Mindenki elhagyta ezt a tengerparti falut – egy nő kivételével

A Plymouthtól délnyugatra fekvő Hallsands lakói rákhalászatból éltek, a falut pedig a magas sziklafalak hosszú ideig megóvták a legsúlyosabb viharoktól. Az 1890-es években azonban fordulat következett. 

Sir John Jackson mérnök és csapata ekkor kezdte meg a keyhami haditengerészeti kikötő építését, amelyhez nagy mennyiségű homokra és kavicsra volt szükség. Az alapanyagot végül Hallsands partjáról termelték ki, ami már akkor komoly aggodalmat keltett a helyiekben.

A partvidék rövid idő alatt jelentősen megsüllyedt, a halászok pedig attól tartottak, hogy ezzel a megélhetésük is veszélybe kerül. Bár felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, a döntés szerint az építkezés nem fenyegeti a falut. A vállalat évi 125 font kártérítést fizetett a halászoknak, a valódi következmények azonban hamarosan láthatóvá váltak.

A házak egy részét már ekkor megtépázta az időjárás, a part meggyengülése miatt pedig a település egyre kiszolgáltatottabbá vált. A déli oldalon álló épületek megrepedtek, számos család kénytelen volt elhagyni otthonát.

A végzetes fordulat 1917-ben következett be: az elvileg megerősített sziklafal ellenére a háborgó tenger elárasztotta a falut. A csoda határát súrolja, hogy a maradék 93 lakos közül senki sem vesztette életét, ám egy kivétellel mindenki távozott. Ami menthető volt, összepakolták, majd a környező településekre költöztek.

Bár romok vették körül, Prettejohn soha nem hagyta el a falut: Hallsands egyetlen lakójaként élt itt egészen 1964-ben bekövetkezett haláláig. Ma a település maradványai egy kilátóból tekinthetők meg, Prettejohn egykori házát pedig időközben nyaralóvá alakították.

(Forrás: Express, fotók: Herbythyme/Wikimedia Commons, Herbythyme/Wikimedia Commons, Nilfanion/Wikimedia Commons)