Őszi csodaszer a kert végéből: ezt ették a nagyszüleink, ma szuperfoodnak hívják

Az amerikai kontinensen őshonos csicsóka (Helianthus tuberosus) még a 17. század végén került Európába, ám mivel egy ellenálló és meglepően igénytelen zöldségről van szó, ezért Európában is hamar elterjedt. Olyannyira, hogy az Agroinform szerint ha egyszer elültetjük a kertünkben, akkor bármilyen külső hatás érheti, szinte biztos, hogy kiirtani nem fogja. 

A gumója például sok káliumot, kalciumot, magnéziumot, vasat, foszfort és cinket tartalmaz, de emellett B1-, B2-, és C-vitamint is megtalálunk benne. Egyik legfontosabb előnye, hogy rosttartalma hatszor akkora, mint a hagyományos burgonyáé, ezért megakadályozza a szénhidrátok felszívódását, javítja az emésztést. A másik különlegessége benne található cukorban rejlik, ugyanis a legtöbb alapanyaggal ellentétben ez a vastagbélben szívódik fel, magas inzulintartalma miatt pedig a cukorbetegségben szenvedők is bátran fogyaszthatják. 

Érdekesség, hogy a gumója eredetileg a szegények ételeként szolgált, mivel még a világháborúk idején is egy biztos és stabil élelemforrásként állt helyet. Fogyaszthatjuk nyersen és sütve is – előbbi esetben az articsókához hasonló ízre kell számítanunk, míg utóbbi módon az édesburgonyára emlékeztet. Az angolszász nevét (jeruzsálemi articsóka) egyébként éppen erről a kettősségről kapta. 

A csicsókát a konyhában használhatjuk is burgonyaként, de salátát, pürét, savanyúságot, krémlevest, lepényt, szószokat és turmixokat is készíthetünk belőle. Felhasználás előtt a krumplihoz hasonlóan mossuk és pucoljuk meg.

Ha szívesen termesztenénk otthon belőle, akkor tudnunk kell, hogy a növényt a gumóról kell szaporítani. Cserébe viszont ezek -30 Celsius-fokig fagyállók és a szárazságot is remekül tűrik  – habár alapvetően azért a nyirkos földet kedvelik. További pozitívum, hogy nincs nagyon természetes ellenségük és kevés betegségnek vannak kitéve: novembertől áprilisig bármikor elültethetjük, a csicsóka jellemzően ősz végére, novemberre érik be.