„Tigriscápákkal úsztam" – 2. rész „Tigriscápákkal úsztam" – 2. rész
Fotó: Fotó: Elter Tamás

2023-09-11

„Tigriscápákkal úsztam" – 2. rész

Tamás az első részben elárulta, hol merült alá Dél-Afrikában, és hogy milyen előkészületekre van szükség egy ilyen veszélyes kaland előtt. Az előző rész végén a nyílt óceánig kísértük a búvárcsapatot, de az izgalmak csak ezután következtek. Most pedig íme a folytatás.

Eleven torpedók cikáztak mindenütt, a vérszagtól izgatottan

Amikor kivetjük a horgonyt a hosszan görgő, lapos hullámok hátán, már nem is látjuk a partszegélyt, csak a távolba vesző hegylánc halványkék sziluettje mutatja, hogy merre van a szárazföld. Teljesen egyedül vagyunk a napfénytől csillogó Indiai-óceánon. A kormányállás mellől előkerül a cápacsalogatás egyik legfontosabb eszköze, egy szebb időket megélt behorpadt oldalú mosógépdob. Ebbe töltik be a péppé összenyomott szardíniát, amit egy bólyás kötélre erősítve eresztenek le a mélybe. Ezt egy kettévágott tonhal törzse követi, amit a hajó orrától jó húsz méterre dobnak ki, szintén egy nagy, vörös bólyához rögzítve. Most már nincs más dolgunk, csak a várakozás. Mindenki beöltözve, és az összeszerelt légzőkészülékekkel a lába közt várja a „bevetési parancsot", némi kételkedéssel vegyes izgalommal. A kételyek azonban gyorsan tovaszállnak, mert alig öt perccel a mosógépdob elsüllyesztése után, hirtelen cikkázó sziluettekre figyelünk fel az áttetsző, kékeszöld vízben.

Semmi kétség, megérkeztek az első cápák!

Hihetetlen, hogy máris felbukkantak ebben az irdatlan vízsivatagban. Lázasan készülődünk, felvesszük a légzőkészüléket, majd elvégezzük a merülés előtti biztonsági ellenőrzést. A csónak szélére ülve várunk Mark vezényszavára, majd egyszerre, lendületes hátrabukfenccel fordulunk a vízbe. Felszálló sűrű buborékfelhő közepette zárul össze a fejem felett az Indiai-óceán. Tíz méteres mélységig zuhanva levegőt eresztek a búvármellényembe, hogy megállítsam a süllyedést. Belebegek és szétnézek a kékes homályban. Mint a villám, húz el előttem alig karnyújtásnyi távolságra az első „eleven torpedó" egy karcsú feketefoltos cápa (Carcharhinus limbatus). Most eszmélek csak rá, hogy nincsen egyedül, a tőlem mintegy tíz- tizenöt méterre himbálódzó mosógépdob és köztem lévő térben legalább harminc-negyven cápa nyüzsög a dobból kiáramló szardíniaolajtól és vértől felizgulva. Elképesztő az élmény, ahogy a fejem mellett, az uszonyom alatt és szinte a vállamat súrolva száguldoznak körülöttem. A fantasztikus látványba feledkezve észre sem veszem, hogy milyen gyorsan eltelt a háromnegyed órás merülési idő. A második merülésnél is ugyanilyen kavalkád vár ránk odalent; feketefoltos cápák légiójának látványában gyönyörködhetünk újabb háromnegyed órán át. Tigriscápáknak azonban egyelőre nyomát sem láttuk, de sebaj, így is fantasztikus kalandban volt részünk.

Fotó: Elter Tamás saját képe

Tigris a jobb oldalon!

A fedélzeten oldott hangulat uralkodik az átélt élmények hatására. Holnap talán még nagyobb szerencsénk lesz és tigrist is látunk. Felszabadultan nevetgélünk, miközben elpakoljuk a felszerelést és a hazainduláshoz készülődünk. A kormányállásban ácsorgó Roger ekkor hirtelen szoborrá merevedik, és a tenyerét a szeme fölé emelve a még kint lévő tonhalas bója irányába néz meredten. „Tiger on the right site!" – „Tigris a jobb oldalon" – süvíti izgatottan. Mindenki jobbra kapja a fejét.

