Horvátország bámulatos wellnesstérsége, ahová már a Monarchia idején is gyógyulni jártak

A Liburniai Riviéra Horvátország északi részén, az Isztriai-félsziget bejáratánál húzódik. A nyári időszakban már csak elhelyezkedése miatt is népszerű célpont, az őszi szezonban viszont már kevesebben veszik nyakukba. Pedig lenne miért.

Opatija partvidékét egykor apró halászfalvak tarkították, míg a jelentősebb települések a kalóztámadásoktól tartva inkább magasabban rendezkedtek be. Kivételt jelentett Rijeka (Fiume) kikötővárosa, amely bár a 20. század során több országhoz is tartozott, tengeri jelentősége miatt hovatartozásától függetlenül már a kezdetektől védelmet nyújtott a környező tengerpartoknak. Többek között ez tette lehetővé Opatija számára, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia idején egy áhított nemesi üdülőhellyé váljon – tudtuk meg idegenvezetőnktől, aki októberi nyaralásunk során végigkalauzolt minket a város legszebb pontjain.

Nem véletlen, hogy az osztrák és a magyar arisztokrácia legjava hosszú napokat utazott lovaskocsin, csak hogy felfedezze magának az akkor még szinte érintetlen Opatiját. Az itteni klímát ugyanis – akárcsak a svájci tájakét – receptre írták fel az orvosok, mígnem 1889-ben az osztrák kormány hivatalosan is az Adria első klimatikus gyógyhelyévé nyilvánította a várost. Ezzel kezdetét vette a térség fénykora.

Bár hírneve már jóval korábban szárnyra kapott, a vasúti összeköttetések hiánya évtizedeken át csak a nemeseknek tette lehetővé a látogatást. A szélesebb körű turizmus csak az osztrák vasútfejlesztéseknek köszönhetően jelent meg a század végén. Bécs ugyanis a Déli Vasúttársaság (Imperial Royal Southern Railway Company) révén már összeköttetésben állt Trieszttel, a tényleges turizmus alapköveit lefektető rijekai vasút viszont csak 1873-ban kezdett kialakulni. Ezzel pedig – Zágrábon keresztül – már a Monarchia másik központjából, Budapestről is elérhetővé vált a térség.

Remek példa erre a Hotel Palace Bellevue alsó szintjén található Café Strauss, amely a bécsi kávékultúrának állít emléket. Számunkra külön érdekesség, hogy a falakat még ma is a Fiumei Cacao- és Csokoládégyár korabeli, magyar nyelvű poszterei díszítik.

Itt érdemes megemlíteni Opatija híres csokoládéfesztiválját is, amely Horvátország egyik legrégebbi gasztronómiai eseménye, és évről évre hatalmas tömegeket vonz. Minden év novemberében a város megtelik a hazai és nemzetközi csokimárkák legfinomabb édességeivel – köztük persze különleges ritkaságokkal is –, amelyek Opatija éttermeinek és kávézóinak étlapján is visszaköszönnek.

Ha a Monarchia építészeti örökségére tekintünk, annak lenyomatai éppúgy felfedezhetők a régió legelső örökségi szállodáiban, mint a Café Straussban. Városlátogatásunk során a Bellevue szállodán túl több, a Liburnia Hotels & Villas kezelésében álló hotelt is bejárhattunk. Közülük a legjelentősebbeknek a Hotel Kvarner, a Heritage Hotel Imperial és a Hotel Ambasador számítanak.

Érdekesség, hogy a Hotel Kvarner volt az Adriai-part első szállodája, és a többihez hasonlóan ezt is a vasúttársaság építtette Schüler vezetésével. Később olyan hírességek szálltak meg benne, mint I. Ferenc József vagy Isadora Duncan, a világhírű balett-táncos. Leglátványosabb pontjának egyértelműen a hatalmas, 950 fős, szecessziós bálterem számít, ahol ma is rendezvények és esküvők sokaságát tartják. De a szálloda nem csupán épített örökségéről híres: az épület egyik oldalról a Villa Angiolina bécsi mintájú angolkertje, másik oldalról pedig Opatija emblematikus látványossága, a Sellő a sirállyal – vagy ahogy a helyiek nevezik, Madonna del Mare – nevű szobor határolja, amely egy tragikus balesetnek állít emléket.

