Mi teszi a digitális nomádot? – Interjú Backpacker Borival

2023-05-06

Mi teszi a digitális nomádot? – Interjú Backpacker Borival

Most éppen honnan jelentkeztél be?

A Thaiföldhöz tartozó Ko Pha Ngan szigetről dolgozom. Két és fél hónapos itt-tartózkodást terveztem, de ez már a negyedik hónapom. Nem jellemző rám, hogy ott ragadok valahol, de imádom ezt a helyet! Mindenhol ott vagyok pár perc alatt. A sziget egyik fele a spirituális lelkeknek való, míg a másik felén technóbulikat szerveznek. Thaiokat nem is nagyon látni errefelé, tulajdonképp a nyugati emberek vannak többségben.

Mi vitt oda?

Nem szeretem a telet Magyarországon tölteni, depresszióssá válok a rossz időtől. Nyáron viszont szívesen vagyok otthon. Nincs saját lakásom, ha hazamegyek, albérletben lakom. A Covid idején kipróbáltam, milyen 18 hónapon át egy helyben lenni... Nem az én világom. Egyre többen választják ezt az utazó életmódot, lassan kezd teljesen elfogadottá válni.

Hogyan válik az ember digitális nomáddá?

Például úgy, hogy van online végezhető munkája, és vállalkozóként, szabadúszóként vagy távmunkában szabadon dolgozhat bárhonnan. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nomádok folyamatosan utaznak.

Tudsz mondani néhány olyan „fővárost”, ahol koncentráltan vannak jelen ennek az életformának a képviselői?

Ko Pha Ngan, ahol jelenleg élek, ilyen. Ahogy Thaiföldön ilyen még Chiang Mai is. De sokan vagyunk Balin is, Európában pedig Lisszabon az egyik központ, meg Gran Canaria. Mexikóváros szintén ilyen jellegű fővárosnak számít, Playa del Carmen ugyancsak, bár én nem kifejezetten szeretem.

Hogy látod, összetartó, egymást segítő közösséget alkottok?

Abszolút. Épp ezért a következő úti cél kiválasztásánál elsődleges szempont, hogy mennyi digitális nomádot talál ott az ember. A közösségre nagy szükség van, ha ugyanis olyan célpontot választanánk, ahol nincsenek hasonló érdeklődésű, életmódú emberek, magányossá válnánk. Az internet átalakította a szociális kapcsolatokat: a baráti kapcsolatok kialakulását régen a lokalitás határozta meg, az, hogy melyik utcában, kerületben lakunk, kivel ülünk egy padban az iskolában. Akkor is, ha eltérő volt az értékrendünk, érdeklődésünk. Ma az internetnek köszönhetően onnan lehet dolgozni, ahonnan csak kedvünk tartja, így a közös értékrend, érdeklődés alapján választhatunk barátokat.

Ezek szerint vannak speciális közösségek?

Igen, a digitális nomádokon belül ilyen például a kite szörfösöké, akik a spanyolországi Tarifába vagy Fokvárosba járnak, ezeken a helyeken mindig megtalálják egymást.

Te most miért választottad Thaiföldet? Egy bizonyos közösséget kerestél?

Engem az egymáshoz kapcsolódás, a személyiségfejlesztés nagyon izgat, itt pedig sok olyan workshop van, ahol elmélyedhetek ezekben a témákban, és fejleszthetem magam.

Van kedvenc úti célod?

Ko Pha Ngan biztosan az. De Balin kívül odavagyok Mexikóvárosért is: befogadják a többi kultúrát, de közben megtartják a sajátjukat, ez nagyon tetszik. Az ázsiaiaknak más a karakterük, így nehezebben lehet belelátni a kultúrájukba...

Ahogy utazol szerte a világban, jellemzően a te korosztályodhoz tartozó, vagy fiatalabb digitális nomádokkal találkozol?

A mi generációnk természetesebben kezeli a technikát, ezért lettünk mi „az elsők”. De találkozom idősebbekkel is, a múltkor például részt vettem egy felvonuláson, ahol 23-62 év között minden korosztály képviseltette magát.

Esetleg családok is?

Gyerekkel biztosan nehezebb ez a műfaj, de találkoztam már olyan családdal, ahol rugalmasak voltak a gyerkőcök is, és együtt utazott a család. Volt olyan is, aki szintén megpróbálta, de nem tudott a nagyszülők segítsége nélkül boldogulni, ezért inkább hazamentek.

Milyen egyéb buktatóit látod a digitális nomádságnak?

Én ambivertált ember vagyok, három nap aktív szociális élet után szívesen töltök három napot egyedül. A szociális rész viszont nagyon fontos. Ha az ember olyan helyet választ, ahol nincsenek digitális nomádok, hiába él csodálatos helyen, nem alakul ki baráti köre és magányossá válik. Ebbe pedig bele lehet őrülni. Én szerencsés helyzetben vagyok, mivel egy konferenciákat szervező cégnél dolgozva bekerültem egy közel 1500 főt tömörítő közösségbe, melynek tagjaival nagyjából hat éve rendszeresen találkozom a világ különböző pontjain. Néhányukkal közeli baráttokká váltunk, velük több hónapot is eltöltünk egy-egy városban, és tartalmas élményeket gyűjtünk.

