Több ezer kilométer zarándoklat egyedül
Fotó: Fotó: Instagram

2023-10-16

Több ezer kilométer zarándoklat egyedül

Melyik volt az első olyan utazásod, ahol eldőlt, felfedezed a világot?

Erre 18 évesen került sor, Párizsban jártam anyukámmal. Onnantól kezdve aktívan kerestem az utazási lehetőségeket, így találtam rá gimnazistaként egy amerikai, nyári munkára.

Elég nagy lépés ez egy középiskolás lánytól. Milyen volt ez az amerikai út?

Valóban nagy lépésnek számított, hiszen rögtön két és fél hónapra utaztam el. Nyilván sokat változtam azon a nyáron, talán kicsit fel is nőttem. Ott döntöttem el, hogy szeretnék külföldön tanulni, élni, amiben az sokat segített, hogy a kint töltött hónapok alatt az angolom is rengeteget fejlődött.

Hol éltél?

Wisconsin államban egy Danbury nevű városban éltem, de akkor jártam Chicagóban és New Yorkban is.

Milyen volt New York?

Lenyűgöző, akkor láttam először ilyen típusú várost.

Nem volt túl nyüzsgő?

Nekem pont az tetszett benne. Szerencsések voltunk a barátnőmmel, lakótársammal, mert találtunk szállást az elit Upper East Side-on, ahol egy hétig ingyen lakhattunk.

Hogy sikerült?

Húsz templomnak írtunk, hogy szeretnénk ingyen szállást, mire azt a választ kaptuk, hogy fogadócsaládot nem tudnak ajánlani, de egy lakást a rendelkezésünkre bocsájtanak.

Ezek szerint mindig megéri próbálkozni.

Abszolút, mert simán bejöhet.

Észak-Amerikában többször is jártál, mégis egy közép-amerikai ország, Mexikó lett a nagy kedvenced.

Összesen három nyarat dolgoztam táboroztattam Észak-Amerikában, azt is imádom, de való igaz, hogy Mexikó különösen tetszett. Oda azért utaztunk a barátnőmmel, hogy elköltsük a harmadik nyáron összegyűjtött pénzünket. Elutaztunk Cancúnba, pihentünk, várost néztünk, felkerestük a híres maja romokat Chichén Itzában, napoztunk fehér homokos partokon, kirándultunk a környék erdős területein.

Bármikor visszamennél?

A következő másfél évben biztosan nem, mert most minden Európához köt, de utána szeretnék hosszabb időre elutazni, mert oda tényleg sok idő kell.

Bárkivel, akivel valaha is beszélgettem Mexikóról, azt mondta, sokkal rosszabb a PR-ja, mint amilyen a valóságban. Te, mit tapasztaltál, mondjuk a közbiztonságról?

Nekem vegyes élményem van róla, ami annak köszönhető, hogy ketten, lányok utaztunk. Egyik este bulizni készültünk, mielőtt beültünk volna a taxiba, a hotel munkatársa elkérte nevünket, és a célállomás nevét. Kiderült azért kérdezte, mert ha esetleg nem térnék vissza a szállodába, tudják, hol, kit keressenek. Akkor meg is ijedtünk, de az biztonságot adott, hogy az egyik legnagyobb, legismertebb szórakozóhelyre készültünk. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy még egy vizet sem mertünk inni, nehogy valami baj legyen.

Hogyan találtatok rá erre a szórakozóhelyre?

A Coco Bongo egy híres hely Cancúnban, nem csak dj-ék, együttesek lépnek fel, de különböző művészek óriási show-t csinálnak beöltözve, jelmezben, minden nap valamilyen típusú buli. Tízezer forintnak megfelelő belépőjegyet kell váltani, ami ottani viszonylatban nagyon sok, de megéri. Főleg, hogy mással meg sokat lehet spórolni: olcsón lehet jókat enni, kávézni, szállást találni.

Két évig tanultál, éltél a svédországi Göteborgban, Jönköpingben. Könnyen beszippantott a svéd életforma?

Svédországban élni és akklimatizálódni könnyű és élvezetes, amihez természetesen az is hozzájárul, hogy egy jóléti államról beszélünk, így minden sokkal gördülékenyebben megy, mint itthon. Gondolok itt az adminisztratív dolgokra, az egészségügyre. Ez még akkor is igaz, ha külföldiként tartózkodsz az országban, mivel mindenhol találsz angol nyelvű leírásokat, kiírásokat. Legnehezebben a korai sötétedést szoktam meg, novembertől márciusig elég depresszív tud lenni az időjárás még úgy is, hogy én a déli részen éltem. Ezen kívül az akadémiai élet is nagyon könnyen beszippantott, az oktatás is egészen más, mint nálunk.

