2024-01-19
A törvények nélküli betonváros, ahol nagyobb volt a népsűrűség, mint bárhol máshol
A mai Hongkong területén, mindössze 0,026 négyzetkilométeren helyezkedett el a Kowloon Walled City néven ismert betondzsungel. Az apró városban a becslések szerint egyszerre több mint 50 ezer ember élhetett 14 emeletes házakba zsúfolva, ezek közül a legtöbb lakásnak még ablaka sem volt. A disztópikus kinézetű Kowloon sötét sikátoraival egy időben a bűnözők mekkájává vált, ám létrejöttének közel sem ez volt a célja.
A mai Hongkong északkeleti részét foglalta el az a fallal körbevett betondzsungel, amihez fogható az egész világon nem létezett. A város összesen 2,6 hektáros területen feküdt, de a becslések szerint lakossága a fénykorában az 50 ezer főt is meghaladta.
Hasonlításképpen ez körülbelül úgy nézne ki, mintha egész Eger lakosságát besűrítenénk egy közel négy focipályát felölelő területre.
Bár az a képekről is jól látható, hogy a város körül bőven lett volna elegendő hely az építkezésre, Kowloon Walled City egyik vonzerejét az adta, hogy jogi szempontból nem számított Hongkong részének.
A város története évszázadokkal ezelőtt kezdődött: a 17. század végén Kowloon még csupán egy-két tucat főt számláló katonai helyőrség volt; az igazi fejlemények csak a 19. században kezdődtek meg. Az első lépcsőnek az számított, hogy az 1800-as évek elején kibővítették a helyőrséget egy erőddel, de ekkortájt kezdett a közelben található Kanton kikötővárosa is egyre jelentősebb szereppel bírni.
Fotó: Wikimedia Commons
Ebben az időben a britek körében nagy igény volt a kínai teákra, ami a környező régió felvirágzásához vezetett. Ezzel szemben Kína megvolt az európai import termékek nélkül is, így a „kereskedelmi egyensúly” létesítésének érdekében a britek elkezdtek – a fennhatóságuk alá tartozó – Indiából ópiumot szállítani az országba.
A narkotikum persze elég gyorsan elkezdett teret hódítani, gyengítve ezzel Kína gazdaságán. Ez a konfliktus vezetett az első ópiumháború (1839-1842) kitöréséhez, ami végül Nagy-Britannia győzelmével zárult. Nagy-Britannia ennek következtében 1841-ben elfoglalta egész Hongkongot, és ez bár még a szomszédos szigeten található Kowloont pont nem érintette, arra elég volt, hogy Kína fejében megszólaljona vészharang: ennek következtében épült fel Kowloon köré a városfal.
Párizs környékét egy szellemváros fűszerezi meg: Az egykoron virágzó település Párizs mellett, amit ma már szellemfaluként ismernek
Fotó: Google Maps
A konfliktus viszont a következő években sem csendesedett, mígnem a második ópiumháború (1856-1860) következtében – többek között – Kowloon területe is brit fennhatóság alá került. Az újdonsült brit területek sorsát a két nemzetnek jogi szempontból is meg kellett vitatnia, ezekre a tárgyalásokra végül 1898-ban került sor. A diskurzusok végeztével egy olyan megállapodás született, aminek keretében Kína 99 évig bérbe adta a briteknek ezeket a területeket.
A megállapodásban viszont volt egy nagyon fontos furcsaság: a szerződés ugyanis egyetlen kivétel híján egész Hongkongra vonatkozott.
Ez a kivétel pedig Kowloon fallal körülvett városa volt.
Így a brit területek kellős közepén kialakult egy hely, ami még teljes egészében Kínához tartozott. Az idő múlásával viszont egyik ország vezetése se foglalkozott Kowloonnal, saját sorsára hagyva ezzel a várost, ami lassacskán elkezdett növekedni.
A második világháború idején a Kínával szomszédos Japán egyre több területet foglalt el a környéken. Közéjük tartozott Hongkong is, ami nem sokkal később fontos bázissá nőtte ki magát. A japánok ekkor lebontották a város falait, hogy fel tudjanak építeni a közelben egy repülőteret.
Időközben viszont kitört a kínai polgárháború (1927-1950), aminek hatására rengeteg menekült érkezett a még ekkor is javarészt brit fennhatóság alá tartozó Hongkongba, és persze főleg a Kínához tartozó Kowloonba.
Ők értelemszerűen elsősorban olcsó lakhatást kerestek, ezzel pedig elkezdődtek Kowloon területén az építkezések: az egyemeletes házakból 14 emeletes felhőkarcolók készültek, a napsütötte utcákból lassan sötét sikátorok lettek.