Anyagi értelemben megéri digitális nomádnak lenni?

Ha így nézzük, nem az a kérdés, hogy egy helyen dolgozom vagy utazok, hanem az, hogy mennyi pénzt keresek és költök. Van, aki 9-től 17 óráig szeret dolgozni, amivel keres mondjuk havi 400 ezer forintot, és inkább a komfortzónáján belül szeretne maradni. Nyolc óra elteltével hazamehet, és a hónap végén biztosan megkapja a pénzét. Én más típus vagyok, megőrülök ezektől a kötöttségektől. Kipróbáltam, nyolc éven át egy szoftverfejlesztő cégnél voltam közösségimédia-menedzser. Aztán szabadúszóként elkezdtem blogolni, elindítottam egy rendezvényszervező vállalkozást és life-business designerként is dolgozom. Ma pedig már a munkaidőt és a megbízásokat tekintve is a magam ura vagyok.

A rugalmasságra reflektálva: látod-e egy évre, vagy akár több hónapra előre az időbeosztásodat? Hol leszel például augusztusban?

Az előre tervezésben nagyon rossz vagyok, sokszor csak néhány hétre előre látom, mit fogok csinálni. A nyarakat, ahogy a legtöbb barátom, én is Európában töltöm. Idén nyáron Rómában, Albániában és Berlinben leszek. Ugyanakkor egy Szekszárd mellett működő rendezvényközponthoz kötődő ügyek miatt időnként haza kell utaznom Magyarországra, az ügyintézés igényel némi személyes jelenlétet. Jelenleg azonban tökéletesen érzem magam Ko Pha Nganon, és biztos, hogy visszajövök még ide. Ázsiában remekül elvagyok, mert biztonságos, az embernek nem kell félnie vagy attól tartania, hogy kirabolják.

Miért, előfordult, hogy kiraboltak?

Igen, Mexikóvárosban, ráadásul rendőrök!

Tessék?! Hogyan?

Igazoltatott egy rendőrnő. Megkérdezte, jól érzem-e magam, mert az utcai kamerán keresztül azt látták, hogy megtámadtak. Mondtam, hogy szó sincs ilyesmiről, minden rendben. Aztán arról faggatott, fogyasztottam-e drogot. – Természetesen nem – mondtam. Erre elkezdte átkutatni a táskámat, közben a társai egy reflektorral az arcomba világítottak, majd megkértek, hogy menjünk arrébb. Egy pillanatra elterelték a figyelmemet, nem láttam, mit csinálnak a táskámmal, valószínűleg ekkor vette ki a mobilomat. Én pedig már csak az igazoltatás után vettem észre, hogy a telefonom eltűnt. A nagyobb probléma az volt, hogy a telefonon keresztül beléptek a bankomba és kiürítették a számlámat.

Próbáltad valahogy visszaszerezni az értékeidet?

Naná, négy napon át jártam a rendőrségre, a helyiek biztattak is, hogy tegyek feljelentést, tisztuljon meg a rendőrség az ilyen emberektől. Az ügyész próbált volna visszatartani, de nem tudott. Mondtam, hogy nem turista vagyok, rossz embert raboltatok ki, addig maradok, míg az ügy végére nem járunk. Végül megtalálták, majd kirúgták a rendőrnőt. Tizenkét év alatt ez az egyetlen komolyabb atrocitás ért, jártam pedig ennél keményebb helyeken: Indiában, Ecuadorban vagy Kolumbiában.

Visszakanyarodva a kellemesebb részekhez: a fent említett munkáid mellett kurzust is tartasz a digitális nomádság velejáróiról. Kik szoktak jelentkezni?

Olyanok, akik semmiképp sem szeretnének belekóstolni a multicégek világába, illetve akadnak olyanok is, akik belekóstoltak, és menekülni akarnak belőle. A workshopokon mindig elmondom, fontos, hogy az embernek legyen stabil keresete, szabadúszó vagy egyéb vállalkozása, azzal el lehet indulni. Én pedig segítek kideríteni, hogy például milyen képzettség kell egy virtuális asszisztensi munkához, ami akár jó kiindulási alap is lehet. De az is nagyon lényeges, hogy az embernek a munkája nagy része örömöt jelentsen. Én most például az egész hétvégémet végigdolgozom, de nem zavar, mert cserébe ma voltam thai masszázson meg brunch partin...

Elviselhető kompromisszumnak tűnik... És hogy látod, életed végéig digitális nomád maradsz?

Még nem tudom. Ha lesz családom, valószínűleg nem tudom majd folytatni ezt az életmódot. De ha nem alapítok családot, szívesen utazgatok tovább, persze oda, ahol megtalálom a velem azonos gondolkodású, szeretetteljes közösséget.

Szöveg: Gabay Balázs