(Idő)utazás a karantén időszakba Benedek Ágotával és Tillával

Mindenki másképp élte meg a Covid-járvány alatti időszakot. A Drive magazin is akkor indult, amikor mindenki bezárkózott és csak álmodozott a nagy utazásokról, a kalandokról, mi pedig alig győztük összeszedni a belföldi utazási tippeket. Ebben az időszakban készült el Tilla és az író, Benedek Ágota rendhagyó Propaganda adása is (amit a cikk végén újranézhetsz), most pedig a stáb újra megkereste Ágotát, hogy végigvegyék, mi minden történt vele az elmúlt 3 évben az első könyve, a Rumbarumbamm – Ez egy kibaszott karanténnapló óta. Ugye, milyen távolinak tűnik ez az időszak? Gyere Ágotával és Tillával erre a röpke utazásra!

Till Attila: Mi akartál lenni gyerekkorodban?

Benedek Ágota: Sokáig ló, aztán állatorvos, de 10 percig férfiszínész is gimnáziumban, egy Oscar Wilde darab miatt, amiben családapát játszottam.

T.A.: A karantén alatt hova vágytál ki a világba?

B.Á.: Nem annyira vágytam ki. Biztonságban voltam, fel-alá járkáltam, magamban beszéltem, és közben leírtam, amiket magammal beszélgettem. Tulajdonképpen tök jól eltöltöttem az időt.

T.A.: Mi volt a legnagyobb változás az életedben a Covid óta?

BÁ: A második könyvem, az Állva maszturbálok. Bár a karanténnapló elindított valamit, az Állva maszturbálokkal csaptak legmagasabbra a hullámok. És most pedig éppen jön a harmadik könyvem, egy új, független kiadótól, a Leányvállalattól.

T.A.: És a Rumbarumbammnak van jelene?

B.Á.: Nagyon szorosan összekapcsolódik a két könyv, már csak napló mivoltuknál fogva. Most egy amerikai független stúdióval, a Wiip-pel, és a Proton Cinemával közösen fejlesztjük a kettőt egy csomagban. És bár az adaptáció elrugaszkodik mindkét írástól, a Rumbarumbammban megszületett karaktert viszem tovább az Állva maszturbálokban és a sorozatban is.

T.A.: Mi a legnagyobb dicséret, amit valaha kaptál?

B.Á.: Nem kifejezetten egy bók, inkább egy megerősítés jut eszembe a közelmúltból. A már említett stúdió egyik vezetőjével épp arról beszéltünk, hogy melyik platform hogyan nem akarta támogatni a projektünket Magyarországon. Viccesen azt mondtam Flynnek, hogy ez van, nem mindenki szereti a humoromat, mire ő azt felelte : „És erre legyél büszke!”

T.A.: Nagy boost lehet ez neked.

B.Á.: Minden ilyen megjegyzés támogatja az elképzelésemet. Abban hiszek, hogy sokszor csak fel kell ismerni, hogy nem a jó szobában vagy, nem azokkal az emberekkel, akik érthetnének téged. Igenis ér kisétálni abból a szobából és átmenni egy másikba.

T.A.: Van szupererőd?

B.Á.: Már-már hiper és szuper, mennyire csetlek-botlok. Mindenhova beütöm magam.

T.A.: És mi a pozitív szupererőd?

B.Á.: Ahogyan viccet tudok csinálni. Ha nem is az elsővel, de a második-harmadik gondolattal mindig viccet csinálok a nyomorúságos helyzetből.

T.A.: A humorral kapcsolódsz a legjobban az emberekhez?

B.Á.: Mondhatjuk. Abban a pillanatban, amikor mondasz egy viccet vagy viccel oldasz egy szituációt, teszel egy kapcsolódásra irányuló gesztust a másik felé. Felajánlod a másiknak a vicced, hogy értelmezze, értse és együtt nevessetek rajta.

T.A.: Van példaképed?

B.Á.: Sose voltam fangirl típus. Mel B akartam volna lenni a Spice Girls-ből természetesen, ha ez valami…egyébként pedig a céljaikért keményen dolgozó embereket csodálom.

T.A.: Van klausztrofóbiád?

B.Á.: Inkább pszichés. Nem tűröm jól, ha rám erőltetnek valamit, ami ellenkezik az én elveimmel.

T.A.: És ha nem pszichés?

B.Á.: (nevet) Azért ha választhatok, nem akarnék a hátamon egy koporsóba zárva feküdni 72 órán keresztül (sem), amíg még élek!