Folyók és szilvafák között bújik meg Magyarország egyik legkülönlegesebb falva

Panyola története jóval régebbre nyúlik vissza annál, mint amit kis mérete alapján gondolnánk. Környéke feltehetően már a honfoglalás előtt is lakott lehetett, mivel a folyók közelsége kedvezett a halászatnak, a vadászatnak, később pedig a földművelésnek és az állattartásnak. A falu első ismert okleveles említése 1247-ből származik, neve pedig az évszázadok során Ponula, Ponyala és Panyla alakban is felbukkant.

A középkori település még saját várral is rendelkezett. A Panyolai család 1285-ben IV. László királytól kapott engedélyt az építésére, a szükséges követ és meszet pedig a Szamoson szállították a helyszínre.

Panyola mai identitását azonban sokkal inkább a szatmári gyümölcsösök határozzák meg. A környéken régóta termesztett nemtudom szilva apró szemű, hamvas gyümölcs, amelyből hagyományosan sűrű szilvalekvár, befőtt és pálinka készül.

A helyi gyümölcsfeldolgozás egyik mai képviselője a Panyolium manufaktúra. A fajta annyira összeforrt a településsel, hogy Panyola saját bemutatkozásában is a „nemtudom szilva hazájaként” hivatkozik magára.

A nyár végi szilvaérés ezért itt jóval többet jelent egyszerű mezőgazdasági munkánál. A gyümölcs feldolgozása, a lekvárfőzés és a pálinkakészítés a helyi gasztronómia és a családi hagyományok része, amelyek generációkon át fennmaradtak.

Ehhez a világhoz jól illik a környező táj is. A Szamos közvetlenül a falu mellett folyik, a Tisza és az Öreg-Túr pedig szintén a közelben kanyarog. Ártéri erdők, rétek és gyümölcsösök váltják egymást, így Panyola környékét gyalog vagy kerékpárral is érdemes felfedezni.

Ha több napot töltenénk a környéken, a kis falu jó kiindulópont lehet Szatmár további látnivalóihoz is. Szatmárcsekén a református temető híres csónak alakú fejfáit és Kölcsey Ferenc síremlékét nézhetjük meg, Túristvándiban pedig a történelmi vízimalom miatt érdemes megállni.