A „balatoni" hekk legendája: 12 ezer kilométert utazik az egyik kedvenc strandételünk

Magyarországon ugyan rengeteg hal érzi otthon magát, a sós tengervizet kedvelő hekk egyáltalán nem közéjük tartozik. Habár itthon nem a halas ételek a legnépszerűbbek, a hekket szinte biztosan kóstolta már mindenki. Finom húsa mellett a hekk egyik fő vonzerejét az adja, hogy majdnem teljesen szálkamentes – a hazai halak java része ezzel szemben tele van szálkákkal.

Mindazonáltal nem volt mindig is ennyi elérhető hekk a magyar tengeren. A halak először a hatvanas-hetvenes években tették be „lábaikat” hazánkba, ekkortájt ugyanis a kereskedőkkel kicsit elszállt a ló, mivel annyi halat exportáltak Európa országaiba, hogy Magyarországon halhiány lépett fel. Emiatt úgy döntöttek az illetékesek, hogy az ízletes és kedvező árú hekkel töltik be az űrt, a halat pedig hamar megkedvelte a magyar közönség is.

A hekkeket napjainkban főleg Argentínából és más dél-amerikai országokból – így Chiléből, Peruból – szállítják hozzánk, de a Skandináv-félszigeteken, Izlandon és Észak-Afrika partjainál is halásszák őket. Habár a halak súlya akár a 10 kilót is meghaladhatja, Magyarországra inkább több kisebb példány érkezik, természetesen fagyasztva. A Sokszínű Vidék megjegyzi, hogy szerencsére Magyarországra már fej nélkül érkeznek, mivel nem egy „szép” állatról van szó,

Az elnevezése egyébként minden bizonnyal a hal angol nevéből, azaz a hake-ből ered, amit eleinte még feltehetően angolosan ejtettek ki, idővel viszont egyre inkább a szó végére került a hangsúly – így pedig kialakult a magyaros verzió, a hekk.