Történelem, természet, nyugalom – így ragad magával Szlovénia pár nap alatt

Az első nap Ptujban kezdődött – ez Szlovénia legősibb városa, amit a hangulatán is érezni lehet. A római kori emlékekkel átitatott óváros szűk utcáiban, a barokk homlokzatok között sétálva egyszerűen lelassul az idő, és vele együtt az utazó is. Természetesen megnéztük a legismertebb látnivalókat, köztük a Dráva-parti sétányt és város fölé magasodó várat is. Utóbbi egykor a Habsburg Birodalom fontos határvára volt; ma múzeumként működik, külön gyűjteménnyel a történelmi hangszereknek.

A Kurent-múzeumban a szlovén télűző hagyományokkal is megismerkedtünk: senki ne lepődjön meg, ha a szőrmés, maszkos Kurent alakjáról a mohácsi busók jutnak majd az eszébe, hiszen a hasonlóság valóban feltűnő – nem véletlen, hogy az UNESCO is elismerte, mint a világ szellemi kulturális örökségének fontos részét. A Kurent tiszteletére minden év februárjában látványos karneváli menetet is rendeznek, így ha télen járunk Szlovéniában, különösen Ptuj környékén, különleges tél végi forgatagba csöppenhetünk.

Szállásunk a Grand Hotel Primus volt, amely római stílusú wellnessrészleggel, többféle szaunával és saját termálfürdővel várja a vendégeket. A hotel különlegessége, hogy a római hagyományokra építve kínál „antik fürdőzési élményt”, például tepidáriumot és aromaterápiás pihenőket is. Nem mellesleg, bicikliseknek is ideális, hiszen a Dráva mentén több kiépített túraútvonalat is találhatunk, beleértve a családbarát szakaszokat is.

A második nap Celjében folytatódott, ami méretre nagyobb, hangulatra viszont továbbra is emberléptékű. A város történelmi jelentősége messze túlmutat saját határain: a középkorban innen irányították a celjei grófok a térséget, akik még a Habsburgokkal is megpróbálták felvenni a versenyt. A város szimbóluma, Celje vára egykor Közép-Európa egyik legnagyobb gótikus erődítménye volt. Ma múzeumként működik, interaktív kiállításokkal, nyáron pedig hatalmas színpaddal, zenés estekkel, színházi előadásokkal.

A várhoz vezető túraútvonal a közeli domboldalon keresztül kanyarog, így már az odavezető út is megadja az alaphangulatot. A városháza alatt egy régészeti park található, amelyet gyakran „Szlovénia Pompejének” neveznek, hiszen az eredeti római utak és épületmaradványok révén közvetlen bepillantást nyerhetünk az ókori élet mindennapjaiba. A helyiek elmondása szerint Celje vezetésének egyik legfontosabb célja az, hogy teljesen helyreállítsák a föld alatti maradványokat, amihez folyamatos ásatásokra lenne szükség – ezek megvalósítása viszont a pénzhiány miatt egyre nagyobb kihívást jelent.

A belvárosban emellett több múzeum és galéria is található, köztük Szlovénia egyetlen, kifejezetten gyerekeknek kialakított múzeuma, amely különösen a családos látogatók körében népszerű. A nap végén felkerestük a Celje Cottage-ot is, ahol szabadtéri kalandpark, bobpálya és egy 800 méter hosszú zipline-pálya is található. A pálya különlegessége, hogy egy erdős hegyoldalon keresztül húzódik – így gyakorlatilag Celje fölött lebegünk, miközben minden irányban páratlan kilátás tárul elénk.

Estére megérkeztünk Rogaška Slatinába, ahol az Atlantida Boutique Hotelbenben szálltunk meg, ami modern építészete ellenére sem lóg ki a környezetéből, a szobákból pedig lenyűgöző panorámás kilátás nyílik a völgyre. A város már a 17. században is híres volt gyógyvizeiről – különösen a Donat Mg nevű, magas magnéziumtartalmú vízéről, amit napjainkban is palackoznak.

A gyógyturizmus ma is erősen élő hagyomány a helyiek körében, és számos nemzetközi vendéget vonz – különösen Olaszországból és Ausztriából. Az embernek az utcán a gyógyfürdők között sétálgatva tényleg olyan érzése van, mintha a Kórház a város szélén díszleteibe csöppent volna.

Útközben megálltunk Kobaridban is, ami a nyugalom és a tradíciók színtere. Kobarid a festői Isonzó-völgy része, amely híres kristálytiszta vizű folyójáról, látványos vízeséseiről és természetközeli kalandjairól. Az alig néhány ezres városka különösen fontos szerepet tölt be Szlovénia kulináris térképén: itt található az ország egyik legismertebb sajtmúzeuma, ahol a helyi juh- és tehénsajtkészítés múltját és jelenét is megismerhetjük. A város másik nevezetessége az I. világháborús múzeum, amely a környéken zajló híres isonzói csaták emlékét őrzi – a múzeum interaktív terekkel, lövészárokrészletekkel és eredeti tárgyakkal idézi meg a frontvonal életét.

A magyar turisták körében különösen népszerű az itt működő Aktivni Planet, amely rafting túrákat indít a Isonzó folyón, valamint túrákat is szervez a környező hegyekbe és vízesésekhez. Ha pedig gasztronómiáról van szó, érdemes betérni a Topli Val étterembe, amely a település legismertebb étterme, kifejezetten a helyi halételekre specializálódva. 

A harmadik nap teljesen más hangulatot hozott: Kranjska Gora már igazi hegyvidék, tiszta levegővel, csobogó patakokkal és zöld lankákkal, ameddig a szem ellát. A város a Triglav Nemzeti Park kapujában fekszik, és nemcsak a síelők, hanem a nyári túrázók egyik legnépszerűbb célpontja is egyben.

Itt található a híres Vršič-hágó is, amely 1611 méter magas, és az ország legmagasabban fekvő közúti átjárója. A település környékén kiépített kerékpárutak vezetnek a hegyek tövében, ezek közül az egyik legismertebb a D-2 pálya, amely egészen az olasz határig elér.

A tóparti Jasna Chalot Resort igazi közösségi tér, ahol napozópadok, teraszok és egy kis szabadtéri bár is helyet kapott. Szállásunk a Goldhorn Appartments volt, ahonnan egy rövid sétával elértük a Jasna környékét. A szállás közvetlenül a természet közelében van, az erkélyekről látni a hegycsúcsokat, amiket akár kezdő mászóként is kipróbálhatunk: a kisvárosban több cég is foglalkozik vezetett túrák szervezésével, lebonyolításával.

A nap végére egyértelművé vált az, amit már az első naptól lehetett érezni: Szlovéniában nem lehet – de nem is éri meg – a négy fal között maradni.

Szöveg: Turi Dániel