Túratippek, ha medvék élőhelyén kirándultok

A szomszédos országok zöld területein jelentős állományú barnamedve található, és annak ellenére, hogy egész Európa legnagyobb ragadozója, a medvék alapvetően nem kíváncsiak az emberekre. Viselkedése általában kiszámítható, persze ez nem minden esetben igaz, ezért is fontos, hogy jobban megismerjük a szokásait.

Amikor nappal az erdőt járja, jó eséllyel étel után kutat, ráadásul gyakran annyira koncentrál a feladatra, hogy képes teljesen kizárni a külvilágot, ilyenkor pedig nagyon könnyű megijeszteni a jelenlétünkkel. Halakkal, kisebb emlősökkel, gyümölcsökkel és növényekkel táplálkozik. Kiváló a szaglása, így gyakran már azelőtt tudja, hogy turisták járnak a közelben, mielőtt azok látnák a medvét. Kíváncsi természetű, főleg ha valamilyen, számára ismeretlen tárgyat vesz észre a környezetében. Ne keverjük össze a kíváncsiságot az agresszióval, hiszen ha egy medve két lábra áll és szaglászik, gyakran csak a terepet pásztázza. 

Ma már az egyik legkönnyebben alkalmazható, bevált módszer a medveriasztó spray, amely paprikakivonatot tartalmaz. A hatósugara akár 10 méterig is kiterjedhet, így igencsak népszerű termék a túrázók körében. Erős szembeszél során azonban vigyázzunk a használatával, mert könnyen lehet, hogy a medve helyett mi járunk pórul a kellemetlen hatása miatt. Pár tízezer forintért bárki szerezhet egyet a nagyobb ragadozók ellen, így akár medvék, akár kóbor kutyák szimatolnak a túraútvonalunkon, gond nélkül elijeszthetjük őket. Hasonlóan jó riasztó hatással bír a hangkürt is, ami annyira hangos, hogy rögtön elűzi a közelben lévő állatokat.

A legfontosabb azonban, hogy mindig csapjunk hangos zajt, fütyüljünk, énekeljünk az egész kirándulás során, hiszen az emberi hangokat észlelve legvalószínűbb, hogy azonnal tovább is áll, hiszen a medve sem szeret interakcióba lépni az emberekkel – van, aki csengettyűt tesz a hátizsákjára, ám ez nem a legjobb módszer, hiszen a hangja nem ér el messzire. 

Fontos: ne térjünk le a kijelölt ösvényről, ha mégis ismeretlen helyekre tévedünk, kerüljük a bokros, átláthatatlan részeket, mivel a medvék előszeretettel pihennek meg ezek a helyeken. Figyeljük az árulkodó jeleket is, egy-egy nagyobb ürülék vagy megjelölt fa is jelezheti, hogy nemrég a közelben járt. Talán egyértelmű, de kiemelten fontos, hogy ne illatozva induljunk túrázni, tehát semmi esetre se használjunk eper vagy bármilyen gyümölcsillatú testápolót, szappant, ahogy ne közvetlenül baconsütés után keljünk útra, hiszen ezek mind vonzzák a medvéket. Ha kedvencünk is velünk tart, mindig legyen pórázon a biztonság érdekében, illetve legyünk résen mindenhol, ahol nem látjuk be a teret.

Ha észrevesszük, hogy nem messze tőlünk egy medve sétál, igyekezzünk megőrizni a hidegvérünket. Kezdjünk el hátrálni, ameddig csak tudunk, hiszen könnyen lehet, hogy beléptünk a medve „személyes terébe“, amitől fenyegetve érezheti magát. Ha muszáj, térjünk le a túraösvényről, ha pedig nincs hová hátrálni, várjuk meg, míg ő áll odébb. Ha közelíteni kezd, feküdjünk hasra, ne mozogjunk, és takarjuk le fejünket kezünkkel! 

Ahogy írtuk, a hidegvérünk megőrzése a legfontosabb, így ne pánikoljunk, hiszen azzal csak rontunk a helyzeten. Ne fotózzuk a medvét, és ne próbáljuk megetetni. Ha nem megy odébb, még véletlenül se kezdjünk hangoskodni vagy kövekkel dobálni, hiszen ezzel könnyen felbőszíthetjük és magunkra haragíthatjuk. Összeségében, a kirándulás során ne szemeteljünk és ha több napot töltünk a vadonban, éjszakára mindig kössük fel egy közelben lévő fára az összes ételünket, így ha ugyan el is lopja egy medve, legalább nem a sátrunkból kell kicsempésznie a finom falatokat.