Európa egyik legkülönlegesebb remetesége bújik meg a Vértesben

Az észak-vértesi erdőség mélyén, Oroszlány közelében rejtőzik Magyarország egyik legérdekesebb műemlékegyüttese, a Majki Kamalduli Remeteség. A komplexum a csend és az elvonulás szimbóluma, egyben olyan barokk kulturális örökség, amely Európában is ritkaságnak számít. Különlegessége, hogy épületei szinte teljes épségükben fennmaradtak, így ma is jól érzékelhető, hogyan éltek itt a szerzetesek évszázadokkal ezelőtt.

A remeteséget 1733-ban alapította Esterházy József. Lakói a kamalduli rend tagjai voltak, akik a bencés hagyományokból kinőtt, itáliai eredetű szerzetesközösséghez tartoztak. A rend egyik legfontosabb sajátossága a hallgatás volt: a szerzetesek némasági fogadalmat tettek, életük jelentős részét imádkozással és elmélkedéssel töltötték. A közösség önfenntartó módon működött, tagjai főként földművelésből és jótékonysági adományokból éltek.

Ennek megfelelően alakították ki a remeteség szerkezetét is. A központi épületek körül önálló cellaházak sorakoznak, amelyek mindegyikéhez saját kert tartozott. Az eredeti tervek húsz remetelakkal számoltak, végül tizenhét épült meg. A házakat magyar főnemesi családok adományozták, címerük ma is látható több homlokzaton.

A komplexum építészeti értékét tovább növeli, hogy tervezésében a kor neves osztrák mestere, a barokk stílusban alkotó Franz Anton Pilgram is közreműködött. A ma látható templomtorony egykor egy nagyobb templom része volt, amelyből egy villámcsapás után csak ez a rész maradt fenn. Az idő múlásával ez vált a remeteség legismertebb jelképévé, a torony látványa pedig ma is messziről meghatározza a tájat.

A szerzetesek rövid, de annál meghatározóbb tevékenységének az 1782-es, II. József-féle rendfeloszlatások vetettek véget. Ezt követően a kamalduli közösség egy része még itt maradt, mások Olaszországban folytatták életüket. A remeteség 1784-re ürült ki teljesen.

A birtokot 1806-ban Esterházy Károly vásárolta meg, majd bérbe adta, ebben az időszakban pedig a majki posztógyár munkásai laktak a cellaházakban. A második világháborúban a kastély keleti mellékszárnya és a főszárny csatlakozó része leégett, ekkor pusztult el a családi levéltár anyaga, a könyvritkaságok, az újságok és több értékes bútordarab is. A háború után az épületegyüttes kórházként működött, majd az államosítást követően középiskola, kollégium, végül munkásszálló költözött a falai közé.

Az elmúlt évek nagyszabású felújításainak köszönhetően a remeteség ma ismét látogatható formában mutatja be a kamalduliak világát, területén állandó kiállítás is várja az érdeklődőket. A környék a Vértes, a Majki-tó és a nála híresebb Bokodi-tó miatt jó kirándulási lehetőségeket kínál, de akár Tatabányára és Vértesszőlősre is érdemes átnézni.