Az 1885-ben felépített Heritage Hotel Imperial egyik legmeglepőbb érdekessége a porszívózáshoz köthető. Abban az időben még nem voltak elterjedtek a kézi porszívók, takarítani viszont kellett, így a szállodában egy akkoriban igencsak innovatív, falak mögött futó központi csőhálózatot alakítottak ki. A személyzet így minden szinten rá tudta csatlakoztatni eszközeit a falakból kiálló csőnyílásokra, ami lehetővé tette a hatékony és korszerű takarítást.

A Hotel Ambasadoron keresztül már nemcsak a térség történelmébe, hanem annak gasztronómiájába is bepillantást nyerhettünk a panorámás CUBO Étteremben. A Riviéra szerencsés elhelyezkedésének köszönhetően a régió ugyanis egyaránt kiváló tengeri és erdei fogásokat tud felmutatni – nem beszélve a zamatos horvát borokról.

A Lungomare sétányt már a 19. században is gyógyító hatású kirándulásként ajánlották az orvosok – és a tájat elnézve ez egyáltalán nem meglepő. A tengerparti ösvényt korabeli, mediterrán stílusú villák, halászfalvak és történelmi emlékművek szegélyezik, de a közelében működött egy híres szanatórium is. Ma – megőrizve Opatija egészségfókuszú hagyományát – itt fut a Thalasso Cardio Walk nevű sportprogram, de sokan egyszerűen csak késődélutáni andalgásra vagy reggeli sétákra használják.

A Lungomare végállomásán, Lovranban már csak annak hangulatáért is érdemes ellátogatni: az óváros ma is szinte teljesen épen maradt fenn, szűk utcáin sétálva pedig olyan érzésünk támadhat, mintha egy régi filmbe csöppentünk volna. Ha pedig a nap végére alaposan elfáradunk, a Hotel Excelsior szezonális alapanyagokra építő étterme tökéletes hely arra, hogy megízleljük a vidék igazi ízeit: őszi látogatásunkkor például a gesztenye és a vadhúsok kerültek a középpontba, az ínyenc kóstolómenü minden fogását pedig – mondani sem kell – kiváló borok kísérték.

A Lungomarén keresztül jutottunk el végül szálláshelyünkre, a pazar Hotel Ičići volt a célpont.

A kifejezetten családbarát szálloda 180 tengerre néző szobával, hatalmas kültéri medencével, számos kül- és beltéri sportlehetőséggel, játékszobával, gyerekprogramokkal és egy panorámás étteremmel fogadja a vendégeket. Októberi érkezésünk ellenére húsz fokot meghaladó, napsütéses idő fogadott minket, és bár csábító lett volna kipróbálni a paddleboardingot vagy egy úszást a tengerben, a városnézés után végül a Fit&Active program egyik levezető edzését választottam, mielőtt továbbindultam volna vacsorázni. Ugyan az Excelsiorban megismert horvát fine dining nem hagyott éhesen, a Hotel Ičićiben sem lehetett kihagyni az esti étkezést: a svédasztalos étteremben bőven akadt miből választani, így hamar találtam egy könnyű, mégis ízletes opciót.

Összességében kiruccanásunk során egyértelművé vált, mit látott annak idején Friedrich Julius Schüler a Liburniai Riviérában: a tiszta levegő, a tenger morajlása, a zöld hegyek és dombok közelsége mind olyan tényezők, amelyek ideálissá teszik a térséget a pihenésre. Úgy tapasztaltam, hogy a helyi szállodák is nagy figyelmet fordítanak a természetközeli, aktív feltöltődésre, és arra, hogy megmutassák vendégeiknek, hogyan lehet maximálisan, mégis fenntartható módon kihasználni ennek a gyönyörű vidéknek az adottságait.

Opatiját, a régió történelmi szállásait és hangulatos kisvárosait jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik a következő nyaralásukat Horvátország egy olyan pontján töltenék, ahol a történelem és a természet ilyen harmonikusan kapcsolódik egymáshoz.

Szöveg: Illyés Laura