4 jel, amiből még rendelés előtt felismerhetjük a turistacsapdát

Az senki számára sem meglepő, hogy az éttermekben jóval többet kell fizetni egy üveg borért, mint a boltokban. A vendéglátóhelyek a magasabb árakkal fedezik működési költségeiket, ezért bizonyos felár teljesen természetes. De vajon honnan tudhatjuk, hogy egy étterem borlapja valóban túlárazott-e? A Vince összegyűjtötte azokat a jeleket, amelyek erre utalhatnak.

A vendéglátásban általában 200-300 százalékos árréssel dolgoznak a borok esetén. Ez azt jelenti, hogy egy néhány ezer forintért megvásárolható palack az étteremben már jóval drágább lehet. Ha azonban egy nagyjából háromezer forintos borért 12-15 ezer forintot kérnek egy étteremben, az már a megszokottnál is magasabb felárra utalhat. Egy gyors internetes kereséssel könnyen ellenőrizhető, mennyibe kerül ugyanaz a bor az üzletekben.

Elsőre megnyugtatónak tűnhet, ha a borlapon kizárólag jól ismert márkákkal és a híres borvidékek tételeivel találkozunk. Ez azonban nem feltétlenül előny. Az éttermek gyakran éppen ezekre a népszerű borokra teszik a legnagyobb felárat, mert tudják, hogy a vendégek szívesebben választanak ismerős neveket.

Egy gondosan összeállított borlap ezzel szemben kevésbé ismert borászatok és régiók tételeit is felsorakoztatja. Ezek között sokszor kiváló minőségű, mégis kedvezőbb árú borok is akadnak, amelyek jobb ár-érték arányt kínálnak népszerűbb társaiknál. 

Érdemes összehasonlítani ugyanannak a bornak a poharas és palackos árát is. Sok étterem úgy alakítja ki a poharas árakat, hogy már kettő eladásából megtérüljön egy teljes palack beszerzési költsége. Ez biztosítja, hogy az étterem akkor se bukjon sokat, ha senki sem veszi meg a palack többi részét. 

A vendégek természetesen nem ismerik a nagykereskedelmi árakat, ezért ilyen esetben nehezebb meghatározni, hogy mi számít túlárazottnak. A portál szerint ilyenkor a legjobb, ha a palack árához mérten számolunk. Ha egy pohár ára a teljes palack árának közel egyharmadát vagy akár a felét is eléri, akkor az étterem valószínűleg a fenti stratégiával dolgozik. Amennyiben viszont az arány ennél magasabb, akkor már túlárazott étteremről beszélhetünk. 

Az sem jó jel, ha a borlapon kizárólag drága tételek szerepelnek. A legtöbb étterem igyekszik különböző árkategóriájú termékekből összeállítani a kínálatát, hogy minden vendég találjon a pénztárcájának megfelelő bortípust.

Gyakori marketingfogás az úgynevezett horgonyár alkalmazása: ilyenkor egy kiemelkedően drága palack is felkerül a borlapra, amihez képest a többi ajánlat kedvezőbbnek tűnik. Ha azonban a kínálatból teljesen hiányoznak a megfizethető vagy középkategóriás borok, az arra utalhat, hogy az étterem magasabb költésre szeretné ösztönözni vendégeit.

Sokan automatikusan elkerülik a borlap legkedvezőbb árú tételét, pedig ez nem feltétlenül indokolt. Az alacsonyabb ár hátterében állhat egy kedvező beszerzési megállapodás, egy kevésbé ismert pincészet vagy egyszerűen egy olyan bor, ami kiváló ár-érték arányt képvisel. Emiatt is érdemes nyitottnak maradni az ismeretlenebb tételekre, hiszen ezek között gyakran találhatunk pozitív meglepetéseket. Egy jól összeállított borlap minden költségkategóriában többféle opciót kínál, és nem kényszerít arra, hogy minden választás luxuskiadásnak érződjön.