Miben más?

Én mester szakon tanultam, ahol máshogy épülnek fel a tantárgyak, másképp beszélnek a tanárok a diákokkal. Alapvetően a svéd nyelvben már nem használják a magázódást, így az iskolákban sem, ami nagyon megkönnyíti a kommunikációt. Mi például egyszerre csak egy tantárgyat tanultunk, csak arra kellett koncentrálni, ha levizsgáztunk belőle, jött a következő.

Most újra meg kell szoknod a magázódást, hiszen itthon tanulsz újra.

Igen, de most hogy a Budapesti Corvinus Egyetemen nem csak tanulok, de tanítok is, az még furcsább, hogy engem magáznak a diákok. Már itt is érezhető egyfajta változás az iskolai életben, de Svédország sokkal előrébb jár mindenben. A tanár és diák közötti közvetlenebb kapcsolat annyira fontos lenne itt is. Arról nem is beszélve, hogy a svédeknél a hierarchia is sokkal laposabb.

Milyen volt egyáltalán visszatérni Magyarországra, milyen élmények, tapasztalatok érnek?

Attól függetlenül, hogy sokkal többet süt a nap, sokkal borúsabbak az emberek. Ezt annak ellenére mondom, hogy Svédországban is találkoztam nehéz helyzetben élő emberekkel, ugyanis önkénteskedtem egy jönköpingi hajléktalanszállón. Ott a hontalan embereknek sem annyira reménytelen a helyzetük, mint nálunk. Abszolút látszott, hogy azok az emberek, akik éppen ott laknak, pár hónap után kikerülhetnek az életbe, segítenek nekik visszatalálni a társadalomba lakással, munkával, terápiával, ha valamilyen függőségben szenvednek. Magyarországon erre nem látok példát.

Nem csoda, hogy vissza szeretnél térni Svédországba, de úgy tudom, nem feltétlenül Göteborgba vagy Jönköpingbe?

A négy éves doktori képzésem alatt csak két évet kell itthon tanulnom, a másik kettőben szívesen vállalnék valamilyen kutatási munkát Svédországban, de ha nem ott, akkor Norvégia, Finnország vagy Dánia is szóba jöhet. Tulajdonképpen itt már nálam csak egy hajszálon múlik melyik nyer.

Elképesztően ügyes vagy, hiszen svédül is megtanultál az elmúlt években.

Nem mondom, hogy profi szinten beszélem, de elboldogulok, ami megint csak Svédország mellett szól.

Hogyan tudtál pénzügyileg boldogulni diákként egy ilyen drága országban?

Bevallom, borzasztóan nehezen, többféle forrásra volt szükségem, hogy boldoguljak. Az egyik részét a spórolt pénz tette ki, a másikat a szülői segítség, illetve online munkákat is vállaltam, amit a covid-helyzet sajnos egy idő után befagyasztott, mivel utazási irodának dolgoztam. Nem sokat költöttem magamra, szigorúan meg kellett húznom a napi költségeimet.

Fotó: Instagram

Szórakozni sem tudtál eljárni?

Nem, egy sör átszámítva kétezer forint, egy mozijegy ötezer. Inkább a barátokkal összegyűltünk valakinél, és úgy buliztunk.

Mit szólnál egy kis játékhoz? Mondok 3 svéd kifejezést, te pedig rögtön vágd rá, mi jut eszedbe róla.

Oké, próbáljuk meg.

Lagom.

Ez azt jelenti, hogy se nem túl kevés, se nem túl sok, pont jó – ez a svédek fő mottója, és így is élik az életüket. Ezt a kifejezést én már angolul is használom, és abszolút része a mindennapi életemnek. Főleg étkezéskor, amikor azt érzem, nem ettem túl sokat, túl keveset, pont eleget. Az olyan lagom érzés.

Fredagsmys.

A svéd emberek péntek esténként összejönnek, összebújnak, bekuckóznak, kényelemesen ülnek a kanapén, és élvezik egymás társaságát. Nálam ez nem vált szokássá, de tudom, mit jelent. A hajléktalanszállón dolgoztam egy nővel, aki mesélte, hogy az unokáival rendszeresen tart fredagsmys-t.

Fika.

