70 felett is palack nélkül merülnek Korea legendás búvárnői

A haenyeo elnevezés nagyjából „tengeri nőt” jelent, és a dél-koreai Csedzsu női búvárközösségének tagjaira utal. A búvárkodás itt jóval több különleges foglalkozásnál: évszázados kulturális hagyomány, aminek tudását generációkon keresztül adták tovább az anyák lányaiknak. A nők kagylókat, tengeri sünöket, abalonét, tengeri uborkát és algát gyűjtenek a tengerből, mindezt búvárpalack nélkül.

A merülésekhez alapvető búvárfelszerelést és egyszerű gyűjtőeszközöket használnak, a víz alatt azonban kizárólag a visszatartott lélegzetükre támaszkodhatnak. Egy-egy merülés során általában egy-két percet töltenek a felszín alatt, majd visszatéréskor jellegzetes, füttyhöz hasonló hangot hallatnak. Ezt nevezik sumbisorinak.

A haenyeók történetének egyik legkülönlegesebb vonása, hogy a közösség tagjai időskorukban sem feltétlenül hagynak fel a búvárkodással. A jelenlegi haenyeók több mint hatvan százaléka már betöltötte hetvenedik életévét, a hatvan év felettiek aránya pedig megközelíti a kilencven százalékot.

Az UNESCO 2024-es adatai szerint az év végére mintegy 2600 haenyeo maradt Csedzsun. A haenyeók búvárkultúrája 2016-ban került fel az UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.

A szükséges tudást hagyományosan már fiatalon, gyakran tizenéves korban kezdték elsajátítani, eleinte sekélyebb vizekben. A haenyeókat tapasztalatuk és képzettségük alapján három kategóriába sorolják: a kezdőket hagunnak, a középhaladókat junggunnak, a legtapasztaltabb búvárokat pedig sanggunnak nevezik.

Utóbbiak kiemelt szerepet töltenek be a közösségben, és tudásukat a kevésbé tapasztalt búvároknak is továbbadják.

A haenyeók kultúrája Csedzsu társadalmi berendezkedésére is jelentős hatást gyakorolt. Mivel számos családban a búvárnők biztosították a jövedelem jelentős részét, gazdasági szerepük a dél-koreai társadalomban megszokottnál jóval erősebbé vált. Egyes közösségekben ennek hatására a férfiak a háztartás vezetéséből és a gyermeknevelésből is nagyobb részt vállaltak.

Csedzsu társadalmát ezért gyakran félmatriarchális, pontosabban matrifokális berendezkedésként írják le, a nők gazdasági súlya azonban nem jelentett teljes társadalmi szerepcserét. A politikai és vallási életben történelmileg továbbra is többnyire a férfiak töltötték be a vezető szerepeket, és az öröklési rendszer is alapvetően férfiágon szerveződött. A haenyeók jelentősége elsősorban a családok megélhetésében és a helyi gazdaságban tette különlegessé a nők helyzetét.

A haenyeo életforma ma már egyre kevesebb fiatalt vonz. Az elöregedő közösség létszáma folyamatosan csökken, miközben az új generációk számára a turizmus és más szárazföldi ágazatok jóval több munkalehetőséget kínálnak.

A háttérben a munka rendkívüli fizikai megterhelése mellett környezeti változások is állnak. A tengervíz melegedése, a szennyezés és a tengeri ökoszisztéma átalakulása egyaránt szűkíti azokat a halászterületeket, amelyekre a haenyeók megélhetése épül. A klímaváltozás ezért már nemcsak a tengeri élővilágot, hanem magának a több évszázados hagyománynak a fennmaradását is érinti.

Csedzsun ezért haenyeo iskolák is működnek, amelyek új búvárok képzésével igyekeznek hozzájárulni a hagyomány fennmaradásához.  Az elméleti és gyakorlati képzés során a résztvevők merüléstechnikát és légzésmódszereket tanulnak, emellett a tengeri ökoszisztémát és a haenyeók történetét is megismerik.

A különleges közösség Lisa See amerikai írót is megihlette, aki A tenger asszonyai című regényében állított emléket a haenyeók világának. A könyvet kiterjedt kutatómunka előzte meg: See Csedzsura is elutazott, ahol idős búvárnőkkel készített interjúkat, hogy minél pontosabban ismerje meg életüket és hagyományaikat.