A Szahara szeme: a rejtélyes képződmény, ami Atlantisz maradványait rejtheti

Afrika északi részén, Mauritániában található a köznyelvben Szahara szeme néven ismert Richat-képződmény, amely a sivatag egyik legkülönlegesebb formációja. Bár alakja miatt sokáig meteoritbecsapódásnak tulajdonították eredetét, a későbbi kutatások szerint valójában vulkanikus és tektonikus folyamatok formálták mintegy 145–66 millió évvel ezelőtt.

A Szahara szeme hatalmas, gyűrű alakú formációja akkora, hogy még az űrből is jól kivehető, és mintegy 200 méterrel emelkedik ki a sivatag homokmezőjéből. A különleges látványosságra az 1950-es években, légi felvételek elemzésekor figyeltek fel először. A kutatások szerint egykor egyfajta dóm állhatott a helyén, amelyet az évszázadok eróziója formált a ma látható alakzattá. Annyi biztos, hogy a képződmény közepe mészkőből és breccsából (törmelékkőből) áll, de továbbra sem ismert, miért éppen kör alakú, és hogy a körülötte lévő gyűrűk miért ilyen szabályosan rendeződtek – írja a Live Science. 

Persze első hallásra badarságnak tűnhet, hogy Atlantisz a sivatag közepén rejtőzne, ám a Szahara nem mindig volt száraz. A tudományos bizonyítékok szerint legutóbbi „zöld időszaka” például nem is olyan régen, nagyjából 15–5 ezer évvel ezelőtt zajlott, amikor a homokot még fák, növények és tavak váltották fel. Platón leírása szerint Atlantisz nagyjából kilencezer évvel Szolón kora előtt, vagyis i. e. 9500 körül süllyedt el – ami feltűnően egybeesik a Szahara utolsó zöld korszakával.

Platón Timaiosz és Kritiasz című műveiben Atlantiszt egy erős, szigeten berendezkedett civilizációként írta le, amely Héraklész oszlopain, vagyis a mai Gibraltári-szoroson túl helyezkedett el. Leírása szerint a főváros koncentrikus körökre épült, két gyűrűnyi föld és három gyűrűnyi víz váltakozásával. A középső gyűrűn egy hatalmas palota és egy Poszeidónnak szentelt templom állt, a várost pedig északról magas hegyek, délről pedig egy kiterjedt síkság övezte.

A kőzetben felfedezett jelek arra utalnak, hogy a Szahara szemének nyugati oldaláról egykor egy csatorna indulhatott az óceán felé – éppen abba az irányba, amely Platón leírásával is egybevág. Emiatt sokan úgy vélik, a „tengeren fekvő sziget” leírása akár erre a helyszínre is illhet. A történet végén mindenesetre Atlantisz elvesztette az istenek kegyét, és egyetlen nap alatt elpusztították az áradások és a földrengések.

Ezek az egybeesések miatt vélik ma is sokan úgy, hogy Atlantisz a Richat-képződmény helyén létezhetett, ugyanakkor tudományos bizonyítékok ezt az elméletet nem támasztják alá. A régészek sosem találtak például egy város létezésére utaló jeleket, a Platón által említett városnak pedig egy, a nyílt tengerre néző kikötője is volt. Ez azt jelentené, hogy akkoriban teljesen máshogy nézett ki az afrikai kontinens északnyugati partszakasza. Nem utolsó sorban, a legtöbben egyetértenek abban, hogy Platón története inkább egy morális tanítás volt, mintsem valóságon alapuló tudományos beszámoló.