Egy élet munkája áll Magyarország legfiatalabb vára mögött

A soproni Kolostor-erdő közelében, a Lőverek oldalában megbúvó erődítményt sokáig Bagolyvárként vagy Bolondvárként emlegették. A közel 4300 négyzetméteres területen álló vár ugyanis nem egy történelmi korszak lenyomata, hanem egy hétköznapi ember életműve.

A történet az 1950-es években indult, amikor Taródi István telket vásárolt Sopronban, és elhatározta, hogy valóra váltja régi álmát. Már fiatalon épített egy fából készült „várat”, amelyet később átköltöztetett az új helyszínre, majd 1959-ben megkezdte a kőből készült változat felépítését. Tervezőirodák és kivitelezők helyett egyedül dolgozott rajta: munka előtt hajnalban, majd a napi műszak után estig hordta a köveket, eleinte egy oldalkocsis motorkerékpárral.

A Taródi vár minden részletében a középkori lovagvárakat idézi. A bejáratot felvonóhídon keresztül lehet megközelíteni, amely egy három méter mély vizesárok felett ível át. A kaputorony több mint 16 méter magas, belsejében csigalépcső vezet felfelé, a tetejéről pedig széles kilátás nyílik a környező erdőkre. Odabent is teljes a kép: lakóterek, lovagterem, borház, sőt egy különleges kialakítású kút szintén helyet kapott az udvaron.

Ez utóbbi három méter átmérőjű és tizenöt méter mély, dupla falazással készült, a két fal között csigalépcső vezet lefelé. Innen egy szűk, tízméteres alagút indul, amely jól mutatja, mennyire törekedett az építő a középkori hangulat hiteles megidézésére. Az építmény a filmeseket csakugyan megihlette: ahogy a Természetjáró is írja, a nyolcvanas években itt forgatták a Fantasztikus nagynéni című magyar vígjáték egyes jeleneteit is.

Taródi István 1959-től egészen élete végéig dolgozott rajta, és bár időnként felmerült benne, hogy abbahagyja, végül nem tudta félbehagyni az építkezést. Saját szavaival élve a munka hajtotta, az az érzés, amikor egy újabb kő a helyére kerül. Ma a vár családi kézben van, és jegy ellenében látogatható.