5 méltatlanul alulértékelt vármegyeszékhely, ami sokkal izgalmasabb, mint gondolnád

Salgótarján neve sokak számára összeforrt a szocialista iparvárossal: bányászat, panelrengetegek és egy meglehetősen egysíkú városkép jut róla eszünkbe. Tény, hogy a belváros nem a klasszikus értelemben vett hangulatos sétahely. A Medves-fennsík, a Salgó vára, a Boszorkány-kő és Karancs vidékének túraútvonalai azonban egyedülállók Magyarországon. A vulkanikus eredetű táj, a kőbányák, és a természetvédelmi területek mellett Salgótarján bányászati öröksége is figyelemre méltó: a helyi Bányamúzeum az ország egyetlen föld alatti kiállítóhelye. Aki szereti a természetet és az ipartörténetet, itt valóban talál valamit magának, amit nem feltétlenül a főutcán kell keresnie.

Szolnok sokáig úgy volt jelen a köztudatban, mint az Alföld közlekedési csomópontja, de nem volt olyan kulturális vagy turisztikai vonzereje, ami túlmutatott volna ezen a szerepen. A város képe azonban az elmúlt évtizedben sokat változott. A RepTár – az ország legnagyobb interaktív repülőmúzeuma – valódi attrakció lett, de megújult a Tisza-part is: sétányok, vendéglátóhelyek és zöld terek tették élhetőbbé és élvezhetőbbé a városi környezetet. Szolnok emellett erős képzőművészeti hagyományokra épít: a Művésztelep országos jelentőségű, hasonlóan a Damjanich János Múzeum gyűjteményéhez.

A keleti országrész egyik legnagyobb városa, mégis ritkán kerül szóba úti célként – talán mert túl messze van a fővárostól, és az ismertségét elsősorban a kolbászfesztivál köré építette fel. Pedig Békéscsaba messze többet tud mutatni, mint évente egyszer egy gasztronómiai rendezvény. A belváros szellős, zöld és rendezett, a Wenckheim-féle kastélyépítészet pedig több helyen visszaköszön. A Munkácsy Mihály Múzeum, a hozzá kapcsolódó emlékház és a helyi galéria komoly művészeti örökséget ápol. A termál- és élményfürdő családoknak is vonzó, a Széchenyi liget és a CsabaPark pedig igazi rekreációs zónák. És persze ott a helyi gasztronómia – nemcsak a kolbászban, hanem például a szlovák népi ételekben is, amelyek Békéscsaba kulturális sokszínűségét tükrözik.

A Dél-Dunántúl rejtettebb kincsei közé tartozik Szekszárd, amelynek nevét legtöbben a borral azonosítják, de kevesen keresik fel magát a várost. Pedig a történelmi belvárosban meglepően szép épületek, hangulatos utcák és templomok sorakoznak. A Babits Mihály Emlékház és a Vármegyeháza kulturális központként is működik. A várost körülölelő dombokon lépten-nyomon borászatok várják a látogatókat – nemcsak pincelátogatásra, hanem igényes kóstolókra, élő zenés estekre is. Aki szereti a csendesebb, kevésbé látogatott borvidékeket, itt valóban otthon érezheti magát. Szekszárd emellett jó kiindulópont a Duna–Dráva Nemzeti Park és a Gemenci-erdő felfedezéséhez is

A szocialista ipari örökség erőteljesen meghatározza az épített környezetet Tatabányán, de ez ne tévesszen meg senkit. A város fölé magasodó Turul-emlékmű és a Szelim-barlang párosa önmagában is látványos célpont. A természetjárók számára a Gerecse közelsége igazi nyereség, és egyre több kiépített túraútvonal, kilátó és tanösvény csalogatja a látogatókat. A városban a Tatabányai Múzeum, a modern könyvtárépület és a helyi kulturális központ is mutatja, hogy Tatabánya már túllépett a bányászváros múltján, ám ezt még kevesen vették észre.