Az apró német sziget, ahol saját minivonatokkal közlekednek a helyiek

A Hallig-szigeteket Németország északi partjainak mentén, a Watt-tenger területén találjuk, ahol a dagály és az apály folyamatosan formálja a tájat. A szigetek több száz kilométer hosszan elnyúló homokpadjaikkal és iszapos területeikkel természetes hullámtörőként védik a szárazföldet. Az UNESCO világörökségek közé sorolt terület kulcsszerepet játszik az áradások elleni védelemben, mivel tompítja a szárazföldet megközelítő hullámokat.

A szélsőséges környezetre válaszul kiépített vasút egyik legismertebb vonala a Lorenbahn, amely a parányi Nordstrandischmoor szigetét köti össze a szárazfölddel. A vonalat elsősorban áruk vagy állatok fuvarozására használják, de Nordstrandischmoor nagyjából húsz fős lakossága is ezzel tud közlekedni. 

A kisvasút története a 20. század elejére nyúlik vissza. Az 1930-as években elkezdett felgyorsulni a tengeri védművek kiépítése, a mérnököknek pedig megoldást kellett találniuk arra, hogy nagy mennyiségű követ tudjanak szállítani a víz alá kerülő területekről az ország többi részére. A hagyományos utak helyett a vasút bizonyult a leghatékonyabb megoldásnak, hiszen a sínek akkor is használhatók maradnak, amikor a dagály ellehetetlenítette az autós közlekedést. Az alacsony vízszint miatt ráadásul hajókat sem tudnak használni, így tényleg a vonatok maradtak egyetlen opcióként. 

A minivonatok vezetéshez feltétel, hogy az adott személy betöltse 15. életévét és rendelkezzen mopedjogosítvánnyal. A szerelvényeket gyakran maguk építik fel, ám ez meglehetősen drága: a kivitelezés összege jellemzően meghaladja a 15 ezer eurót, tehát nagyjából az 5,5 millió forintot. A szigetek közül egyébként csak öt lakott, az ott élők házai pedig mesterséges dombokra épültek, aminek köszönhetően képesek átvészelni az akár órákig tartó áradásokat.

A többi terület a Schleswig-Holsteinisches Wattenmeer Nemzeti Parkhoz tartozik. Érdekesség, hogy a legkisebb szigeten még egy madármegfigyelő állomás is működik. A sziget lakóinak legfőbb bevételi forrása a szarvasmarhatenyésztésből és a turizmusból származik, amely még fontosabbá teszi a vasútvonal megőrzésének feladatát. A partokra gyakran szerveznek gyalogtúrákat is, amik népszerűek a természetkedvelő utazók körében.