A kutatók sem értik, miért tűnik el és bukkan fel újra ez a rejtélyes tó

A helyiek által csak Eltűnő-tóként emlegetett Loughareema nagyjából félúton Cushendun és Ballycastle között fekszik. Neve a „loch an rith amach” kifejezésből származik, amely annyit tesz, hogy „a tó, amely kifut”. Vizét három patak táplálja, azonban mindez egyetlen, a tó alján található lefolyónyílásba távozik.

A nyílás rendszeresen eltömődik a tóban felhalmozódó törmelék és tőzeg miatt, majd újra felszabadul. Ehhez hozzátesz a víz által a nyílásra gyakorolt hatalmas nyomás is, így sokszor előfordul a vízszint drasztikus változása. A különös jelenséghez egy összetett föld alatti vízelvezető rendszer is hozzájárul, amelynek részletei még a kutatók előtt is rejtély.

A Geological Society szerint a Loughareema felszín alatti vízelvezető rendszere a tó vizét mintegy 2,5 kilométerrel arrébb, a Carey folyó egyik forrásához vezeti el. A szakemberek azonban továbbra sem tudják pontosak, hogyan ürülhet ki ilyen gyorsan a meder – írja az Express

Napjainkban egy keskeny út halad át közvetlenül a tavon, amelyet úgy emeltek meg, hogy a járművek biztonságosan átkelhessenek rajta. Ez azonban nem volt mindig így, korábban az út a magas vízállások idején teljesen víz alá került. A különleges természeti jelenség hangulatát már az odautat keresztező kopár lápvidék is elővetíti.

A helyiek több kísérteties legendát is kapcsolnak a Loughareemához. A történetek szerint 1898-ban, amikor a tó épp tele volt vízzel, John Magee McNeile ezredes hintóval próbált átkelni, ám a lovak hirtelen megriadva felborították a kocsit, ő pedig a hintóval együtt elmerült. A szóbeszéd úgy tartja, hogy amikor a tó újra megtelik, éjszakánként feltűnnek az elhunyt utazók és lovaik szellemei, sőt egy kísérteties hintó alakja is.

Ha Észak-Írországban járunk, akkor érdemes egy kitérőt tenni az Óriások útjához is, amely egy vulkánkitörés emlékét őrzi. A mintegy 37 ezer hátramaradt bazaltoszlop olyan szabályos formát öltött, mintha csak óriások készítették volna.