A Baltikum titkos szigete, ahol másképp telik az idő

A pár száz fő lakta Kihnut gyakran nevezik „a nők szigetének”, de a helyiek gyorsan pontosítanak is. Nincs szó matriarchátusról, sokkal inkább egy olyan közösségről, ahol a nők a kultúra őrzői. A miérteket a sziget történelmében kell keresni, amely szorosan összefonódik a tengerrel. A férfiak generációkon át hónapokra eltűntek, pusztán a megélhetés miatt: hajóztak, halásztak, fókákra vadásztak. 

A férfiak helyett a nők irányították a ház körüli dolgokat, művelték a földeket, nevelték a gyerekeket, miközben egyesek világítótorony-őrként, traktorvezetőként vagy helyettes papként is dolgoztak. Emellett pedig megőrizték mindazt, ami Kihnut igazán különlegessé teszi: a rúnás énekeket, a tradicionális táncokat, a közösségi ünnepeket és a múltidéző viseleteket.

A piros csíkos gyapjúszoknyák színe és mintázata egyaránt beszédes. A fiatal lányok élénkpirosat viselnek, a gyászoló nők feketével kezdenek, amelybe idővel újra színek kerülnek. A házas asszonyok kötényt kötnek maguk köré, a különböző motívumok azonban már reagálni kezdtek az elmúlt időszakban a modernebb divat változásaira is, írja a The Guardian nemrégiben készült beszámolója.

A nem mindennapi észt földdarab 2003 óta szerepel az UNESCO szellemi kulturális örökségi listáján. A turizmust azonban tudatosan és óvatosan kezelik. Tömegek helyett olyan látogatókat várnak, akiket a kézművesség, a zene és a lelassulás érdekel. Nyári táncmulatságok, hegedűfesztiválok, kötő- és festőtáborok adják meg a hétköznapok ritmusát, miközben ezek a fiatalabb generáció számára is megélhetést teremtenek.