Egy kis kávészünet, amihez mindig jár valamilyen édes sütemény. A svédeknek fontos, hogy együtt igyanak, egyenek, ezt a szokást én is örömmel vettem át tőlük.

Oké, csalok, mert akkor behozok egy negyediket is, ha már a sütiről beszélünk. Kanelbullar.

Nagyon szeretem! Ez egy fahájas tekercs, amibe rendszerint kerül kardamom is, és a leginkább passzol a fikához.

A finomságokról térjünk a nyári, 443 kilométeres Kungsleden túrádhoz az Északi-Sarkkör közelében, amit a barátoddal tettél meg, és szinte csak zabkását, kuszkuszt és babot ettetek.

Ez Svédország leghíresebb túrája, délről, Hemavan községből indultunk, északon pedig Abisko községbe érkeztünk. Végig sátoroztunk, összesen kétszer aludtunk szálláson. 21 nap alatt tettük meg az utat, és annak ellenére, hogy gyönyörű volt, megterhelő is.

Mi volt a legnehezebb?

A nagy emelkedőket és változó időjárást nehezen viseltük, például előfordult, hogy 30 fokban kellett túrázni, ami ott északon egyáltalán nem megszokott. Így utólag már látjuk, hogy komolyabb felszereléssel, hálózsákkal könnyebben ment volna az egész. Az alvás is nehézkes volt a fehér éjszakákban, és én nem vittem szemtakarót, de mindig megoldottam egy pólóval vagy valami mással.

Mennyire tartható a fenntarthatóság egy ilyen túra során?

Attól is függ persze, hova készülsz, de Svédországban egész könnyű, mert nagy gondot fordítanak a szelektív hulladékgyűjtésre, újrahasznosításra. Nyilván kicsit kevésbé megoldható ez az Északi-sarkkörön, bár még ott is találtunk olyan isten háta mögötti helyeket, ahol lehetett kapni kimérve zabkását. Úgy gondolom, hogy alapos felkészüléssel nem lehetetlen a fenntartható utazás, kirándulás. Természetesen alap az újratölthető kulacs, a nem műanyag evőeszköz, az ökobarát tusfürdő. Mi egy univerzális szappannal fürödtünk, mostunk, mosogattunk.

Hol és hogyan tisztálkodtatok?

Patakban, tavakban, minél gyorsabban, mert a gleccserből lefolyó víz nem mindig kellemes.

Többször utaztál egyedül is, többek közt az El Caminót is úgy jártad meg.

Az volt az első nagyobb túrám, és azt rögtön egyedül tettem meg, hiszen nehéz bárkivel is összehangolni egy harminc napos gyaloglást, ha csak azt nézzük, mindenkinek más a tempója.

Nem féltél?

Az első nap elbizonytalanodtam. Emlékszem, a kezdőponton álltam és sírtam. Azt éreztem, nem gondolhatom komolyan, hogy elgyalogolok Santiagóig úgy, hogy azt sem tudom, jobbra vagy balra kell indulni. Aztán azt mondtam magamnak: csak nem fogom feladni az első öt percben az egészet úgy, hogy már mindenkinek elmondtam, hogy megjárom az El Caminót. Az elején még többször féltem attól, hogy eltévedek, hogy nem fogom fizikailag bírni, de minden nappal egyre rutinosabb, ügyesebb lettem. Mindig az adott napi cél lebegett előttem, soha nem gondoltam a végére. 26 nap alatt tettem meg 779 kilométert.

Nagyon ügyes vagy, komolyan. És, milyen volt az El Camino magyar változata, a Magyar Zarándokút?

Gyönyörű és nagy kihívást jelentett a 431 kilométer, mert szinte alig találkoztam zarándokokkal, napokig senkihez sem szóltam, viszont így alkalmam nyílt az elmélkedésre. Hálás vagyok azokért a napokért.

A holland barátodnak is megmutatod egyszer ezt az utat?

Biztosan, januárban költözik Magyarországra, és imádja az országot. A szülővárosom, Pásztó környéke különösen tetszik neki, mert Hollandiában nem nagyon lát hegyeket, így lenyűgözi a Mátra szépsége. Tanul magyarul, szépen beszéli a nyelvet, sok közös tervünk van, biztosan vagyok abban, hogy együtt felfedezzük majd a magyar csodahelyeket is.

Fenntarthatóan.

Ez nem kérdés, csak is úgy!

Szöveg: Sinkó Edit

Fotó: Instagram

Anilla tippjei bepakoláshoz: