukat.