2024-01-29
5 eszméletlenül furcsa állat, amiről biztosan nem hallottál még
Földünk élővilága rendkívül változatos, a különböző környezetek pedig különböző fajok számára biztosítják az ideális életkörülményeket. A sötétet kedvelő állatoktól kezdve a száraz vidékeken élőkig, mutatunk pár furcsa élőlényt, amivel jó esetben nem fogunk találkozni a lakásban.
A világ leghosszabb állata, az óriás szifonofór 45 méteres hosszúságával meghaladja a kék bálnák méretét is. A spirálszerű élőlényt 2020-ban fedezte fel Ausztrália északnyugati részén a Schmidt Ocean tenger- és óceánkutató szervezet egy mélytengeri expedíció során. A medúzaszerű szifonofórral viszont érdemes vigyáznunk, ugyanis a Science Focus írása szerint csápjai egy érintéssel is halált okozhatnak.
Az Amazonas-medence egy kisebb régiójában éldegélnek az uakari néven is ismert skarlátarcú majmok. Arcuk színe – az emberekhez hasonlóan – gyakran tükrözi a majmok kedélyállapotát, a hím példányok esetében pedig a pirosság mértéke dominanciát sugall: a legvonzóbb egyedeknek azok a hímek számítanak, akiknek a legvörösebb a fejük.
Egyébként minden évben új fajokra bukkanunk: 4 különös állat, amit 2023-ban fedeztek fel
A Galapagos-szigeteken őshonos hal kinézete bár arra utal, hogy kisminkelték, valójában vörös rúzsa természetesen alakult ki. Apró lábaikkal nem éppen számítanak a legsportosabb versenyzőknek, szerencsére viszont az úszásban annál inkább remekelnek. Kinézetük feltehetően sok más állathoz hasonlóan a párosodásban játszik szerepet.
A sáskarákok szép külsővel rendelkeznek, de ez ne tévesszen meg minket, ugyanis a tíz centiméteres rákocskák egyetlen ütéssel képesek csontot törni. Méretükkel arányosan a sáskarákok képesek a világ állatai közül a legnagyobb ütésre, melynek erőssége egy 22 kaliberes tölténnyel ér fel – ez az erő pedig testsúlyuknak nagyjából a százszorosa.
Neil is erős versenyző: Munkába indult, de egy 600 kilós fóka útját állta
Fotó: Shutterstock
Az állatvilág titkosügynökeiként a csillagorrú vakondok 25 ezer szenzoros érzékelőjükkel képesek mérföldekről „kiszagolni” prédájukat. A fejükön elhelyezkedő tapintószerv ugyanis nem a szaglás feladatát látja el, hanem ez védi meg orrukat a beáramló földtől, illetve ennek segítségével érzékelik a környezetüket is. A Kanadában őshonos állatok főleg a vizes, mocsaras területeken érzik jól magukat, és más vakondokhoz képest – még télen is – meglepően sokat tartózkodnak a föld felszínén.
Fotó: Stan Tekiela Author / Naturalist / Wildlife Photographer // Getty