Meredek szakaszokon gyorsan kifulladsz? Így oszthatod be jobban az energiád

Számtalan olyan úti célt ismerünk, ahol a legizgalmasabb látnivalók a hegytetőn várnak ránk. A panorámás csúcsok, hegyi falvak és kilátók gyakran azért csábítanak, mert egy rövid utazás után már gyalog is bejárhatjuk a környék útvonalait. Ahhoz, hogy az élmény valóban zavartalan legyen, érdemes tudni, mi történik a szervezetben egy hosszabb emelkedő során.

A meredek szakaszokon gyorsabban fogynak az energiatartalékok, és a fáradtság akkor jelentkezik, amikor ezek szintje egy bizonyos határ alá esik. A legtöbben ilyenkor rövid pihenőt tartanak, isznak néhány kortyot vagy esznek pár falatot, de ez többnyire csak átmeneti könnyebbséget ad.

A legnagyobb és legerősebb izmok, vagyis a comb- és farizmok használata kulcsfontosságú: ha felfelé haladva ezekre terhelünk, a kisebb, kevésbé teherbíró izmok nem merülnek ki olyan gyorsan, így a hosszabb távok is könnyebben teljesíthetők. Ebben sokat segít a tudatos lépéstechnika: érdemes figyelni rá, hogy minden lépésnél a sarok nagyjából a váll vonala alá érkezzen. Ha a láb túl messzire kerül a test előtt, a mozdulat húzó jellegűvé válik, több izom dolgozik egyszerre, és hamarabb jelentkezik a fáradtság – írja a hamuesgyemant.hu.

Meredekebb terepen jó választás a kisebb, rövidebb lépés, akár enyhe cikkcakkban haladva. Így csökken az egy lépésre jutó terhelés, és összességében kevesebb energiát használunk fel. Elsőre mindez szokatlannak tűnhet, de egy kis gyakorlással természetessé válik.

A lap a lefelé vezető szakaszokhoz is ad néhány tanácsot. Ilyenkor elsősorban a térd túlterhelése jelent kockázatot, mert a mereven tartott láb, a testsúly és a lejtő adta lendület nagy része a térdízületre nehezedik. Enyhén hajlított térddel érdemes haladni, hogy a combizmok „lengéscsillapítóként” vehessék át a terhelést, ami mérsékli a megterhelést és a másnapi fájdalmat is.

Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy ettől a technikától nem leszünk edzettebbek, viszont a kifáradás mértéke jól csökkenthető.