Százezrével sodródik az európai strandokra a mérgező portugál gálya

A portugál gálya medúzára emlékeztető, telepes csalánozó, amely főként melegebb vizekben fordul elő, például a Baleár-szigetek és a Kanári-szigetek térségében. Neve megtévesztő: nem Portugáliához kötődik, hanem onnan ered, hogy alakja a 18. században használt portugál karavellára emlékeztet.

A különös megjelenésű élőlény úszóhólyagja általában 10-35 centiméteres, fogófonalai azonban az 50 méteres hosszúságot is elérhetik. Többnyire az óceánok felszínén sodródik, saját helyváltoztatásra alig képes, így mozgását az áramlatok és a szél iránya határozza meg.

Ennek következtében gyakran partra sodródik: a Földközi-tenger térségében, az Ibériai-félszigeten és a Kanári-szigeteken évente akár százezres nagyságrendben is előfordulhatnak a strandokra mosott példányok.

A fogófonalak erős mérget tartalmaznak, amellyel a portugál gálya a legtöbb tengeri élőlényt képes megbénítani vagy elpusztítani. Csak néhány faj tolerálja a toxint. Közéjük tartozik a Nomeus gronovii nevű halfaj, amely a gálya közelében él, és annak elhalt vagy sérült fonalait fogyasztja.

Hasonló a helyzet a tengeri fecskével is: számára a méreg nem jelent közvetlen veszélyt. Miután elfogyasztja a csalánozó szöveteit, a toxint egy elkülönült szervében raktározza el, és szükség esetén védekezésre használja.

Emberként a csápokat akkor sem szabad megérinteni, ha az állat már elpusztultnak tűnik, mivel a méreg a levált vagy kiszáradt fonalakban is aktív maradhat.