2023-09-14
1000 éves mediterrán csoda: Lisszabon
Portugália egykoron az európaiak által ismert világ széle volt, ahonnan oroszlánszívű felfedezők vágtak neki az ismeretlen vizeknek, és végül szinte a fél világot az uralmuk alá hajtották. Hódítók ide vagy oda, a fapados járatok népszerűvé válásáig Európa ezen szeglete valahogy mégis kiesett a turizmus fősodrából – egészen az elmúlt néhány évig, azóta ugyanis egyre többen fedezik fel a régió autentikus, vad szépségét, ősi múltját (kelta, vizigót, római és mór emlékek érnek itt egybe), és élvezik kedves lakói vendégszeretetét. Utóbbiról hivatalos „papírja" is van az országnak, két évvel ezelőtt ugyanis a Föld legbarátságosabb országának választották Portugáliát, a kutatás szerint külföldiként itt a legjobb élni. Nem csoda, hiszen a barátságos helyiek mellett a főváros mindent magába tömörít, ami miatt az ország maga is igen szerethető: gyönyörű építészetet, elképesztő vízparti panorámát, varázslatos hangulatot – mindezt emberi léptékben, hiszen a Budapestnél jóval kisebb várost mindössze félmillióan lakják.
Portugália fővárosát 1179-ben alapították.
Lisszabon legrégebbi városrésze a mór uralom idején kiépült Alfama (neve a szökőkutat és fürdőt jelentő arab alhamma szóból ered), mely a várhegy lejtőitől a Tajo (vagy Tejo) folyóig terjed, és a gyökereire való tekintettel építészetén jelentős arab hatás érezhető. A környéken több nevezetességet is találunk, amelyek egyúttal a legrégebbiek is a városban, hiszen a szinte egész Lisszabont romba döntő 1755-ös földrengés ezt a városrészt megkímélte.
Fotó: Unsplash
A negyed szélén magasodik São Jorge vára, ez a 16. század elejéig a király lakhelye volt, és megér egy kis mászást, innen nyílik ugyanis a legszebb kilátás a városra.
Fotó: 123rf
Ha pedig valami ennél is gyönyörűbbet akarunk látni, sétáljunk el a Palácio Azurarához, e lenyűgöző belső terekkel bíró, 17. századi palotához, amely egyben az alkalmazott művészetek múzeumának is otthont ad (Museu de Artes Decorativas).
Fotó: Instagram
A nyugati oldalon található a város legrégebbi temploma, a 12. és 14. század között épült katedrális (Catedral de Lisboa), de a nemzeti panteon Panteão Nacional is látogatásra érdemes.
Fotó: Instagram
A szűk utcácskákban megbúvó kisebb-nagyobb bárok többségében esténként élő zenével várják a közönséget, a legnépszerűbb műfaj pedig természetesen a luzitánok hagyományos, melankolikus zenéje, a fado. Hogy milyen is ez a gitárral kísért, 19. századi énekstílus, azt a legjobban egyetlen szó, a rendkívül összetett portugál életérzést kifejező saudade írja le. Egyszerre foglalja magában a vágyakozás, a nosztalgia, a fájdalom, a szerelem és a boldogság érzését. A fado szülőhelye pedig nem más, mint az Alfama (múzeuma is van a városrészben, a Museu do Fado), így itt mindenképp érdemes egy zenés estet beiktatnunk.
A Felsővárosnak, Bairro Altónak nevezett belvárosi részt kivételesen nem közvetlenül a folyóparton, hanem a Tajótól néhány utcával feljebb találjuk. A Bairro Alto szépen illeszkedik a sűrűn beépített mediterrán középkori óvárosok sorába: apró erkélyes, kanyargós, macskaköves utcácskák, a házak aljában bárok, de itt minden sokkal színesebb annál. Az alapból színesre festett házak jó részét elgondolkodtató és szellemes street art alkotások díszítik. A városrész a 15. században alakult ki, a gyarmatosító korszak felívelésekor, mára pedig Lisszabon bohém szívévé vált. Bairro Alto szomszédja, Baixa ugyan hagyományosan kereskedelmi és banki negyednek számít, épületei miatt azonban mindenképp sétáljunk erre. Főként, hogy itt, a Kereskedők terén (Praça do Comércio) találjuk a városba vezető, igencsak fotogén díszkaput. Ezt nézzük meg hátulról is, ugyanis mögötte egy különösen szép utcát találunk, a Rua Augustát.
Fotó: Unsplash
- Elzarándokolni a Szent Jeromos-kolostorba (Mosteiro dos Jerónimos) Pastéis de Belém süteményért
- Kivárni a sort a legendás Ramiro sörözőben, kiválasztani néhány herkentyűt az akváriumból, megsüttetni, és a helyiek közt ülve elfogyasztani.
