2024-03-23
Magyar, de mégsem: hol is született meg a rizibizi?
Húsleves, bolognai spagetti, tejbegríz és rizibizi: az a közös ezekben az ételekben, hogy generációkon átívelve, szinte minden magyarban a gyermekkor lusta vasárnapjait idézik meg. A fáradt édesanyák és a konyhában tüsténkedő apák sokaságát megmentő rizibizit egy igazi klasszikus magyar köretnek gondolnánk, ám eredete valójában más országhoz kapcsolható.
Rizs és pár szem borsó: nem is kell több egy egyszerű, de nagyszerű körethez. Ezt persze a magyarok is jól tudják, hiszen szinte alig van olyan ember, akit élete során elkerült volna a keverék – emiatt pedig hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy hagyományos magyar receptről van szó.
Az igazság szerint viszont a menzákon gyakran száraz, borsókban szűkölködő köret eredete Olaszországhoz, egészen pontosan Veneto régiójához köthető. Velencében, Vicenzában és Veronában a risi e bisi néven futó köret a 17. században már egy jellegzetes tavaszi fogásnak számított, amit a legendák szerint minden év április 25-én, Szent Márk ünnepén a velencei Dózsénak tálaltak.
Az olasz risi e bisit viszont egyáltalán nem valami mellé szolgálták fel, és a két szükséges alapanyagon kívül semmiben nem is egyezik a magyar változattal. A mediterrán országban ugyanis az ételt egyfajta előételként, a rizottó és a leves közti állagban szokták fogyasztani.
Ehhez továbbá jó sok zöldséget, az igazi titka pedig a helyi vialone nano rizstípusban, valamint a Lumingnano-borsóban rejlik.
Ha már Olaszország: Verhetetlen az olaszok lepénykenyere – így készítheted el könnyedén otthon!
Az olasz receptekben gyakran nemcsak a borsószemeket, hanem azoknak hüvelyét is felhasználják: megmosásuk után a héjakat a főzővízbe rakják, az így készült alaplevet pedig hozzá szokták önteni a rizshez. Ugyan alapjáraton ez egy zöldséges ételnek számít, a húskedvelők gyakran kockázott pancettával (baconnel), illetve sokan vajjal és hagymával egészítik ki – írja a hamuesgyemant.hu.
Persze az igazán krémes állagért nem érdemes kihagyni a sajtot; ha az olasz hagyományokat szeretnénk követni, akkor Parmigiano Reggianót használunk.
Hozzávalók:
- 350 g vialone nano rizs
- 1 kg héjas zöldborsó
- 1 liter zöldségalaplé
- 60 g vaj
- 1 kisebb hagyma
- 1 ek extraszűz olívaolaj
- 50 g pancetta szalonna
- 50 g Parmigiano Reggiano
- 2 ek friss petrezselyem
- Só, bors (ízlés szerint)
Ha levesekkel is szívesen kísérleteznénk: 10 leves, 10 ország: levesötletek, ha a konyhából járnád be a világot
- Készítsük elő a zöldségalaplevet, majd hámozzuk meg a zöldborsót. A héjakat mossuk meg bő vízben.
- Egy lábasba öntsük bele enyhén sózott vizet, rakjuk bele a borsóhéjakat, majd nagyjából 45 percig főzzük. Ha a borsóhüvelyek megfőttek, tegyük őket egy tálba, majd botmixerrel keverjük addig, amig pürés lesz. A pürét szűrjük le, hogy az összes víz távozzon belőle, és a rostos részeket is eltávolíthatjuk. Az így összegyűjtött folyadékot őrizzük meg, mert később kelleni fog.
- Szeleteljük fel a hagymát és a pancettát apró darabokra, tegyük olajat, a vaj felét, a hagymát és a pancettát egy nagyobb serpenyőbe. Közepes lángon, nagyjából 5 percig süssük őket, ezt követően adjuk hozzá a petrezselymet is.
- Adjuk hozzá a borsót és két kanál alaplevet, főzzük az egészet körülbelül 5 percig. Ezután öntsük hozzá a püréből korábban leszűrt levet is, fűszerezzük sóval és borssal, majd forraljuk fel a keveréket.
- Vegyük le alacsonyra a lángot, majd öntsük hozzá a rizst is. Lassan, kevergetés mellett főzzük nagyjából 15 percig a risi e bisit, ha pedig azt látnánk, hogy száradni kezd, akkor adjunk hozzá még pár öntéssel az alapléből.
(Recept forrása: Recipes from Italy)