A Kanáriak „titkos” szigete, ami kimaradt a tömegturizmusból

A Kanári-szigetek legnyugatibb és legkisebb szigete, El Hierro kifejezetten jó választás lehet egy csendesebb nyaraláshoz. Míg Tenerifére évente több mint hétmillió turista érkezik, addig a legfrissebb statisztikák szerint El Hierrót 2025 januárja és novembere között alig 26 ezren választották úti célnak. A sziget évek óta a fenntarthatóságra fókuszál: több mint egy évtizede teljes egészében megújuló energiaforrásokra támaszkodnak, vagyis az áramot nap-, szél- és vízenergiából nyerik. Nem véletlen, hogy El Hierro teljes területe UNESCO bioszféra-rezervátum, és geoparkként is jegyzik.

Az élővilágot nézve három kiemelkedő látnivalót szoktak kiemelni. Az egyik a hierrói óriásgyík, ami az egész világon csak itt él. A hüllőfajt sokáig teljesen kihaltnak hitték, és természetvédelmi státusza ma is súlyosan veszélyeztetett – a populáció fennmaradását elsősorban a kóbor macskák és patkányok fenyegetik. Ma a legkönnyebben a Guinea Ökomúzeum programján keresztül találkozhatunk velük, amely során a rezervátum mellett Guinea hagyományos falujába is ellátogathatunk. 

A másik a furcsa formákat öltő, csavarodott borókafenyők, a sziget harmadik természeti jellegzetessége pedig az El Piñar néven ismert védett fenyőerdő. Ez El Hierro déli részén, La Restinga apró halászfalujának közelében terül el. A környék azonban nemcsak a kirándulásokra alkalmas, de a „Csendes-tenger” (Mar de las Calmas) miatt a búvárkodásra és sznorkelezésre is. A víz alatti vulkanikus formációkat mindenképp érdemes felfedezni, és szintén különlegesség az éjszakai búvárkodás lehetősége, mely során érdekes tengeri élőlényeket láthatunk. 

Akik magasabb pontokra vágynának, az 1500 méteres Pico de Malpaso hegység túraútvonalait is bejárhatják. Ettől félre fekszik a sziget őslakos telepeseinek, a bimache népnek emléket állító El Julan Kulturális Park. 

A profi túrázóknak pedig kihagyhatatlan élmény a Camino de Jinama ősi útvonala, ami nyolc kilométer hosszan kanyarog az északi Valverde és a sziget közepén található La Frontera között. Ez keresztülhalad El Hierro egyik legismertebb látványosságán, a szokatlanul zöld El Golfo-völgyön, amit egykor egy óriási földcsuszamlás alakított ki. 

Szintén vulkanikus mivoltának köszönheti El Hierro az olyan természetes tengermedencéket, mint a Charco Azul. Innen már nincs messze El Sabinar területe sem, aminek túraútvonalain megcsodálhatjuk a fent említett csavart borókafákat. Formájuk a szigeten dúló erős szél miatt alakult ki, ami különöző irányokba csavarta a fák törzseit. Ennek mentén találjuk a vörös homokos Playa de Verodal strandot és a Lomo Negro kilátópontot is. 

Ha pedig strandokról beszélünk, El Hierro sem panaszkodhat. A fent említett Charco Azulon kívül remek fürdőlehetőséget kínál a Playa de Tacorón, a La Maceta, a Charco de los Sargos, a Charco Manso és a fekete homokos Cala de Timijiraque és Tamaduste is. 

A természetfókusz a gasztronómiát nézve is észrevehető El Hierrón: az ételek a kevés helyi alapanyagra, elsősorban a halakra és a sajtokra építenek. A sajtos fogások közül kiemelendő például a caldo de queso sajtleves, a queso con mojo (tapas) és a Herreña quesadilla. A vulkanikus talaj persze a borkészítésre is kiváló, amelyek megízlelésére a Cooperativa del Campo Frontera adja a legjobb lehetőséget.