- Megcsodálni az óceánt és a víz által formált, vad partot a Costa de Lisboán.
- Körülnézni Földünk második legnagyobb akváriumában (Oceanário de Lisboa): 5 millió liternyi vízben úszkál itt a világ tengerinek lakóiból mintegy 16 ezer példány.
- Inni egy pohárka portóit: a brandyvel erősített bor a felfedezők hőskorából származik, amikor a hosszú út alatt a hordókban megromlásra ítélt bort plusz alkohollal tartósították.
Fotó: Instagram
Ha két látnivalót kell említeni Lisszabonból, ami elsőre beugrik az embereknek, az nagy valószínűséggel a Torre de Belém és a sárga villamos lesz. A Belém-torony a 16. században épült, eredeti célja pedig a kikötőérzés megteremtése volt. Rendészeti funkciója sokáig megmaradt, volt, hogy börtönként, és volt, hogy fegyverraktárként hasznosították. Kőből faragott, mór stílusú tornyaival, csipkés teraszaival a város legtöbbet fotózott pontja.
Fotó: Unsplash
Az említett villamosok sem sokkal maradnak el fotózottságban, a magyarok számára nem is teljesen ismeretlen sárga kocsik nemcsak kedves és retró megjelenésük okán lettek ekkora kedvencek, de a metróhálózattal ellentétben városnézésre is kiválóan alkalmasak. Válasszunk egy szimpatikus vonalat, és csorogjunk le-fel Lisszabon dombjain, hogy még jobban megismerhessük a várost, ahol egy másik sztárépítmény is figyelemre érdemes.
Fotó: Unsplash
A Belém-torony és az Alfama negyed között félúton, a Tajo-folyó felett húzódik az Április 25. híd, amely már önmagában is lenyűgöző építmény, ám az igazi látványosság az odaát, Almadában található Krisztus király szobor (Santuário de Cristo Rei). A széttárt karú Megváltó 28 méter magas, de egy 82 méteres talapzaton áll, amelynek a tetején pedig egy gyorslifttel megközelíthető kilátót találunk.
Fotó: Unsplash
A Costa da Caparica óceánpart a helyiek és a szörfösök paradicsoma. Az óceán itt egész évben hideg, úgyhogy klasszikus értelemben vett strandolásra nem alkalmas, hiszen pár perc után elzsibbadnak a végtagjaink a 15 fokos, hatalmas hullámokat vető vízben, azonban neoprén szörfruhában a sportolók órákig elvannak benne. A parton rengeteg étterem, büfé, kávézó van, ahol olcsón és nagyon finomakat lehet enni. A grillezett szardínia és a csodás part miatt sokan ideutaznak Lisszabon belvárosából is, ahonnan óránként megy Caparicára busz, az utazás mindössze 40 perc és nagyon megéri!
Fotó: 123rf
A portugál konyha gazdagabb és fűszeresebb a spanyolnál, annak köszönhetően, hogy a felfedezők a hódítások során messzebbre és egzotikusabb helyekre jutottak el hajóikkal, illetve az Atlanti-óceáni hatás is erős. A hajózós időkből maradt fenn a legfontosabb, kötelezően kipróbálandó fogás, a bacalhau, az alapja sózott, szárított tőkehal, és igen sokféle elkészítési módja létezik. A magyar konyhához hasonlóan a portugál is mindent hasznosít, ne lepődjünk meg tehát, ha például vérében főtt nyulat találunk az étlapon.
Fotó: Instagram
A város leghíresebb édessége, a Pastéis de Belém. A tojásos-vaníliás krémmel töltött kosárkákat az 1800-as évek eleje óta készítik a Belém városnegyedben lévő Szent Jeromos rendi kolostorban. A história szerint néhány szerzetes süteményárusítással próbált meg némi bevételre szert tenni. Az említett kolostorba egyébként ma is emberek tömegei zarándokolnak, ahol napi 20 ezer roppanós levelestészta-kosárkába töltött lágy tejpudingot értékesítenek. Bár sok helyen kóstolhatjuk a sütemény másolatait, az eredetiért ide érdemes jönni.
Fotó: Instgram
Portugália a legnagyobb szardínia fogyasztó és feldolgozó a világon. Nem bonyolítják a dolgot, jól megsózzák (olykor friss petrezselyem és fokhagyma is kerül rá) és rádobják a grillrácsra vagy olívaolajra egy serpenyőben. Pár perc alatt megsül, és főtt krumplival vagy kenyérrel tálalják. Az óvárosban rengeteg apró helyet, kocsmát találhatunk, ahol mini grilleken akár az utcán is nekiállnak halat sütni.
Fotó: Unsplash
