Higanybányából világörökség – Szlovénia apró falujában érdemes elveszni

Szlovénia nyugati harmadában, Ljubljana és Trieszt között találjuk Idrija alig 12 ezer fős települését. A dombok árnyékában elterülő falu története szorosan kapcsolódik a higanyhoz: az első bányát még 1490 környékén alapították meg és ez több mint ötszáz évig, pontosan 1995-ig üzemben is volt. Fénykorában a bánya adta a világ higanytermelésének mintegy 13 százalékát, és bár ma már csak élménymúzeumként látogathatók meg az alagutak, az ipari örökség miatt a települést 2012-ben – a spanyolországi Almadénnel együtt – felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

Azt gondolnánk, hogy egy bányaváros meglehetősen zord környezetben fekszik, ám Idrijával korántsem ez a helyzet: a falut zöld dombok és hegyek ölelik körbe, mellette pedig olyan pontokat találunk, mint a Zgornja Idrijca Geopark vagy a Del porečja Govškarce természetvédelmi terület.

Mindenesetre a múltat azért nem érdemes figyelmen kívül hagyni: a város látképét a 16. században épült, egykor bányászati igazgatóközpontként működő Gewerkenegg-vár határozza meg, amely ma a Városi Múzeumnak (Mestni muzej Idrija) szolgál otthonként – itt megismerkedhetünk Idrija bányászati történetével, de a csipkekészítés mesterségéről is tanulhatunk. Idjrija ugyanis nemcsak a higanyról, hanem a helyi veretes csipkéről is híres: míg a férfiak a bányákban dolgoztak, a a helyi nők feltehetően olasz hatásra kitanulták a csipkekészítés fortélyait, a 19. századra pedig annyira belejöttek a mesterségbe, hogy 1876-ra már egy kész csipkeiskola (Čipkarska šola Idrija) létesült a településen – ez egyébként Európa egyik legrégebbi ilyen iskolája, ami még ma is fogad tanulókat.

Visszatérve a bányászatra: a Gewerkenegg-vár mellett az Anthony's Shaft Bányászmúzeumot is érdemes felkeresni, itt húzódik ugyanis az Antonijev rov nevű alagút. Ez Európa egyik legrégebb óta fennmaradt bányabejárata, aminek 1200 méteres területén ma érdekes kőzeteket, sőt: egy apró föld alatti kápolnát is találunk – ha gondoljuk, itt akár egy szabadulószobás játékba is beruházhatunk.  Szintén érdekességnek számít a Idrijski mestni čebelnjak méhészközpont, ahol persze mézkóstolásra is van lehetőségünk, valamint a Topilnica Hg interaktív múzeuma is.

Ha azt gondolnánk, hogy egy ilyen kicsi település már tényleg nem tud többet mutatni, tévedtünk. Idrijának van ugyanis egy gasztronómiai öröksége is, mégpedig az Idrijski žlikrofi néven ismert krumplis tésztabatyu, amit általában szalonnával vagy bárányhússal készítenek. Érdekesség, hogy ez volt az első szlovén étel, ami az Európai Unió eredetvédelmi oltalma alá került még 2010-ben. Hasonlóképpen, a sörkedvelőknek muszáj beruházniuk egy kóstolóra: ugyan a sörkészítés hagyománya közel 200 éve megszakadt a településen, a Pivovarna Zajc ezt újraélesztette, így ma már vezetett túrák keretében kóstolhatunk bele a helyi sörökbe.