Az eldugott kalózsziget, ahol nincsenek autók és a kocsmából kitiltották a telefont

Az Egyesült Királyság délnyugati oldalán meglepően sok izgalmas helyszínt találunk. Egyrészt itt terül el a világ egyetlen települése, aminek egy felkiáltójel van a nevében, másrészt vele szemben helyezkedik el a kalózszigetként elhíresült Lundy. Ma a sziget egy kész menedékhely a természetkedvelők számára, hiszen tele van vadregényes sziklákkal, zöld erdőkkel és különleges állatokkal. Ez viszont nem mindig volt így. 

Lundy történetében számos érdekességet találunk. Az első egy William de Marisco nevű férfihez kapcsolódik, akit 1235-ben elítéltek III. Henrik uralkodó egyik hínökének meggyilkolásáért. A Marisco-család három évvel később aztán magát III. Henriket is megpróbálta eltenni láb alól. William végül Lundy szigetére menekült. Az uralkodónak sikerült elkapnia őt és szövetségeseit, majd hatalma megerősítésének érdekében felhúzott egy kastélyt (Marisco-kastély), ami jelenleg is a kikötő felett magasodik. 

1627-ben a sziget például a Salé Rovers nevű barbár kalózbanda kezére került, akik öt évnyi „regnálásuk” során innen indították el híres rabszolga-hadjárataikat. Ezek során számos európai polgárt ejtettek foglyul, hogy később a mai Marokkó területén található Saléból és Algériából eladják őket rabszolgáknak.

Szerencsés elhelyezkedése miatt a 17. században aztán francia, baszk, angol és spanyol hajós banditák küzdöttek itt egymással azért, hogy hatalmat tudjanak gyakorolni a kereskedelmi szempontból fontos Bristoli-csatorna fölött. 

Nem lett sokkal jobb a helyzet a 18-19. századokra, ekkoriban ugyanis területét a devoni seriff elkezdte börtönszigetként használni. A seriff eredetileg egy szerződést kötött az állammal, aminek értelmében a bűnözőket Virginiába kellett volna szállítania, azonban ezt a feladatot sosem teljesítette. Az elítélteket helyette Lundy szigetére vitte, ahol személyes rabszolgákként használta ki őket. 

Végül 1834-ben egy William Hudson Heaven nevű férfi megvásárolta Lundyt. A legtöbb ma is látható épület ebből az időszakból származik: a Heaven-család építette fel például a déli oldalon található Szent Heléna-templomot. A szigetet ma is menedzselő Landmark Trusthoz csak 1969-ben került, amely idővel egy turisztikai célpontot csinált belőle. 

Lundyra manapság 28 fő hivatkozhat otthonaként, akik szoros közösségként élik a mindennapjaikat. Van köztük szigetgondnok, gazda, boltos, karbantartó, egyesek pedig takarítóként vagy vendéglátóként dolgoznak. A falu lelke a Marisco Tavern névre hallgató kocsma, ami igazából egy közösségi pontként működik. 

Lundy egy abszolút autómentes sziget, ahova a technológia meglepően későn érkezett el: a szélessávú internetet például csak 2023-ban vezették be. Érdekesség, hogy a fent említett kocsmában tilos a mobiltelefonok használata. Aki ezt megszegi, egy jelképes, 1 fontos büntetésben részesül. 

Lundyt továbbá csak egy április és október között közlekedő komppal lehet megközelíteni, ám ha ilyenkor tesszük ezt meg, több vendégházban is megszállhatunk.

A szigetet elsősorban a lecsendesülni vágyó turisták keresik fel, akik hosszú kirándulásokkal olyan gyönyörű pontokat fedezhetnek fel, mint a Lundy Örökségi Partszakasz, a Lundy Tengeri Természetvédelmi Övezet vagy a Gannet's Rock nevű kilátópont. A szigeten továbbá számos különleges állatfajt is megfigyelhetünk, például puffinokat, delfineket, lundy pónilovakat és rengeteg madarat. 

Ezek mellett épített látnivalókat is találunk. Az egyik legfontosabb az északi csücsökben található Nort Light-világítótorony, de a brit polgárháború alatt készült Brazen Wardhoz és a Lundy Gránittársaság által épített Quarry Cottages romjaihoz, illetve a partmenti Fog Battery Cottages maradványaihoz is érdemes elsétálni. 

Nem véletlen tehát, hogy a Wanderlust Magazin tavaly Nagy-Britannia egyik legszebb titkos úti céljának választotta a szigetet.