A mínusz 50 fok sem ritkaság Oroszország legelszigeteltebb vidékén

Miközben Európa több részén újabb kánikula nehezíti a nyarat, Oroszország legkeletibb vidékén, Csukcsföldön ilyenkor is ritkán emelkedik 10 Celsius-fok fölé a hőmérséklet. A hűvös nyár azonban csak a zord vidék enyhébb oldala: télen nem ritka, hogy a hőmérők mínusz 40 és mínusz 50 fok közötti értékeket mutatnak.

Az Alaszkával szomszédos térségről ritkán esik szó, elszigeteltségét pedig jól mutatja, hogy több mint 720 ezer négyzetkilométeres területén alig ötvenezer ember él. Ezzel Oroszország egyik legritkábban lakott régiója.

Központja Anadír, amely az Anadír folyó torkolatánál fekszik. Közúton nem kapcsolódik Oroszország többi részéhez, Moszkvából is csak repülővel, nagyjából kilenc óra alatt lehet elérni. Bár a régió központja, mindössze mintegy 13 ezren élnek itt, a legközelebbi nagyváros, Anchorage pedig már egy másik országban, az Egyesült Államokban található.

A régió elszigeteltsége miatt sok település csak repülővel, szezonális utakon vagy a jeges vizekre tervezett hajókkal közelíthető meg. Autók helyett gyakran a terepen jobban boldoguló hómobilok és szánok segítik a közlekedést. Mindez az élelmiszerek és más alapvető termékek szállítását is bonyolulttá és költségessé teszi, ezért Csukcsföld az árak szempontjából Oroszország egyik legdrágább térsége.

Csukcsföld egyik jelképe a Gyezsnyov-fok, Eurázsia legkeletibb pontja. A Bering-szoros túloldalán már Alaszka partvonala húzódik, amely megfelelő időjárási körülmények között tisztán kivehető. A hely ma inkább emlékhelyként ismert, az utolsó jégkorszak idején azonban a térség fontos átjárót jelentett Ázsia és Amerika között. A Beringia-földhídon emberek és állatok is vándorolhattak, így a táj nemcsak földrajzi, hanem történeti szempontból is különleges.

Csukcsföld és Alaszka között légvonalban mindössze 80 kilométer a távolság. Külön érdekesség, hogy a Bering-szoros közepén fekvő Diomede-szigetek egyik fele Oroszországhoz, a másik az Egyesült Államokhoz tartozik. A két szigetet csupán 3,8 kilométer választja el egymástól, köztük húzódik azonban a dátumválasztó vonal, ezért az egyiken „tegnap”, a másikon már „holnap” van. A jelentős időeltolódás miatt ragadt rájuk a Tegnap szigete és a Holnap szigete becenév.

A környéken ma is élnek őslakos népek. A tengerparti jupik például évszázadok óta vadásznak a jeges tengeren, főként rozmárokra, bálnákra és fókákra. Ennek lenyomata a Bering-tenger egyik szigetén ma is látható: a Bálnacsont-sétányon hatalmas állkapcsok és koponyák sorakoznak egymás mellett.

A tengerparttól a belső területek felé haladva a rénszarvastartó nomád közösségek világa válik meghatározóvá. Az útvonalak ismerete és a túlélés tudása generációról generációra öröklődik. Sátraikat rénszarvasbőr borítja, amely a téli, akár mínusz 50 fokos hidegben is menedéket nyújt.

(hamuesgyemant.hu)