Valóban, vagy harminc méterre tőlünk, a bója vörös gömbjénél forrni, pezsegni kezd a víz.

A tajték közül váratlanul egy szürke, csíkos hát, valamint a jellegzetes, alacsony háromszögre emlékeztető hátúszó bukkan elő. Semmi kétség, ez egy megtermett tigriscápa! Csakhogy, a búvárpalackokból az előző két merülés során már elfogyott a levegő. Mark pár szót vált Rogerrel, majd hozzánk fordul: „Srácok, ha gondoljátok, odaúszhatunk, megnézhetjük." Ez persze azt jelenti, hogy légzőkészülék hiányában csak búvármaszkkal, uszonnyal és légzőcsővel felszerelve, a felszínen úszva tudjuk megközelíteni a világtenger egyik legveszedelmesebb ragadozóját. A társaságból nem mindenkinek fűlik a foga egy ilyen kalandhoz, de én, valamint rettenthetetlen Janó barátom jelezzük, mi mennénk. Így végül négyen csobbanunk a vízbe, Mark, Roger, Janó és én. A délutáni nap már nyugati irányból, szemből süt. Meredten figyelek előre a bója irányába, de egyelőre semmit sem látok a planktontól zavaros zöld vízben. Csak a tudatom figyelmeztet, hogy valahol ott, a láthatóság határán túl egy nagy tigriscápa marcangolja a csaliként vízbeeresztett tonhalat. Egymás mellett úszunk, én vagyok a „jobbszélső". Mellettem Mark tempózik, mindenki meredten néz előre. Ekkor hirtelen valami megmagyarázhatatlan érzéstől hajtava jobbra pillantok, rézsút alulról egy hatalmas árny bontakozik ki a homályból, egyenesen felém tartva. Széles, lapos, trapéz alakú orráról, valamint a hatalmas ívelt szájról rögtön ráismerek, ő az, a bója környékén vadorzó tigriscápa. Leadom a jelzést a mellettem úszó Marknak, aki nyugtázza a felfedezést, majd mutatja, hogy azonnal álljunk meg. Függőlegesen lebegek, légzőcsövem a felszínhez szegez, mint egy karácsonyfadíszt.

A tigris lassan, de nagyon céltudatosan tovább közelít felém.

Fotó: Elter Tamás saját képe

Ne hátrálj!

Rossz gondolatok kezdenek motoszkálni a fejemben; vajon ki fog térni? Amikor az óriási, holdsarló alakú száj már teljesen kitölti a búvármaszkom látómezejét, feltámad bennem az ösztön, és elkezdek hátrálni. Váratlanul Mark tenyerét érzem a hátamban, óvatos kézjelzéssel mutatja, hogy álljak meg. Néhány idegtépő pillanat következik, mert a cápa még mindig nem tágít, hanem tovább közeledik felém. Már csak karnyújtásnyira van tőlem, amikor elkezd kifordulni. Örökkévalóságnak tűnt az a néhány másodperc, ahogy szinte az arcomat súrolva elúszott előttem. Amíg élek, nem felejtem el azt a pillanatot, amikor apró, kifejezéstelen szemeit forgatva megvizsgált. Szép komótosan elhúzott előttünk, majd ismét lefelé vette az irányt. Amikor a bója közelébe értünk ismét felbukkant, de már nem egyedül jött, hanem két másik tigriscápával. Ott lebegtünk négyen a felszínen, kilométerekre a parttól, a lefelé hanyatló délutáni nap sugaraitól gyöngyházszerűen csillogó vízben, három megtermett tigriscápával a hasunk alatt. Ilyen kalandban azóta sem volt részem.

Szöveg: Elter Tamás