Nem az oxigénhiány a legfélelmetesebb ezen a világvégi hegyi úton

A Tádzsikisztán és Kirgizisztán határán húzódó Pamir Highway Közép-Ázsia egyik legelzártabb útvonala, amelynek egy 22 kilométeres, nem karbantartott szakasza szó szerint a „senki földjén” halad át.

Az útvonal az évnek csak bizonyos időszakaiban járható, mivel egyes pontjai 4300-4600 méteres magasságban fekszenek. Olyan távoli és oxigénszegény vidéken vezet keresztül, hogy a tényleges határvonal közelében a megszokott határátkelői infrastruktúra is hiányzik.

A Pamir Highway terve 1891-ben merült fel Broniszlav Grombcsevszkij orosz katonatisztnél, aki azzal érvelt az orosz cár előtt, hogy az út megépítése stratégiai jelentőségű lehet a brit befolyás ellensúlyozásában Afganisztán, Pakisztán és India térségében. 1912-ben mérnökök érkeztek a vidékre, hogy egy régi hegyi ösvényt korszerűbb úttá alakítsanak.

A Pamír-hegység azonban rendkívül nehéz terepnek bizonyult. A helyi legendák szerint aki mérnökként vagy építészként odament dolgozni, gyakran soha nem tért vissza.

A Szovjetunió végül csak 1933-ban kezdett bele az úgynevezett „titkos út” kiépítésébe, amelyet eredetileg kelet felé vezető menekülőútvonalnak szántak. Az építkezést a KGB elődjének számító OGPU felügyelte, a munkások pedig jellemzően politikai foglyok voltak. Ma sem tudni pontosan, hány áldozatot követelt a Pamir-főút megépítése, de viszonyításképpen: a Himalájában húzódó Karakoram Highway kialakítása során legalább nyolcszázan vesztették életüket.

A Tádzsikisztán és Kirgizisztán közötti Kyzyl-Art hágó 4280 méteres magasságával a világ egyik legmagasabban fekvő határátkelői közé tartozik. A két határállomás közötti 22 kilométer papíron nem tűnik soknak, a Pamírban azonban szinte végtelennek érződik.

Az utat a hetvenes években aszfaltozták le, az egykori burkolatból azonban mára alig maradt valami. A szakadékok peremén kanyargó út jelentős részét a kamionforgalom és a földcsuszamlások okozta erózió tette tönkre, szalagkorlát pedig sok helyen nincs. A sofőröknek egyszerre kell megküzdeniük a kátyúkkal, a meredek leszakadásokkal, az oxigénhiánnyal és a kiszámíthatatlan forgalommal.

Aki elindul, annak fontos tudnia, hogy a Pamir-főút teljes bejárásához erősen ajánlott a 4x4-es jármű. A teljes útvonal Osh, vagyis Kirgizisztán és Dusanbe, vagyis Tádzsikisztán között húzódik. A legelzártabb szakaszokon nincs megbízható tömegközlekedés, orvosi ellátás vagy mobilhálózat, az infrastruktúra pedig sok helyen rendkívül hiányos.

A vízumokra is figyelni kell, Tádzsikisztánban pedig a Pamír bizonyos részeinek felkereséséhez külön GBAO-engedélyre van szükség, mivel politikailag érzékeny térségről van szó.

A nagy magasság miatt a hegyi betegség kockázata is valós. A tél errefelé hosszú és rendkívül hideg, ezért az út jellemzően június és szeptember között járható.

(Forrás: Atlas Obscura)