Ez a több ezer éves hűtési technika még ma is beválik

A széltorony – perzsa nevén badgir – a világ egyik legrégebbi passzív hűtési megoldása, amely még ma is megtalálható Iránban, Egyiptomban és Marokkóban, sőt, napjainkban a fenntartható építészet képviselői szerte a világon újra felfedezik ezt a technikát – mutatja be a szerkezetet a Sokszínű Vidék.  

Maga az építmény egy magas, négyzetes torony, amelyet különböző épületek tetejére húztak fel. Ezek oldalán olyan nyílásokat hagytak, amelyek a széliránnyal szemben helyezkedtek el, így amint a szél bejutott rajtuk keresztül, rögtön lefelé irányult a torony kialakítása miatt. Ennek köszönhetően az épületet hűvös levegő töltötte be, kiszorítva az állott levegőt. Az úgynevezett „passzív párologtatásos hűtéssel” még ennél is tovább lehetett fokozni a hatást. A torony aljában elhelyezett víztartálynak köszönhetően a légáramlat egyszerűen elpárologtatta a hőt, a levegő pedig sokkal hűvösebbnek érződött.

Amellett, hogy a tornyok képesek voltak lehűteni a levegőt, a páratartalmat is szabályozták. Egyes változataik a belső térből, mások a tetőn keresztül vezették ki a meleget, így a szellőzés is fennmaradhatott az épületben. Működésük attól függött, hogy éppen milyen volt az aktuális széljárás vagy napszak. A legrégebbi széltornyok nyomait i.e. 3000 körülre datálják, azonban írásos bizonyítékok csak i.e. 500 körül jelentek meg róluk.

Az első maradványok Irán déli és középső részein, például Jazd városában egészen a mai napig fennmaradtak. A város egyébként az UNESCO világörökségi listáján is helyet kapott, az éghajlathoz alkalmazkodó, egyedi építészete miatt.

A módszer különösen most, a klímaválság és az energiaárak emelkedése miatt került előtérbe újra. Mivel a modern klímaberendezések rengeteg energiát fogyasztanak, hőszigeteket hoznak létre, és növelik a károsanyag-kibocsátást, egy idő után szükségessé válik egy fenntarthatóbb megoldás kidolgozása, pont amilyenek ezek a perzsa tornyok is.