Még a 21. században is rabokat őrzött ez a magyar várbörtön

A veszprémi várbörtön különlegessége, hogy a hely története több évszázadon át összefonódott a rabtartással. Már a 17. századból is maradtak fenn erre utaló feljegyzések, 1754 és 1763 között pedig a vármegye új székházában törvényszéket és tömlöcöt is kialakítottak. A ma ismert ötszintes épületegyüttest 1853-ban adták át: két szintje a várudvar fölé, három pedig az udvar szintje alá került.

A korabeli börtönélet kifejezetten mostoha volt. A rabok szalmazsákon aludtak, télen néhány pokróccal próbálták átvészelni a hideget, meleg ételt pedig jellemzően naponta egyszer kaptak. A sétaidő is szűkre szabott volt: reggel és kora délután mindössze fél órára mehettek ki az udvarra.

A falak között egészen különböző korszakok szereplői fordultak meg. Feljegyzések szerint a reformkor híres betyárjai közül többen is raboskodtak itt, majd az 1848–49-es szabadságharc résztvevői közül is sokan kerültek a cellákba. Később politikai foglyokat is őriztek az épületben.

A legismertebb rabok egyike Mindszenty József volt, akit a nyilas hatalom idején tartottak fogva Veszprémben. Az 1956-os forradalom leverése után a megtorlások több helyi áldozata is ide került, köztük Brusznyai Árpád gimnáziumi tanár.

A várbörtön később kiállítótérré alakult, majd a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programhoz kapcsolódva teljesen megújult. A felújítás során megőrizték az épület eredeti karakterét, így ma is olyan terekben járhatunk, amelyek hosszú időn át valódi börtönként működtek.

2026 szeptember 18-án újabb mérföldkőhöz érkezett a várbörtön története, miután Magyar Emlékpont címet kapott. A minősítés a hely történelmi jelentőségére irányítja rá a figyelmet, az egykori cellák pedig ma már kiállítótérként idézik fel az itt raboskodók sorsát.