„Megdöbbentő jelenség" – sakál-kutya hibridek terjednek az országban
Aranysakál (Canis aureus)
Fotó: Miroslav Srb, Shutterstock

2025-03-27

„Megdöbbentő jelenség" – sakál-kutya hibridek terjednek az országban

A 20. század végén még kihaltnak tekintették az aranysakált, ám az elmúlt évtizedekben a faj egyedszáma rohamos növekedésnek indult. Olyannyira, hogy az aranysakál ismét vadászhatóvá vált Magyarországon, mostanra pedig a kóbor kutyákkal is elkezdett keveredni. A hibrid egyedek átvehetik a kutyákra jellemző tulajdonságok egy részét – de kell-e tartanunk ettől?

Az elmúlt években egyre többet lehetett hallani az aranysakálok térhódításáról. Alapvetően a vadgazdálkodás fontos részét képezi az erdőkezelésnek, a túl nagy populációk viszont károsíthatják a biodiverzitást. Ilyen helyzet alakult ki az aranysakálokkal is: tavaly például a vadászok panaszkodtak az egyre növekvő állományra, mert az állatok térnyerése miatt több területen is jelentősen megcsappant egyes nagyvadfajok (például: dám, őz) egyedszáma.

A Sokszínű Vidék szúrta ki a Zaol interjúját, amiben Győrvári Attilát, az Országos Magyar Vadászkamara Zala Vármegyei Területi Szervezetének titkárát kérdezték. A szakember szerint a vármegyében először 2006-ban ejtettek el aranysakált, 2021-re viszont ez a szám 300-ra nőtt. Ennél viszont nyilvánvalóan többen vannak, számuk növekedéséhez pedig többek között opportunista természetük és jó alkalmazkodóképességük is hozzájárult – mondta Győrvári.

 

Image
Aranysakál
Fotó: Frans van Heerden, Pexels

A faj például ügyesen megtalálja táplálékát, ha pedig szükséges, akkor gyorsan is változtat: apróvadakat, kölyköket, pockokat és rágcsálókat fogyaszt, de az emberi hulladéktól sem riad vissza. Falkában él, az alfahím és a nőstény egy életre együtt marad, a kicsiket a szaporulat nőstényei egy évig együtt nevelik, utána keresnek csak új családot. Emellett egy rendkívül szociális, együttműködő és tanulékony fajról van szó: ahol egyszer veszélybe került, oda jellemzően nem megy többé vissza, és tovább is adja társainak ezt a tudást.

 

Image
Aranysakál
Fotó: Line Knipst, Pexels
Mindehhez hozzájön óvatos természete. Vadászat során például elég türelmes, megfigyeli a dámok borjazási szokásait, és azt is tudja, hogy hol és mikor adnak életet a dámszarvastehenek. Ezekre a „szülészeti szigetekre” aztán falkatagjaival közösen látogat el, és általában nem tér haza üres „kézzel”.

Győrvári szerint megdöbbentő jelenség a kutyákkal történő párosodása. A hibrid egyedek ráadásul megöröklik a kutyák domesztikálódott, emberhez szokott tulajdonságait, így az aranysakálok a lakott területeken is egyre bátrabban közlekednek.

Mondhatnánk, hogy ne barátkozzunk, ha meglátjuk az amúgy nem túl tetszetős állatot, de van ő ahhoz elég óvatos, hogy elutasítsa az emberi érdeklődést

– tette hozzá a szakember arra a kérdésre reagálva, hogy kell-e tartaunk a fajtól.

Mindenesetre emiatt az aranysakálra főként az emberek jelentik a veszélyt, a vadászokra pedig éppen a túlszaporodás miatt van szükség. Ugyanakkor túlzás azt mondani, hogy egy 100 százalékban kártékony fajról van szó: a gazdák számára például hasznos lehet, hiszen a termőföldek kártevőit is szívesen fogyasztja, de az is tény, hogy kecskéket, birkákat is megkóstolhatja – nem beszélve a fent említett nagyvadfajokról és utódaikról.

Kövessétek a közösségi csatornáinkat is, így nem maradtok le folyamatosan frissülő tartalmainkról: Drive Magazine néven ott vagyunk a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on és a Facebookon is!




még több Belföld