3 bizarr régészeti lelet, amit a Notre-Dame alatt találtak

Végül az öt hétig tartó ásatások sikerének köszönhetően a régészek több időt kapott a kutatás befejezésére, így több mint két hónapig dolgozhattak Notre-Dame kőpadlója alatt, ám még így is a mindössze a székesegyház földterületének 10 százalékát tették ki az átvizsgált részek. 

A régészek ásatásuk során mészkőszobor-töredékek sorát tárták fel: a figurák egykor a Notre-Dame „bástyaernyőjének” részei voltak – egy 4 méter magas, fából készült díszes védőfal – , amely a katedrális kórusát és szentélyét eltakarta a belső terektől, azaz a hajóktól. A szobrok a 13. században készültek, de a 18. század elején a változó esztétikai ízlés és XIV. Lajos napkirály követelései miatt leszerelték őket, ami azt eredményezte, hogy 300 évig nem is dokumentálták hollétüket – mutatja be a feltárások eredményét az IN. 

A párizsi Museé de Cluny-ban a nyáron mintegy 30 szobortöredéket állítottak ki a bástyáról származó szobrokból.

A Notre-Dame székesegyház területén több mint 400 embert temettek el, de a régészek nem számítottak arra, hogy a padló alatt egy ólomszarkofágot találnak. A szarkofágot a toulouse-i egyetemi kórházban röntgensugarak segítségével elemezték, hogy többet tudjanak meg a benne lévő holttestekről, és mint kiderült, egy Antoine de la Porte nevű, 1710-ben elhunyt főpap maradványait sikerült megtalálni. A régészek már a szarkofág átvilágítása előtt is arra következtettek, hogy a főpap holtteste egy jelentős vallási vezetőhöz tartozott.

Az ásatások során talált másik meglepő felfedezés is egy sír volt, amiben egy 16. századi költő, Joachim du Bellay feküdt. Bár ismert volt, hogy a művészt a székesegyházban temették el, Besnier csapatának sikerült felfedezni a sírja pontos helyét. A du Bellay maradványain végzett elemzések során lovas sérülésekre, tuberkulózisra és agyhártyagyulladásra utaló nyomokat találtak. Mielőtt azonosították volna, a régészek Le Cavalier becenevet adták neki az intenzív lovaglásra utaló csontváznyomok alapján. Még mindig nem világos, hogy miért temették a költőt a kereszthajó alá az oldalkápolna helyett, de a szakértők szerint a legvalószínűbb, hogy ideiglenesen akarták csak ide temetni.