Furcsa kőgyűrűket fedett fel az alacsony vízállás a tihanyi Belső-tóban

A közösségi médiában különös képek jelentek meg a tihanyi Belső-tóról. A vulkanikus eredetű tó utánpótlását elsősorban az eső biztosítja, ezért a vízszint meglehetősen ingadozó. A csapadékhiány miatt visszahúzódott vízszint következtében a meder általában vízzel borított része is kilátszik, ebben pedig azok a kőgyűrűk a legérdekesebbek, amelyek így felfedték magukat.

Mindez logikus magyarázat lehet, hiszen a tihanyi halászatnak évszázados múltja van. Az ilyen varsakutak lényege, hogy a halászok megpróbálták a halakat sekélyebb vízbe, egy kőfallal körbevett mélyedésbe terelni. Itt ugyanis a víz lassabban apadt és lassabban is hűlt le, ami megkönnyítette a halak kifogását – ismerteti funkciójukat a Veol.

A portál szerint azonban az sem kizárható, hogy a kőrakás egyfajta forrásfoglaló volt: ezesetben a perem arra szolgált, hogy „megfogja” a tisztább vizet, amit később ivóvízként vagy állattartásai céllal hasznosítottak. A Belső-tóban tudniillik több kisebb forrás is megtalálható, amelyek alacsony vízállásnál jól azonosíthatók.

Életkoruk beazonosítása mindenesetre vizsgálatok híján nem könnyű, de a szerkezetből és a fennmaradt történetekből arra lehet következtetni, hogy a gyűrűket a 20. század közepe környékén építhették.