A meteoritkráterbe épült német kisváros, ahol a házak falai több tonna gyémántot rejtenek

A németországi Nördlingenhez hasonlóval valószínűleg nem gyakran fogunk találkozni: napjainkban jellegzetes piros cserepes háztetőiről, középkori várfaláról, valamint szokatlan, szinte szabályos kört formáló szerkezetéről ismerhetik fel az utazók. Utóbbi nem csupán a középkori várostervezők munkája miatt alakult így, hanem azért is, mert a város egy hatalmas ősi kráterbe épült fel. Habár a sokáig azt hitték, hogy egy vulkanikus eredetű kráterről van szó, az 1960-as években két amerikai geológusnak, Eugene Shoemakernek és Edward Chaonak feltűnt, hogy az nem éppen viselte a vulkanikus kráterekre jellemző jegyeket – feltételezésük szerint a medret sokkal inkább egy felülről érkező aszteroida okozhatta.

A kutatás előrehaladtával aztán a geológusoknak sikerült megállapítani, hogy a ma Ries-kráterként ismert medret feltehetően egy 15 millió évvel ezelőtt becsapódott óriási aszteroida okozhatta, amelynek súlya a becslések szerint a 3 milliárd tonnát is elérhette. Az ütközés akkora hőmérséklettel és nyomással járt, hogy teljesen megváltoztatta a földi kőzetek összetételét is, melyekből így szuevit keletkezett – a szuevit pedig egy olyan kőzet, ami meteoritok becsapódásakor jön létre. Ez ráadásul egy igencsak jól formázható anyagnak számít, ami megmagyarázza, hogy miért tudott egy egész város felépülni belőle a középkorban.

Az építkezést azonban nemcsak a szuevit segítette elő, hanem az a véletlen is, hogy az aszteroida pont egy grafitlelőhely közepébe csapódott bele, a jelentős nyomás pedig a grafitból gyémántokat csiszolt. Na persze ez nem azt jelenti, hogy ha meg szeretnénk gazdagodni, akkor vésőket ragadva Nördlingenbe kell sietnünk, ugyanis az épületekben rejtőző gyémántok mikroszkopikusan kicsik: a legtöbb gyémántkristály szabad szemmel láthatatlan, átmérőjük alig haladja meg a 0,2-0,3 millimétert.

Bolygónkon egyébként több helyen is találkozhatunk szuevittel, de úgy tudni, hogy Nördlingenben a legnagyobb a gyémánt koncentrációja. Ennek jelentőségét jól szemlélteti, hogy a BBC-nek interjút adó Dr. Stefan Hölzl geológus elmondása szerint mielőtt az Apollo-14 és az Apollo-16 űrhajósai elindultak volna a Holdra, ellátogattak Nördlingenbe azért, hogy az itteni szuevit tanulmányozásának köszönhetően expedíciójuk során felismerjék majd azt a fajta kőzetet, amit megéri hazahozni. Hölzl egyébként a nördlingeni Ries-kráter Múzeumban dolgozik, ahol bárki közelebb kerülhet ennek az érdekes jelenségnek a történetéhez.

(Források: BBC, Smithsonian Magazine)