Vészesen apadnak Olaszország híres tavai, már a hajózást is érinti a vízhiány

Ahogy itthon, úgy az észak-olasz tóvidéken is egyre látványosabb nyomokat hagy a tartós hőség és a szárazság. Az elmúlt hetekben több, turisták körében is népszerű tó vízkészlete jelentősen visszaesett, a legnagyobb csökkenést az Iseo-tónál mérték.

A La Nuova Ecologia a Legambiente friss adataira hivatkozva arról számolt be, hogy június 12. és július 24. között, vagyis mindössze 42 nap alatt közel 80 százalékkal esett vissza a tó szabályozható vízkészlete. Fontos, hogy ez nem azt jelenti,hogy a tó vizének csaknem négyötöde eltűnt: a szám az adott időszakban rendelkezésre álló, szabályozható készlet csökkenését mutatja. 

Az észak-olasz tóvidéken több kedvezőtlen folyamat is egyszerre éreztette hatását. A rendkívül forró június és július felgyorsította a tavak vízvesztését, miközben az Alpok hóban tárolt vízkészlete már a nyár elején is elmaradt a megszokottól. Így kevesebb olvadékvíz jutott a térség folyóiba és tavaiba, éppen akkor, amikor a hosszan tartó meleg miatt a legnagyobb szükség lett volna az utánpótlásra.

A vízkészletekre a mezőgazdaság jelentős igénye is nyomást gyakorol, mivel a szabályozott észak-olasz tavak vizét nyáron a Pó-síkság földjeinek öntözésére is használják. A legfrissebb vízügyi jelentés a Lago Maggiore és az Iseo-tó állapotát súlyos, a Comói-tóét pedig mérsékelt aszályként értékeli.

A vízhiány következményei már a lakossági ellátásban is megjelentek. Piemontban és Lombardiában több mint száz településen akadozik az ivóvízellátás, néhány helyen pedig tartálykocsikkal töltik fel a víztározókat. A helyzet súlyossága miatt a Pó teljes vízgyűjtőjét magas fokú aszályhelyzetbe sorolták.

De nem csak az észak-olasz tavaknál romlik a helyzet. A Legambiente szerint a közép-olaszországi Trasimeno-tó vízszintje április végén 1,47, júliusban pedig már 1,72 méterrel maradt el a referenciaszinttől. Délen a szicíliai Pergusa-tó állapota okozza a legtöbb aggodalmat, elsősorban az erős párolgás miatt.

Az Iseo-tó, a Comói-tó és a Lago Maggiore nyaranta turisták millióit vonzza. A strandok, a kikötők és a hajókirándulások szorosan hozzátartoznak a tóparti nyaraláshoz, ezért a tartósan alacsony vízállás idővel a turizmus működését is befolyásolhatja. Egyes partszakaszokon szélesebb kavicsos vagy iszapos sávok bukkanhatnak elő, a kisebb kikötőkben és hajóállomásokon pedig nehezebbé válhat a közlekedés.

Az Iseo-tónál ennek már kézzelfogható jele is van: a sekély víz miatt felfüggesztették a menetrend szerinti hajók megállását Clusane d’Iseo kikötőjénél. A többi járat, köztük a tó közepén fekvő Monte Isolára közlekedő kompok továbbra is üzemelnek, az útvonalak azonban a vízállás függvényében változhatnak.

A hajózás a Comói-tónál is az utazás egyik meghatározó része. A tóparti villákhoz, kisebb településekhez és éttermekhez sokan vízi taxival vagy hajóval érkeznek, ezért a tartós apadás hosszabb távon a kisebb mólók használatát is megnehezítheti.

A Duna rekordalacsony vízállása itthon is látványos nyomokat hagyott. Budapesten láthatóvá váltak az egykori Ferenc József híd több mint nyolcvan éve elsüllyedt maradványai, de a folyó más szakaszain is régi emlékek kerültek felszínre: Mohács közelében egy második világháborús hajóroncs bukkant fel, Horvátországban pedig egy 1937-ben elsüllyedt hajó maradványai rajzolódtak ki.