A „pokol kapuja” fölé építették Közép-Európa egyik legbaljósabb várát

Az 1200-as évek második felében emelt gótikus vár elhelyezkedése már önmagában is furcsa. Nem fontos kereskedelmi útvonal mellett áll, nem határvédelmi ponton magasodik, és katonai szempontból sem tűnt különösebben hasznosnak.

Éppen ezért született meg a legenda, hogy Houska építése mögött a katonai védelem helyett valami sokkal rejtélyesebb indok állt. Egyes elbeszélések szerint a vár alatt egykor mély, feneketlennek hitt hasadék nyílt, amelyből kénes szag áradt, és furcsa, félig emberi, félig állati lények másztak elő.

A legenda persze nem bizonyítható, mégis elválaszthatatlanul összenőtt a vár hírnevével. A történet egyik legismertebb változata szerint egy halálraítélt foglyot engedtek le a hasadékba, akinek kegyelmet ígértek, ha visszatér és elmondja, mit látott odalent. A férfi állítólag már félúton könyörgött, hogy húzzák vissza, mire pedig felhozták, megőszült a rémülettől, és alig tudott beszélni. 

A vár kápolnája különösen fontos szerepet játszik a legendában. A hagyomány szerint éppen a feltételezett hasadék fölé építették, mintha szakrális pecsétként zárná le a veszélyes pontot. A freskókon különös, állatszerű és démoni alakok is feltűnnek, ami tovább erősítette a hely baljós hírnevét. A történetekben gyakran megjelenik Mihály arkangyal is, aki a keresztény hagyományban a gonosz elleni küzdelem egyik legismertebb alakja.

A harmincéves háború idején svéd csapatok szállták meg, a második világháború alatt pedig a nácik foglalták el. Utóbbi kapcsán sok hátborzongató történet kering, ezekben fekete mágiáról és emberkísérletekről is szó esik, a fennmaradt dokumentumok alapján viszont valószínűbb, hogy titkos raktárként használták, ahol eltulajdonított könyveket és kéziratokat őriztek, írja a hamuesgyemant.hu

A vár a mai napig vonzza azokat, akik szeretik a történelmet egy kis borzongással keverni. Sőt, a látogatók nem egyszer különös hangokról, hidegérzetről, megmagyarázhatatlan kopogásokról és lemerülő eszközökről számoltak be a közelmúltban is. Hogy mindebből mennyi a valóság és mennyi a legenda, azt már mindenkinek a saját szíve joga eldönteni.