Lassan eltűnik a világ egyik legmagányosabb szakmája

2025. április 2-án helikopter érkezett a Brit Columbia partjainál fekvő Triple Island világítótornyához. A három sziklás sziget egyikén álló torony a Csendes-óceán különösen zord térségében található, ahol gyakori a sűrű köd, az erős vihar és a kiszámíthatatlan tengeri időjárás.

Az itt szolgáló őrök egyik legfontosabb feladata, hogy háromóránként időjárási jelentést adjanak. Aznap azonban az első jelentés elmaradt. A kollégák telefonon és rádión is többször próbálták elérni az őrt, de nem kaptak választ. A helyszínre küldött helikopter személyzete végül megtalálták, az életét azonban már nem tudták megmenteni.

A világítótorony-őrök munkájáról könnyű azt feltételezni, hogy ma is elsősorban a fényjelzés működtetése a feladatuk. Valójában ennél jóval szerteágazóbb munkát végeznek. A Brit Columbia partjainál szolgáló őrök rendszeresen figyelik az időjárást és a tengeri viszonyokat, szükség esetén pedig a mentést is segíthetik.

Arra is volt már példa, hogy gyanús hajók észlelésével segítették a hatóságokat, vagy környezeti katasztrófák idején riasztást adtak. Jelenlétük különösen azokon a távoli állomásokon fontos, amelyek csak hajóval vagy helikopterrel közelíthetők meg.

Kanadában mintegy 750 világítótorony található, a parti őrség azonban jelenleg valamivel több mint 250 működő világítóállomást tart nyilván. Ezek közül mindössze 51-ben dolgoznak őrök, miközben a navigációs fények valamennyi állomáson automatizáltak.

Az automatizáció mellett az egyik legfontosabb érv a költségek csökkentése, különösen a távoli helyszíneken, ahol az állandó személyzet ellátása és az infrastruktúra fenntartása jelentős kiadással jár.

Az őrök szerint azonban éppen a távoli fekvés kérdőjelezi meg ezt az érvet. Jim Abram korábbi világítótorony-őr szerint egy ilyen helyszínre induló helikopter óránként mintegy 5000 kanadai dollárba, vagyis több mint egymillió forintba kerülhet – akár akkor is, ha csak egy egyszerű vezetékhibát vagy kiégett izzót kell megjavítani.

Ezzel szemben ugyanezeket a kisebb hibákat a helyszínen szolgáló őr akár néhány perc alatt is elháríthatná. Ha azonban szerelőket kell az állomásra juttatni, a kedvezőtlen időjárás miatt még egy egyszerű javítás is napokig vagy akár hetekig húzódhat. Az őrök ezért vitatják, hogy az automatizáció minden esetben valódi megtakarítást jelent.

Kate Bauer, a Torontói Egyetem kutatója 2025-ben a Guardiannek arról beszélt, hogy az őrök eltűnésével a partvidék „szemei” is elvesznének, hiszen a ritkán lakott térségekben gyakran ők észlelik elsőként, ha valami rendkívüli történik.

Az emberi jelenlét mellett érvelt a kanadai szenátus 2010-es, Seeing the Light című jelentése is. A bizottság szerint nem készült olyan költség-haszon elemzés, amely egyértelműen igazolta volna az őrök kivonását, és végül egyhangúlag az őrök megtartása mellett foglalt állást.

A vita tehát már nem egyszerűen arról szól, hogy képes-e egy gép működtetni a világítótornyokat, hanem arról is, milyen következményekkel jár, ha az ember teljesen eltűnik a távoli partvidékekről.