A magyar olajipar bölcsőjeként indult, ma csodálatos kirándulóhely ez az apró zalai falu

Magyarország délnyugati részén, a zalai dombok között bújik meg Bázakerettye 715 fős települése, amely első pillantásra olyan lehet, mint bármely más zalai falu: csend, erdők, takaros házak és a vidéki élet lassú ritmusa fogadja az érkezőt. Ez azonban ne tévesszen meg minket, hiszen Bázakerettye múltja korántsem hétköznapi. Bár a két településrészből álló falu történelme egészen az 1300-as évekig nyúlik vissza, nagy jelentőségű események 1937-ig nem történtek itt: ekkor olvadt ugyanis össze Báza és Kerettye, és ugyanebben az évben a MAORT (Magyar–Amerikai Olajipari Részvénytársaság) dr. Papp Simon geológus vezetésével rátalált Magyarország első ipari méretű kőolajmezőjére.

Az olaj utáni kutatás nem volt véletlenszerű. Az első világháborút követő trianoni területi veszteségek miatt Magyarország elveszítette korábbi lelőhelyeit, és mivel az állam akkoriban nem akart túl nagy kockázatot vállalni, külföldi vállalatokra bízta a kutatást. A környékbeli kutatófúrások révén már az első világháború után találtak olajnyomokat, ám a lényegi fejlemények csak a harmincas években következtek be. Végül a sikert 1937 hozta el: a közeli Budafánál a második próbálkozás során termelni kezdett az első ipari mennyiségű olajat adó – B-2-es számú – kút, ezzel pedig kezdetét vette a magyar olajipar története.

Ezt követően megkezdődtek az intenzív kutató- és feltáró munkálatok, ám a szakképzett dolgozók összegyűjtése korántsem volt egyszerű. Kezdetben a fizikai munkások közül a legtöbben a környező településekről érkeztek, őket azonban ki kellett képezni, idővel pedig egyre több mérnökre és geológusra is szükség volt. A hirtelen felduzzadt létszámú munkaerő elhelyezése komoly problémát jelentett, hiszen az akkoriban még csak pár házból álló falu nehezen tudta befogadni az új lakókat. Az üzem központja Kerettyére került, ahol végül az amerikai kisvárosok kerítés nélküli elrendezését és a göcseji építészeti stílust ötvöző lakótelepek építésével sikerült megoldani a kérdést. Az akkor kialakított környezet ma is egyedivé teszi a települést a szokványos zalai falvakhoz képest.

Ugyan a második világháborúban a kitermelt olaj jelentősége miatt a környéket még amerikai bombatámadás is érte, a németek pedig elszállították a technológia nagy részét – ami később visszakerült –, Bázakerettye jelentősége még az elkövetkező évtizedekben sem csökkent. Az egykor „üres” település az évek során pezsgő központtá nőtte ki magát, sorra épültek a házak és létesültek a különböző szolgáltatások. A lakosság létszáma az 1970-es években meghaladta az 1100 főt. A falu sorsa a rendszerváltást követő időszakban kezdett rosszra fordulni: ekkorra ugyanis a már jelentősen kimerült mező kitermelési volumene erősen csökkenő tendenciát mutatott, a szocialista iparpolitika megszűnésével pedig a korábban állami kézben lévő vállalatok – köztük a kőolaj-kitermeléssel foglalkozók is – átszerveződtek, részben privatizálták őket, több telephelyet be is zártak.

Az egykor több mint ezer főt foglalkoztató központ szerepe háttérbe szorult, és a lakosság elvándorlása is megindult. A folyamat a kétezres évektől felgyorsult, így a legutóbbi népszámlálás szerint mára Bázakerettye lakossága mindössze 715 főre csökkent.

Bár azóta sem sikerült jelentős gazdasági életet kialakítani a faluban, ezáltal a népesség száma ma is folymatosan csökken, a falusi turizmus növekvő népszerűsége új lehetőségeket nyit Bázakerettyének. A történelmi múlt, a különleges ipari örökség és a hangulatos, vidéki táj mind tökéletes kikapcsolódást kínál az ide látogatóknak.

Szintén a település gazdag múltjához kapcsolódik több egykori szakember emlékhelye is, melyeket a Bázakerettye Jövőjéért Közhasznú Alapítvány szervezésében alakítottak ki az elmúlt tíz évben. Papp Simon mellett, a másutt kevésbé ismert Pokker Ernő bányamérnök vagy Antal Dezső építész előtt tisztelgő kültéri emlékművek nemcsak gyönyörű környezetben találhatók, de segítenek mélyebben megismerni az itt élők múltját is. Közülük Papp Simon és Pokker Ernő emlékének ápolása azért is fontos az itt élőknek, mert 1948-ban, a MAORT-per néven elhíresült koncepciós eljárásban mindkettőjüket méltatlanul meghurcolták és rehabilitációjukra csak évtizedekkel később, illetve Pokker Ernő esetében azóta sem került sor.

Ha azt gondolnánk, hogy Bázakerettyén a látnivalók ennyiben ki is merülnek, tévednénk, ugyanis a település tökéletes célpontnak számít a természetkedvelők körében. A falun például több országos túraútvonal is keresztülhalad, melyek közül a legjelentősebb a Rockenbauer Pál-emléktúra (RPDDK) egyik szakasza. Mindemellett egy hangulatos erdei kisvasút is átszeli a környéket, érintve a szomszédos településeket, és bemutatva a zalai erdők sokszínű élővilágát.

Ezen felül a szomszédos Budafapusztára is érdemes ellátogatni, ahol egy csodás arborétumot találunk, jó időben pedig kihagyhatatlan a Kistolmácsi-tó strandja, ami egyben az erdei kisvasút végállomása is, így könnyen össze tudjuk kötni meglátogatását egy kis kirándulással. A túrázásra egyébként a Bázakerettyétől északnyugatra elterülő Vétyemi ősbükkös is kiváló, aminek felfedezésével együtt a Maróci-tóhoz is ellátogathatunk.

A környéken egy marék apartmanházat és panziót is találunk, de itt épült fel például gyönyörű természetes környezetben a Bonne Chance Restaurant & Hotel. A tizenöt éve nyitott és a Gault&Millau 2026-os kalauzába is bekerült étteremben helyi, szezonálisan változó ételeket kóstolhatunk meg: az étlapon szerepel például a híres zalai dödölle és a zalai vargányás burgonyaleves is, de a vörösboros szarvasragut, illetve az emblematikus desszertnek számító morzsasütit sem érdemes kihagyni. 

Bázakerettye kicsi a lélekszámát tekintve, de gazdag történelmével és nyugodt természeti környezetével igazi gyöngyszem a zalai dombok között, ahol mindenki megtalálhatja a maga élményét – fedezzük fel egyszer!