A város területére ráadásul nem vonatkoztak a hongkongi törvények, így a felépült házak szinte semmilyen építészeti előírásnak nem feleltek meg.
Egyetlen kivétel azért ebben az esetben is volt: mivel a város nagyon közel helyezkedett el a fent említett repülőtérhez, egy szigorú szabályozást keretében megtiltották Kowloonnak, hogy 14 emeletnél magasabb házakat építsenek.
Ezt olvastad már? Egy sziget, egy kamufesztivál és Pablo Escobar múltja találkozik a Karib-tengeren
Kowloonban a napsütés ekkor már csak a kívülre néző lakásokba, illetve a középen található „lukra” (itt egy templom és egy adminisztrációs épület helyezkedett el) nyíló lakásokhoz ért el, a többi épületben viszont teljes sötétség és embertelen körülmények uralkodtak.
Szemétszállítás híján a városban idővel borzasztóvá vált a levegő minősége, amin az épületekben működő gyárak sem segítettek. Az ablaktalan lakások bevilágításához a legtöbb lakos igyekezett illegális módon rácsatlakozni a külső kábelekre, a vizet pedig szintén külső forrásokból hozták.
A rémes környezet ellenére a város maga egyébként egészen jól funkcionált: ide érkeztek a csak kínai engedéllyel bíró fogorvosok, különböző workshopokat tartottak a lakosok, és meglepő módon az ételkészítés volt az egyik legnépszerűbb üzlet – a higiénia viszont egy másik kérdés. Mindenesetre az emberek összefogtak, támogatták egymást és sajátos közösséget alkottak.
Getty Images/Hans Georg Roth
Ezek a durva körülmények és a város zavaros jogi helyzete viszont nemcsak az olcsó lakhatást keresőket, hanem a bűnözőket, törvénykerülőket is bevonzotta.
A város a 20. században javarészt a triádoknak, azaz a bűnszervezeteknek az uralma alatt állt, és bár a lakosok nem fizettek semmilyen adót, biztonságuk érdekében kénytelenek voltak ezeknek a csoportoknak egyfajta védelmi díjat fizetni. A triádok többféle illegális üzletet folytattak a városban – például „ösztönözték” a prostitúciót, ópiumbarlangokat hoztak létre, a későbbiekben pedig a heroinkereskedelembe is beszálltak.
Ennek a szigetnek is kaotikus múltja van: A sziget, ahol egy nő uralkodott 32 katona felett
A hongkongi hatóságok szorult helyzetben találták magukat, ugyanis az, ha állandósult rendőri jelenlétet biztosítottak volna a városban jogi szempontból egyenlő lehetett volna Kína megtámadásával – a bűnözést viszont vissza kellett valahogy szorítani.
A megoldás végül az lett, hogy az 1970-es évektől kezdve a rendőrség rengeteg eseti razziát bonyolított le a városban, melyek során letartóztatták az illetékes bűnözőket, illetve lefoglalták a megtalált drogokat.
Az egyedülálló jogi helyzet miatt ugyanakkor szinte lehetetlen volt bármit is kezdeni a várossal.
Ám ha visszaolvasunk fentebb, láthatjuk, hogy a briteknek írt 1898-as szerződés 99 évre szólt – és pontosan ez az időtartam segítette elő végül a bűnbarlangként híressé vált város felszámolását.
Évekig tartó tárgyalások sora után 1984-ben végül Nagy-Britannia és Kína megegyezett abban, hogy a britek Hongkong egész területét visszaadják Kínának. Az átadás pillanatát 1997-re időzítették, és a végső megállapodásban már Kowloon különleges területéről sem feledkeztek el:
Ennek következtében mind a hongkongi, mind a kínai hatóságok úgy döntöttek, hogy Kowloon egyedi „társadalmi helyzete”, az épületek tűzveszélyessége, valamint azoknak állapota – a helyiek tiltakozása ellenére – megindokolta a teljes város evakuálását, majd lerombolását.
A lebontási munkálatokat 1993-ban kezdték meg, mára pedig egy zöldellő park, és az ott elhelyezett emlékmű őrzi csak Kowloon rejtélyes múltját. Az emberek viszont közel sem feledkeztek meg a városról, amit jól bizonyít, hogy a vezetékekkel tarkított, szűk sikátoros utcái számos videojátékot (például: Call of Duty, Fear Effect, Stray), illetve filmet inspiráltak. Ezen felül Kowloon városának is köszönhető a kortárs szférában már nagyon népszerűnek számító cyberpunk világ kialakulása is.
Szöveg: Illyés Laura